A Billy Talent koncert után egy héttel ismét a punk rocké volt a főszerep a Budapest Parkban. A többszörösen arany- és platinalemezes Rise Against még tavaly nyáron jelentette meg a "Nowhere Generation" című új lemezét, melyet akkor a pandémia miatt nem tudtak megturnéztatni. Ám most, hogy lazultak a szabályozások, ennek is eljött az ideje. Pláne, hogy a napokban megjelent az öttételes "Nowhere Generation II" EP-jük is. A kellemes, kánikulamentes nyáreste, a nagy befogadóképességű park pedig remek alapot szolgáltatott ahhoz, hogy kielégítse a hatalmas rajongói igényt.
A számomra eddig ismeretlen csapat, a Boston Manor nyitotta az estét. A nevükkel ellentétben az angliai Blackpoolból származik az ötösfogat. A szemmel láthatóan nagyon fiatal (úgy saccolnám, a 20-as éveiben járó) srácokról azt gondoltam, hogy valami új csapat, de már 2013-óta léteznek, három stúdióalbum és féltucat EP van már mögöttük. Több neves zenekarral, például a Good Charlotte-tal, A Day To Rememberrel turnéztak már együtt, így valószínűleg csak az én figyelmemet kerülték el eddig. Ezt támasztja alá az is, hogy már rajtuk is szép számban voltak érdeklődők és a közönség soraiban többen is énekelték a dalokat.
A lenyugvó nap fénye sajnos pont rossz szögben esett a színpadra a programjuk alatt, ami kissé zavarta is a srácokat, de ennek ellenére hatalmas elánnal zúdították a nézőkre a modern rock dalaikat. A színpadról áradó energia hamar átragadt a közönségre, így Henry Cox énekes 2-3 dal után már azt csinált velük, amit csak akart, lett légyen az circle pit, wall of death, vagy éppen közös woohh-ohh-zás a refrénekre. A srácok élvezték a bulit, a közönség úgyszintén, szóval működött a kémia.
A Rise Against kezdésére már jókora tömeg gyűlt össze. Egy rövid intró után hatalmas ováció közepette csendültek fel a Prayer Of The Refugee ismert akkordjai. Ez a dal a váltakozó tempójával, ahogy a lassabb verze után átvált a gyorsabb refrénbe, remek választás volt nyitónótának, hogy akik még nem voltak ott a bemelegítésen, azok gyorsan át is essenek rajta.
Aztán a The Violence-szel folytatódott is a tempó és beindulhatott gőzerővel a pogózás is. Záporoztak is az olyan punkrock slágerek, mint a Satellite, Help Is On The Way, Ready To Fall és a Last Man Standing a legújabb "Nowhere Generation II" EP-ről . A tempót csupán a Hero Of War törte meg, melyet Tim Mcllrath egy szál akusztikus gitáron adott elő. Tim egyébként a koncert alatt többször is lejött a közönséghez egy kis közös éneklésre. Bár a turné az új lemez címét viseli, inkább egy best of műsor volt ez.
Az új albumról csupán a címadó Nowhere Generationt játszották, a normál program zárásaként (meg a már említett Last Man Standinget), valamint a színpadképet nyújtó led monitor blokkok utaltak az új lemez borítójára, melyeken különféle animációk és videók futottak a koncert alatt. A ráadás pedig mi is lehetett volna más, mint a Survive és a Savior kettőse.
A hangzás végig tökéletes volt, még a vendégzenekar alatt is. Viszont zavaró volt, hogy a kivetítő nem volt szinkronban a hanggal, de elvégre nem azért mentem, hogy a kivetítőt bámuljam. Nem voltak nagy show-elemek, nem égették fel a színpadot, nem hullott konfettieső (szerencsére rendes sem), mégis sikerült egy jó hangulatú, bő másfél órás bulit csapniuk.
Program:
1. Prayer Of The Refugees
2. The Violence
3. Satellite
4. Help Is On The Way
5. Ready To Fall
6. Last Man Standing
7. Collapse (post America)
8. Re-education (Through Labor)
9. I Don't Want To Be Here Anymore
10. Make It Stop
11. Dancing For Rain
12. Hero Of War
13. Give It All
14. Nowhere Generation
Ráadás:
15. Survive
16. Savior
