December 23-án lépett fel Egerben a Kiscsillag a Dobó-téren az Eger Advent 2022 programsorozat keretében, mi pedig a Városháza Üvegtermében mesés díszletek között beszélgettünk a csapat frontemberével, a magát fejtáncosnak valló Lovasi Andrással.

Engem személyes emlék is fűz hozzád még 14 éves koromból, amikor is írtam neked egy levelet és igazi borítékban, igazi bélyeggel, igazi kézzel írt választ kaptam rá. Ez igazán megtisztelő volt már akkoriban is.

Igen, az még nem a tiktokos korszak volt! Egy időben a Kispállal rendesen megválaszoltuk az ilyeneket, ma már sajnos nincs erre külön kapacitás. Akkor még nem naponta érkeztek megkeresések, csak hetente, havonta. Általában a ’90-es évek klasszikusai: apám ver, anyám iszik, mentsél meg.

A mai napig érkeznek rajongói levelek?

Levelek a mai napig jönnek, de persze már nem írottak a postáról, lassan már posta sincs, hanem a közösségi oldalakról korszerű felkeresések, hogy lányomnak, feleségemnek küldjetek üzenetet. Ilyenkor ezeket összegyűjtjük és egyszerre válaszolunk rájuk. Ennek persze már létezik a fizetős verziója is, ami itthon is, külföldön is divat, de én nem érzem úgy, hogy ezzel pénzt szeretnék keresni. Nekem ez furcsa. Mindenesetre az tény, hogy nagyon változik a kommunikáció. Egyre kevesebb a hagyományos, valódi, emberek közötti beszélőviszony.

Tartjátok a kapcsolatot a törzsrajongókkal?

Igen. Például néha csinálok a stúdiókertemben koncerteket, amolyan egyszálgitárosokat, akkor sokan eljönnek közülük. A régi generációból a mai napig van az a mag, akik ismerik egymást és mint például annak idején a gimnázium osztálytársak, találkoznak is.

Kilábaltatok már a Covid hatásából?

Jó kérdés, tegnap a feleségem épp csinált egy negatív tesztet, de előtte csak pozitívat. Mi a családban azóta vagyunk folyamatosan covidosok, mióta megszűnt a járvány. Addig a két év alatt egyszer sem voltunk, azt hiszem.

Mint zenekar, mennyire érintett titeket ez az egész?

Inkább azt mondom, hogy történt egy nagyon-nagyon érdekes váltás a magyar popzenében, melyről szerintem még nem is nagyon látjuk pontosan, hogy mekkora. Mégpedig az, hogy a kora huszonévesek egészen fiatalon be tudnak futni előadóként úgy, hogy csak a közösségi médiában vannak jelen.

Gondolod, hogy áttevődött minden az online térbe?

Nagyon érdekes, de igen. Magyarországon eddig az működött, hogy le kellett húzni a klasszikus nyolc-tíz évet az iparágban. A mi sikerünk egyébként a rendszerváltással függött össze: az akkori popzenei struktúrák összeomlottak és az új struktúrák még nem álltak föl. Ebben az úgymond féregjáratban feltörve mi ketten, a Tankcsapda és a Kispál lettünk az a két generációs zenekar, melyek már a húszas éveikben menőnek számítottak. Én 24 éves voltam, amikor megjelent az első Kispál-lemezem, és viszonylag népszerűvé is tette a zenekart. Ha az előtte vagy utána korszakra gondolunk, akkor sok-sok év kellett ahhoz, hogy valaki befusson.

Most épp a Covid hozta el azt a zeneiparban, amit annak idején a rendszerváltás: tökéletesen átrendezte a zenei placcot. A közösségi felületeken lettek sztárok ezek az előadók, találták meg a közönséget, mondhatjuk úgy, hogy önszorgalomból. A járvány előtti utolsó évek bizonyos értelemben vett aranykorában még elég sok eszkimót tudott eltartani a piac. Ennek szerintem vége, most lesznek megint vesztesek. Olyan ez valahol, mint egy túlzsúfolt könyvespolc, hogyha fölteszel egy könyvet, akkor valahol leesik a másik oldalon valami.

Ez a szféra nagyon szűk, és ha valamilyen módon bejön egy új, népszerű előadó, akkor valahol azok a nézők hiányozni fognak egy másik koncertről. Mi, a Kiscsillag majdnem biztos, hogy nem a nyertesei közt leszünk ennek a korszaknak, már a korunknál fogva sem. Nem beszélve arról, hogy a Kiscsillag mindig valamilyen módon a Kispálnak a mostohagyermekeként volt kezelve.

Az is?

A mi fejünkben nem, de a közönség fejében igen.

Most mind a három formációd praktizál egyébként: szólókarrier, Kiscsillag, Kispál is párhuzamosan?

