Most, hogy hamarosan, április 14-én "72 Seasons" címmel új albummal jelentkezik a Metallica, a tagok szívesen adnak interjúkat és a sajtómegjelenéseik is érthetően megszaporodtak. Kirk Hammett, a csapat szólógitárosa is érdekes kijelentéseket tett a kedvenc Metallica-albumával, illetve a gitárszólóival kapcsolatosan (a zenekar előző lemezéről ITT írtunk kritikát).

A Rock Candy Mag magazinban osztotta meg véleményét, miszerint az 1986-os "Master Of Puppets" a kedvenc korongja.

Nem azzal próbálkoztunk, hogy egy olyan albumot készítsünk, melyről az emberek 35 év után is azt gondolják, hogy remekül szól és hallgatják is majd. Semmi ilyesmivel nem próbálkoztunk. Csak egyszerűen a legjobb lemezt akartuk elkészíteni, melyre csak képesek voltunk és ezt is tettük. 

Technikai szempontból, ha ma meghallgatom a lemezt, meglep, hogy mennyire jól szól még ennyi idő elteltével is. A korong, a dalok felvételi minősége, a produceri munka még mindig nagyszerű. 

Cliff Burton hozzájárulása a koronghoz nagyon sok dallamot és zenei elképzelést jelentett. Nem a nagy, súlyos riffekkel állt elő, hanem a basszusfutamai dallamosságával, ami nagyon sokat számított. Amikor meghalt, akkor az egy korszak végét jelentette és ezt mindannyian éreztük. Mindannyian tudtuk, hogy egy korszak véget ért. 

Az abból az időből származó zenék és albumok többsége mai füllel nagyon egyformának hangzik. De a "Master Of Puppets" dalaiban semmi sincs, ami egy bizonyos időszakra utalna - sem hangzásilag, sem a produceri vagy a felvételi munka vonatkozásában. A lemez egyértelműen a kedvenc Metallica-albumom. 

A "Master Of Puppets" a Metallica harmadik albuma, melyet Dániában vettek fel Flemming Rasmussen producerrel. A lemez a thrash metal egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, mely egyedül az Egyesült Államokban több mint hatmillió példányban kelt el.

A Total Guitar portál számára azonban szót ejtett arról is, hogy a 37 évnyi koncertezés mennyire nyomta rá a bélyegét a dalok eljátszásának élvezetére.

A rajongók valószínűleg gyűlölni fognak ezért, de már teljesen kikészít, hogy a Master Of Puppets kicseszett gitárszólóját kell játszanom minden egyes alkalommal. Az emberek imádják azt a szólót és azért jönnek, hogy élőben is meghallgassák. Ez rendben is van. A zenei karrierünk során ennek az időszaknak a szólóit véglegesen rögzítettük. Már nem is szólóként tekintek ezekre, hanem a dalok részeként. Iszonyatosan unom már ezeket, de az emberek számára izgalmas és imádják. 

Tudom, hogy ezért sokan fognak kritizálni, de rohadtul nem érdekel. Azt szeretem, ha fogalmam sincs a koncerten, hogy a következő másodpercben mit fogok játszani. Élőben mindig teljesen eltérően játszom. Manapság már ez izgat. De valami teljesen mást tudok nyújtani az embereknek ahhoz képest, amit a lemezről ismernek, így mindig valami újat látnak és hallanak, ha elmennek egy Metallica-koncertre. Ha jegyet veszel egy Metallica-bulira, akkor a dalok eltérő verzióit fogod hallani, nem a lemez zenei másolatát. És ez jó.