
Ha egy harmincéves csapatról beszélünk, mely a saját maga által választott színtér keretei között már mindent elért, ami emberileg és kereskedelmi szempontból lehetséges, és amely számos tagcserét követően az egyik leghűségesebb és legkitartóbb rajongótáborral rendelkezik, akkor minden bizonnyal mindenkiben felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább. A rocksajtó az elmúlt öt-nyolc év Dream Theater lemeztermését látva szinte egyöntetűen azt írta, hogy a banda önismétlővé vált és bár nagyon magas színvonal alkot, de miközben a kilencvenes évek elején egymaguk hozták vissza a nemzetközi zenei vérkeringésbe a progresszív metalt és szenzációs, bátor albumokat adtak ki, ma már teljesen kiszámíthatóak és újítást várni tőlük botorság is lenne. Hát, a Dream Theater most alaposan belecsapott a lecsóba a tizenharmadik korongjával: olyan gyomrost kaptunk most tőlük, amit egy életre megemlegetünk.