Igen, sőt! Mikor elmondom valakinek, miket csinálok, az a válasz, hogy ebből legalább kettőt ki kell húzni.

És kihúzod?

Nem. Mindegyikhez ragaszkodom valamiért. De az igaz, hogy sok-sok mindent csinálok. Nyilván fel tudom fogni ésszel, hogy akkor járnék a legjobban, hogyha csak egy valamivel foglalkoznék. Na meg akkor járnék a legjobban, hogyha mindig ugyanazt a húsz számot játszanánk mindenhol. De nyilván ha az ember megír élete folyamán három-négyszáz dalt, akkor nem húszat akar folyton játszani.

Mindig is csak a zenéltél vagy dolgoztál is mellette?

A Kispál valójában hobbi volt, muszáj volt mellette valamiből fenntartani magam. Több mindennel is foglalkoztam. Amúgy tanárnak tanultam, földrajz szakos voltam, de nem végeztem el az utolsó egy évemet.

Igen, mintha azt olvastam volna, hogy eltanácsoltak az egyetemről.

Bár így jelent meg, ez ebben a formában nem igaz. Az utolsó vizsgán a tanár kiszúrta, hogy nem jártam be az előadásokra. Bár érvényes volt a félévem, akkor ott közölte, hogy akár ne is húzzak tételt, mert mindenképp megbuktat. Pedig készültem. Leginkább azért, mert nem akartam sok időt elhúzni azzal, hogy szerzek egy diplomát, ezért is sértődtem meg: mert ez egy személyes bosszú volt. Ettől függetlenül, ha annyira vágytam volna a tanári diplomára, akkor nyilván megcsinálom, de ha a magyarországi tanárképzést, meg egyáltalán a tanárok helyzetét megnézem, nem hiszem, hogy olyan nagyon sokat maradtam volna a pályán.

Lesz új megjelenés a közeljövőben?

Igazából azt gondolom, hogy a következő év nem a Kiscsillag éve lesz, a Kispál ilyen értelemben árnyékba borítja, de nem szeretném, hogyha a kelleténél jobban leülne. Ez a zenekar jó állapotban van, jó energiák vannak benne. Úgyhogy lesz most három új dal, azok már készen is vannak, csak még klipet kellene forgatnunk hozzá, hogy egy picit nagyobbat menjenek. Az év elején kettővel, talán ősszel meg a harmadikkal jövünk.

Koncertekkel hogy számolhat jövőre a kiscsillagos közönség?

Nem sokat fogunk koncertezni, szerintem maximum tizenöt helyen. A kedvenc fesztiváljainkat nem hagyjuk ki, meg lesz a Fishing nyilvánvalóan és egy-két hely, ahol nyáron rendszeresen megfordulunk. Inkább ősszel fogunk párat koncertezni és klubozni sem nagyon fogunk jövőre. A Kiscsillagnak tehát nem 2023 lesz a legeseménydúsabb éve. Talán majd 2024, addigra reméljük helyreáll a gazdaság is.

És mi a helyzet a Kispállal?

Január 5-én kezdjük el felvenni a lemezt, mely február vége felé kész lesz, április közepén -végén jelenne meg, akkor lesz pár bejátszó koncert is külföldön és a két Park-koncert. Ezután már a Kispál és a Lovasi nevű formációval megyünk tovább, ami nekem régi álmom volt. Ugyanúgy Kispál-számokat játszunk, főleg a korai időszakból, kicsit áthangszerelve és egy másik felállásban.

Mit várhatunk az új Kispál-daloktól? Hézagmentesen folytatjátok ugyanott?

Szövegében mindenképpen vannak olyan elemek, melyek a régebbi tartalomra utalnak, ha nem is direkt módon. Kicsit olyan lesz, mint egy kései Kispál. Olyan, mintha annak a folytatása volna.

Melyik a kedvenc korszakod, formációd?

Éppen mindig, amit csinálok. Inkább az okoz problémát, hogyha az egyikbe nagyon beragadok, akkor nehezen tudok átállni a másikra.

Hogy érzed: megvan a csúcs vagy van még fentebb zeneileg?

A mi sikerünk valójában nem most történik. A Kispál a kilencvenes éveknek egy sikeres zenekara volt, és annak a következménye a mostani sikerünk, ez az akkori teljesítményünknek szól. Tehát ilyen értelemben mondhatnám, hogy kurva sikeresek vagyunk a jegyeladások alapján, de nem gondolom, hogy a sikert számokban kell mérni. Az embernek inkább van egy belső mércéje, és annak a mércének megfelelően dolgozik. Ha az, amit csinál, ugyanolyan örömet okoz, mint annak idején, akkor sikeres. Az más kérdés, hogy ahogy idősödünk, nem leszünk sem okosabbak, sem szexibbek: ez ezzel jár. És a popzene alapvetően azért a fiataloké volt mindig és mindig az is lesz.

Szerző: Tamók Andrea