Hamisítatlan motorostalálkozó-hangulat várta június elején a Túrkevére érkező rockereket. A három napon át tartó koncertsorozat mellett kempingezés, strandolás, street fighter bemutató, éjszakai fürdőzés, tűzoltókosár-kipróbálás és motorosfelvonulás is tarkította a hétvége programját. A rendezvény kapcsán Füleki Andrást, az eseményt szervező Kevi Moto- Rock Egyesület elnökét kérdeztük.

Ha jól tudom, ez a huszonkettedik találkozótok.

Igen. Mióta elkezdtük, két év maradt csak ki, az is a covid miatt.

Hogy kezdődött, egyszer csak kipattant a fejedből az ötlet: szervezzünk találkozót?

Közösen terveztük el pár barátommal, de igazából egy emberé volt az alapötlet. Társelnökünk, ifj. Hollós Imre vetette fel, akinek volt egy tanyája nem messze a város határában. Mivel mi is jártunk már akkor találkozókra, valahogy felmerült a gondolat, hogy szervezhetnénk egyet mi is. De hát hol legyen? Nekünk többieknek nem volt túl sok lehetőségünk, mind a városban laktunk, így maradt a tanya, mint megoldás. Igy kezdődött minden még 1999-ben.

Annak is lehetett egyfajta feelingje.

Abszolút. Évekig a tanya adott otthont a találkozóknak, de egyszer csak eladásra került. Addigra már úgy voltunk vele, hogy szeretnénk ezt a programot folytatni, ha ott nem, akkor máshol, így próbálkoztunk. A fürdővezetés akkor még nem annyira volt partner ebben, a talált helyszín pedig nem volt az igazi, ezért mikor új vezetése lett a fürdőnek, ismét lecsaptunk és végül sikerült megegyezni velük. Azóta ez már a nyolcadik év, hogy itt tartjuk a strandfürdő kempingjében.

Ezek szerint az egész egy kis rendezvényként indult, mely kinőtte magát.

Úgy gondoltuk, hogy a barátokat meghívjuk és bulizunk egyet. Volt egy pótkocsi, arra szerveztünk egy kis amatőr zenekart, még hangosítás sem nagyon volt. Aztán egyre többen jöttek évről évre és egyre több koncert lett, folyamatosan növekedtünk, így lett egy buliból háromnapos rendezvénysorozat.

Huszonkét találkozó nem kevés. Még sokat terveztek?

Reméljük lesz harmincadik, negyvenedik is. Csak most egyre rosszabb a gazdasági helyzet.

Nem igazán rentábilis egy ilyen rendezvény?

Változó, de nem is a haszonról szól, inkább a hagyományról és a szórakozásról. Van olyan év, mely sikeresebb, olyankor, ami marad bevétel, eltesszük a következő találkozóra, hiszen nem tudhatjuk, akkor épp mi hogy lesz. A mostaninál is már látszik például, hogy kicsit mínuszosak leszünk..

A kedvezőtlen időjárás miatt? Szinte végig esett az eső.

Igen. Ez sajnos nagyon befolyásolja egy szabadtéri rendezvény látogatottságát. Csütörtökön például szakadt az eső, épp az egyik húzózenekar, a Pokolgép alatt. Közel voltunk hozzá, hogy akár félbe is marad majd. Ott álltunk a gombbal a kezünkben, hogy azonnal leengedjük a fedést, ha jön a vihar, de szerencsére csak a széléből kaptunk egy jó nagy esőt. De ilyenkor nyilván a biztonság az első, hogyha egy picit is veszélyes a helyzet, rögtön lefújjuk a programot.

Látod már az idei számokat, mennyien lehettek?

Eddig szűk ezer jegyet adtunk el. Ebből már csütörtökön cirka hatszázan itt voltak.

A csütörtök volt a legjobb nap?

A Depresszió volt, ami a legnagyobb tömeget vonzotta pénteken, de meglepő módon már csütörtökön ilyen sokan letáboroztak.

A környékbeliek vannak itt inkább vagy motorosok kifejezetten?

Inkább a motorosok vannak jelen. Az az igazság, hogy eleinte rengeteg fiatal járt. Most már ez megváltozott, nem tudom, hogy miért, nem tudjuk kicsalni őket, pedig kifejezetten figyelünk az ő igényeikre is. Régebben sokkal jobban megmozgatta a helyieket is a rendezvény. De az a generáció, aki akkor kijöttek Simpsonnal, már nős emberek, családjuk van, és nem jönnek.

Épp akartam kérdezni, hogy akik huszonnégy éve itt voltak az elsőn, vajon itt vannak- e most is?

Vannak, akik igen. Sőt, van, aki azóta is minden találkozónkon itt volt. Olyan is van, aki igazándiból nem is a programok miatt jön, csak tetszik neki ez a miliő, amit maga a strand és a hangulat kínál. Nekik mindegy, hogy milyen zenekarokat hívunk, őket nem az érdekli. Besátraznak, buliznak, szól a saját zene. Szeretik ezt a fürdőt, sokan már gyerekestől járnak évek óta.

Akkor nincs igazán jellemző korosztály.

Nincs. A helyszín miatt a kétévestől felfelé mindenki megtalálható.  A gyerekeket egyébként is ingyen engedjük be. Aki nagyrészt jelen van, az a középkorosztály, de vannak idősebbek is. Idén a legidősebb motoros látogatónk 87 éves volt, aki ráadásul 170 kilométert utazott, hogy itt lehessen. Adtunk is neki egy emlékserleget!

Láttalak, hogy egész nap le sem ültél. Hihetetlen nagy meló lehet egy háromnapos rendezvény. Meddig készültök rá?

Gyakorlatilag egyik évtől a másikig. Tizennégyen vagyunk tagok, mindenki mást tesz érte. Én személy szerint már négy hónapja dolgozom rajta, mondhatni napi szinten, munka után. De odaadással mindig összehozzuk valahogy, ha nem egyszerű is. Sok kapcsolatunk van, ezért az extrém helyzeteket is sikerül általában kezelni. Például betegség miatt egy együttes visszalépett és 24 órán belül sikerült cserezenekart intéznünk, szerencsére nem is akármilyet, nagyon szerette a közönség, igazi régi rockzenéket játszottak. Az a lényeg, hogy itt folyamatosan dolgozni kell, helyben is, nemcsak előre, ráadásul mindenre odafigyelni.

De attól reméljük, nem fogy el a szufla.

Nem, dehogy. Jövőre is veletek ugyanitt!

Szerző: Tamók Andrea

Fotók: Kevi Motor-Rock Facebook-oldal