Elég rendesen felpörögtek a dolgok a hazai extrém metal underground egyik legígéretesebb bandája, a dánszentmiklósi Needless körül. Második sorlemezük a dán Uprising! Records gondozásában jön ki január 7-én "The Cosmic Cauldron" címmel (debütalbumuk kritikája ITT, míg bemutatkozó EP-jük recenziója ITT olvasható).
Az anyag nemzetközi terjesztést kap (a legnagyobb online metalboltokból már elő is rendelhető), két látványos, profi klip is megtámogatta előzetesen a megjelenést, ráadásul a borítót Marc Cooper (Rings Of Saturn, Malevolent Creation, Master) igen látványos grafikája díszíti, szóval rendesen össze van itt pakolva minden.
A Needless zenei fejlődése szépen nyomon követhető: a kezdetben amolyan korai Artillery-mintára zúzó death-thrash brigád a 2019-es "Heresy" korongon már érezhetően tágította a kereteket, az új lemezen pedig sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a progresszivitás, a komplex atmoszféra, valamint a dallamok is.
Szintlépés: ennél jobb szóval nem tudnám jellemezni a zenekar teljesítményét és nagyon remélem, hogy az eddig is meglévő szűk szakmai elismertség mellé idén végre megérkezik a kézzelfogható (külföldi koncertekben és lemezeladásokban is érzékelhető) siker.
Nos, a friss korong közel egyórás játékidejű, tíz teljes tétel sorakozik rajta, a záródarab pedig egyenesen tízperces, szóval igazi kifejtős, többszörös tempó- és hangulatváltást tartalmazó dalmonstrumok sorakoznak a lemezen. Az elődjéhez képest, mely legfeljebb témájában volt konceptanyagnak nevezhető, itt már konkrét, egységes történetet mesélnek el a szerzemények, melyek a stílushoz illeszkedően a sci-fi zsánerbe illeszkednek.
A Needless mai stílusa eléggé nehezen megfogható és ez egyben az egyik legerősebb, talán a mezőnyből való kiugrást is leginkább segítő tényező, ugyanis manapság már maguk a kiadók is több hasonszőrű zenekart felsorolnak egy-egy adott csapat jellemzésére és ez bizony sokat elmond magának a metalnak, mint műfajnak a becsontosodásáról is.
Forczek Ádámék produkciója azonban nehezen kategorizálható: ha nagyon megerőltetném magam, akkor néha-néha hangulatában egyfajta modern melo-death atmoszféra, a legelső Artillery-korong riffjei, illetve talán a progresszív thrash zászlóvivője, a Vektor lenne említésre méltó hatás, de ezek valóban erőltetett párhuzamok csak, mert a Needless saját zenei világa mára egyértelműen felismerhető.
A korábban már felhozott szintlépésre a legkézenfekvőbb példa a Horváth Martina (Thy Catafalque, The Asnwer Lies In The Black Void) vendégszereplésével készült Planet Oblivion, melynek elszállt, kvázi-avantgárd dallamai és hangulatai remekül ellenpontozzák az egész album egyébként kifejezetten őrült technikásságát és eszement tekerését.
A már említett záró Transgalactic egészen remek: kiválóan hozza a totálisan elborult kozmikus távlatokat, az emberen túli horizontokat, ráadásul olyan elképesztő mennyiségű témát rejt, hogy sok zenekar egy egész lemezt felrántana ebből. A frontember (akit az egész hazai extrém mezőny egyik legjobb torkának tartok) teljesítménye is zseniális: annyi hangon szólal meg, hogy néha szinte King Diamond dolgai juthatnak az eszünkbe (a falzettben hozott operabetétektől eltekintve).
Iszonyatosan kompakt, de ennek ellenére ezernyi színt és témát rejtő anyag lett a "The Cosmic Cauldron": ez bizony nem háttérzene, hanem nekiülős-odafigyelős cucc. A már a "Heresy" dalaiban is sokszor megfigyelhető keleties dallamok itt is be-beköszönnek, de szerencsére a zenekar nagyon tudatosan odafigyel arra, hogy elkerülje a metalban mára bevett és agyonjátszott klisék és megoldások használatát.
A Needless friss korongja egyértelműen nemzetközi színvonalú: nem túlzok, ha azt mondom, hogy kenterbe ver sok száz olyan produkciót, melyekkel a különböző rendű-rangú külföldi kiadók és PR-ügynökségek árasztják el a földkerekség metalsajtóját. Mondjuk ennek éppen ideje volt: nagyon szeretnék most már olyan magyar bandák sikereinek örülni, melyek végre-valahára áttörik a felettünk valahogy még mindig meglévő üvegplafont és láthatóvá válnának szerte a világban. Az egy szem Thy Catafalque kivételével sajnos nem nagyon dobálózhatunk hasonszőrű példákkal: a Needless ráadásul kurrens kortárs stílusban alkot, szóval most már a terítésen és a promóciós munkán múlik a dolog, no meg a szerencsén. A zenéjük minőségén nem fog, az hétszentség, mert abban hiba nincs.
10/10
