A 2015-ben elstartolt német thrash metal alakulat, a Vulture egyik legnagyobb erőssége, hogy esze ágában sincs modernizálni a stílusirányzat nyolcvanas években lefektetett alapjait, hanem hagyományőrző módon ápolja azt. Keveseknek áll ennyire jól ez a régies thrash: olyan természetesen gördül ki a kezük alól, mintha már évtizedek óta ezen a vonalon alkotnának (vannak viszont hiányosságok is, de erről majd később).

A zenéjükben egyszerre van jelen a Bay Area-íz és a germán thrash. A riffcentrikus, headbangelős, heavy és speed metal témákat is felvonultató muzsikájukat pedig megkoronázza az énekes változatos, néhol cérnavékony sikolyokkal kísért orgánuma.

A két évvel ezelőtti lemezükhöz hasonlóan (melyről ITT olvashatsz kritikát) ezúttal is erősen kirajzolódnak az Exodus-hatások és tulajdonképpen elmondható, hogy nincs különösebb változás, a fő csapásirány továbbra is a régi, a végeredmény pedig hamisítatlan Vulture.

Az Exodus-párhuzam néha az énekes hangszíne miatt merül fel, olykor pedig a bárdisták riffelése idézi a thrash nagyágyúit. A Metal Blade Records gondozásában május 21-én megjelent tíztételes, negyvenkét és fél perces "Dealin' Death" című új lemez (a sorban a harmadik) egy akusztikus intróval (Danger Is Imminent) melegít, majd egy velőtrázó sikollyal tör utat magának a Malicious Souls című dal: tipikus thrash tempó, old school hangulat, könnyedén gördülő gitárszóló.

A galoppozós Count Your Blessings nem sok izgalmat tartogat, ellenben jól megmozgatja a nyakizmokat. Az ezt követő Gordon melodikusabb irányt vesz, mind gitár-, mind énektéma tekintetében. Heavy metalos ízekkel zakatol a Star-Crossed City című darab, majd visszakanyarodnak a thrash metalhoz a Flee The Phantom alatt: azon kívül, hogy ez is vad headbangelésre készteti az embert, nem sok mindent tudnék visszaidézni belőle a későbbiekben.

Az Exodus-ízű Below The Mausoleum már valamivel karakteresebb, színesebb, a címadó tétel pedig ismét beáll középszerűség-üzemmódba. A kedvemet kissé visszahozta a Multitudes Of Terror elején felcsendülő dallamvezetés, de a folytatás ebben a darabban sem túl meggyőző. A zárótétel (The Court Of Caligula) viszont - a refrént leszámítva -  egész jó.

A bandának nagyon jól áll ez a vonal, a vérükben van a dolog, ellenben a dalszerzésre még rá kell gyúrniuk: amit nyújtanak, az feszes, gördülékeny thrash metal, de eléggé középszerű témákból összeállítva. Megvan bennük a potenciál, szerintem ennél többre is képesek lennének a srácok. Én mindenesetre drukkolok nekik.

7,5/10