Rozsdagyár

IN FLAMES - Foregone (2023)

2023. február 13. - Kovenant

in_flames_foregone_artwork.jpg

Ha valaki - hozzám hasonlóan - a '90-es évek második felében alaposan rákattant a svéd dallamos death metal színtérre, akkor az In Flames megkerülhetetlen módon vált a kedvencévé. A banda a melo-death vonal megkérdőjelezhetetlen klasszikusait adta ki sorban egymás után ("Lunar Strain", "The Jester Race", "Whoracle", "Colony", "Clayman"), aztán a 2002-es "Reroute To Remain" koronggal kezdődően szép lassan átalakult az évek során egyfajta metalcore/alternatív metal hibriddé, ráadásul mára a zenekar tulajdonképpen Anders Fridén énekes és Björn Gelotte gitáros projektjévé vált, állandóan változó stúdiózenészekkel felvértezve. 

A Rozsdagyár hasábjain sokszor írtam róluk (korábbi korongjaik kritikája ITT, ITT és ITT olvasható), de valahogy egyre kevesebb kedvvel és lendülettel: minél inkább távolodtak a skandinávok az aranyéra hangzásától, annál nehezebbre esett lelkesednem újabb anyagaik kapcsán.

Nem voltak ezek rossz albumok, félreértés ne essék, csak éppen pontosan az hiányzott ezekről, ami mindig is egyedivé tette az In Flames dalait. Talán Jesper Strömblad távozásával végképp elveszett valami a varázslatból és hiába is kerestem ezt az ikergitáros harmóniamenetekre, lúdbőröztető atmoszférára és fogós refrénekre épülő összetevőt.

Aztán tavaly történt valami: The Halo Effect néven összejött a zenekar korábbi (de leginkább a klasszikus korszakból ismert) tagsága és egy olyan lemezt tettek le az asztalra, mely egy az egyben hozta vissza a mágiát (kritikánk ITT olvasható). Külön érdekessége volt a dolognak, hogy Strömbladék új projektje ugyanúgy a Nuclear Blast kiadóhoz szerződött és ott jelentette meg a debütalbumot, mint az anyacsapat, így egészen bizonyosan a Fridén-Gelotte párosnak alaposan feladták a leckét volt kollégáik.

A tizennegyedik stúdiólemez végül február 10-én jelent meg "Foregone" címmel és azt hiszem, hogy most pontosan azt kaptuk meg mi, régi rajongók mindannyian, ami után oly hosszan vágyakoztunk: mintha a svédek érezték volna, hogy itt az ideje visszakanyarodniuk ahhoz a korszakhoz, melynek a legnagyobb sikereiket köszönhetik. A "Foregone" ugyanis egy vegytiszta, csont nélküli dallamos death metal anyag lett olyan színvonalon, melyben én már nem is reménykedtem és nem is tudtam elképzelni, hogy ez még benne van Fridénékben.

Már a kezdő intró, az akusztikus, instrumentális The Beginning Of All Things That Will End hallatán libabőr fogott el, ugyanis ezek az atmoszferikus, lebegős tételek mindig is szerves részét képezték az In Flames karakterének és remekül oldották a súlyosabb darálásokat. De tényleg minden itt van újra, amit huszonöt évvel ezelőtt szerethettünk bennük: Anders Fridén ismét elővette a halálfémes hörgését (tulajdonképpen ezek teszik ki vokális teljesítményének java részét) és a metalcore-os, modern metalos, a korábbi anyagaikon menetrendszerűen érkező refrének is eltűntek, mintha ott sem lettek volna.

Ráadásul a skandinávok védjegyét képező ikergitáros dallammenetek is megjelentek ismét a fogós dallamokkal együtt. Igazából egyetlen gyengébb szerzeményt sem találhatunk itt: mintha csak a "Foregone" a 2000-es "Clayman" után érkezett volna, csak modernebb kiadásban.

Még a banda legújabb korszakát a legjobban idéző A Dialogue In B Flat Minor is hasít rendesen: a korongon minden dalban alaposan lehangolt, besúlyosodott gitárhangzás adja az alapot, az iparági veterán Chris Broderick pedig rendesen odapörköl szinte minden egyes szerzeményben.

Szóval ez óriási meglepetés lett, 2023 első igazán nagy meglepetése: érzésem szerint az In Flames megvalósította azt, amiben már csak nagyon kevesen reménykedtek. A "Foregone" képében egy olyan lemez érkezett, mely megmutatja minden kétkedőnek vagy a bandáról titkon már lemondó rajongónak, hogy a svédeknek még mindig a kisujjában van a stílus. Hogy aztán ez külső hatásra (The Halo Effect, helló!) vagy egész egyszerűen belső késztetésre lett így, az már mindegy is.

A "Foregone" kifejezetten jól sikerült, tele remek dallamokkal, igazi melo-death csemegékkel. Nagyon bízom benne, hogy az In Flames újra kedvet kapott az általa (is) létrehozott vonalhoz: ezt természetesen a korong fogadtatása, kereskedelmi sikere fogja eldönteni. Kérdés, hogy az elmúlt húsz év során a zenekar metalcore-osabb irányát megszerető (vélhetően) fiatalabb rajongók hogyan állnak majd ehhez a produkcióhoz, de érzésem szerint az új anyag őket is meg fogja győzni. 

9,5/10 

inflames2022b.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5218048700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása