Hatodik soralbumához érkezett az amerikai deathcore brigád, a Fit For An Autopsy: január 14-én a Nuclear Blast kiadó gondozásában jelent meg "Oh What The Future Holds" címmel legújabb stúdióanyaguk és bizony több szempontból is igencsak érdekes körülmények közé rakták le ezt a korongot (előző lemezük kritikája ITT olvasható).

Nézzük először is a promóciós oldalt: a német Nuclear Blast az utóbbi évtized világszinten is legjelentősebb metalistállójává vált, azonban tavaly év végén a legrégebbi és legfontosabb munkatársak tulajdonképpen egységesen távoztak és létrehozták az Atomic Fire kiadót (nem véletlen a névválasztás hasonlósága, afféle fricska ez a javából).

Szinte kiürült a Nuclear Blast gárdája, azonban a legbrutálisabb érvágás az lehet, hogy az új csapat magával vitt jó néhány ikonikus bandát is (Amorphis, Helloween, Agnostic Front, Opeth, Meshuggah, hogy csak a legnagyobbakat említsük), így erősen kétségessé vált az anyakiadó jövője. Fogalmam sincs, hogy mekkora elánnal tudták például az amerikai brigád friss albumát promótálni: reméljük, nem fog eltűnni a süllyesztőben a cucc.

A másik kérdés már magára a deathcore stílusra vonatkozik: nagyon érződik már a szcéna kifulladása, a legnagyobb bandák sorra dobbantanak el a színtérről és bár az utánpótlás (főleg a nevesincs, kezdő zenekarok révén) szinte kiapadhatatlannak tűnik, a vezető, legnépszerűbb együttesek már egészen máshol járnak (Bring Me The Horizon, Whitechapel, Suicide Silence).

Sorra érkeztek meg ezeknél a csapatoknál a deathcore eszköztárába a társstílusok megoldásai: nu metal, aréna rock, modern elektronikus pop, blackened szimfonikus hangszerelés, szóval gyakorlatilag a végtelenségig lehetne sorolni a megújulás szándékával behozott dolgokat. Hogy aztán mindezekből mennyit fogad be a stílus rajongótábora és mennyire fogják követni az új irányokat, az már egy másik kérdés.

A Fit For An Autopsy - habár sosem tartozott a szcéna legnépszerűbb bandái közé - mindig is kimagasló anyagokkal állt elő. Sötét atmoszférájú, néhol a progresszív metallal kísérletező modern metalt toltak, melyben azonban a deathcore mindig is a legfontosabb jellemző volt. Mára már csak a két gitáros, Will Putney és Pat Sheridan maradt az alapítótagok közül, Joe Badolato énekes pedig, aki az eredeti frontembert, Nate Johnsont váltotta 2015-ben, mára meghatározó összetevőjévé vált a csapat hangzásának.  

Nos, az új korong továbbra is rendkívül magas színvonalon hozza ezt az egyszerre tradicionális deathcore és progresszívabb, kísérletezősebb modern metal egyveleget, azonban megjelent egy olyan hatás az amerikaiak zenéjében, mely igencsak meglepő a számomra. Az rendben van, ha egy zenekar figyelemmel kíséri és követi saját műfajának trendjeit, fontosabb előadóit, azonban arra már felkapom a fejem, ha egy az egyben leszedi egy, az utóbbi években világsikert elért együttes megoldásait.

Az FFAA esetében ez a külső tényező a francia modern metal üdvöske, a Gojira. Több olyan tétel is szerepel a friss anyagukon, mely simán ráfért volna a gallok legutóbbi két-három albumára is: ilyen például a Far From Heaven, a Two Towers, a Collateral Damage vagy éppen a Conditional Healing. Azonnal felismerhetőek a refrének, a kórusok, a duplázók mellett csörtető gitárriffek.

A hagyományosabb deathcore zúzdák közül a Savages emelkedik ki iszonyatosan eltalált riffjével, mely instant headbangelésre késztető darab. Talán csak a nyitó címadó tétel lóg ki a korongról, mely leginkább afféle bevezetőnek, atmoszferikus intrónak tűnik, semmint komplett nótának. De ettől eltekintve szinte mindegyik nóta telitalálat, tényleg nem lehet belekötni igazából semmibe, sem a hangzásba, sem pedig a hangszeresek teljesítményébe. Személyes kedvencem a Deftones-hangulatokkal operáló, majd komplett progresszív metalba átcsapó Two Towers.

Ha eltekintünk a számomra túlságosan egyértelmű Gojira-párhuzamoktól (nem igazán értem, hogy erre mi szüksége van egy FFAA-kaliberű bandának, főleg a hatodik soralbumánál), akkor bizony ez egy kiemelkedő modern metal cucc, mely okosan távolodik el a mára egyszerre beszűkült és jórészt kiüresedett deathcore-alapoktól. Erősen ajánlott anyag, az év első nehézsúlyú produkciója.   

9/10