A hardcore és a metal határmezsgyéjén alkotó amerikai Twitching Tongues harmadik albuma "Disharmony" címmel jelent meg október 30-án a Metal Blade gondozásában. Erről első klipként az Insincerely Yours című nótáról készült klip. A videó költségvetése elég korlátos lehetett ...

A brit progresszív metalcore brigád, a Bury Tomorrow új albuma 2016. január 29-én lát napvilágot a Nuclear Blast kiadó jóvoltából "Earthbound". A csapat a negyedik albumra zenei szintugrást ígér, melynek bizonyítéka a korong első, címadó kislemezdalára készített klip is.

A dán modern thrash csapat, a Hatesphere új albuma, a "New Hell" a Massacre Records gondozásában fog megjelenni november 20-án és máris itt a friss klip a Lines Crossed Lives Lost című brutális nótára.

Október 9-én jelent meg a Prophecy kiadó gondozásában a brit Antimatter hatodik soralbuma "The Judas Table" címmel és bár nem állandó jelleggel, de azóta is gyakran utat talál hozzám a lemez. Nem volt ez szerelem első látásra (hallásra), de a dallamok és legfőképpen a zenekarvezető/énekes/dalszerző Mick Moss hangja szépen lassan bekúsztak a tudatalattimba, az elsőre egybefolyónak tűnő szerzemények fokozatosan elkülönültek és memorizálhatóvá váltak, ma pedig már ott tartok, hogy kedélyállapottól függetlenül képes vagyok bármikor berakni a lejátszóba a britek korongját. Pedig a "The Judas Table" leginkább a "The Final Cut" korszakos, abszolút mizantróp módon depresszív Pink Floydhoz hasonlóan rendkívül hangulatfüggő muzsika.

Az öttagú német thrash csapat bemutatkozó, szerzői kiadásban megjelent EP-je még tavaly látott napvilágot. Az EP öt számot tartalmaz, a játék neve régisulis thrash metal a nyolcvanas évekből. Mivel a banda tagjainak átlagéletkora alulról súrolja a húszat, nem lehet őket korábban megélt élményeik újrahasznosításával vádolni, azonban a Kreator, illetve Mille Petrozza hatása azonnal megállapítható. Tulajdonképpen egy 1986 körüli teuton thrash időutazásra invitál bennünket a Warfield, azt korrektül teljesíti, de a saját stílus, saját hang kialakítása még azért bőven arrébb van.

A Relapse Records még szeptember 18-án jelentette meg az amerikai Windhand harmadik albumát, mely amolyan titkos reménysége volt a doom színtér rajongóinak. A gyász pokoli virága: ennél találóbb és frappánsabb lemezcímet évek óta nem hallottam és a borító is kellőképpen meghozta a kedvemet ehhez a mostanában oly divatos "énekesnő + brutális riffhegyek" felállású csapathoz. Már a belehallgatás közben vettem észre, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet: a kilenc nótát tartalmazó korong hetven perces játékhosszal rendelkezik és bár a türelmemet alaposan próbára tette az amerikai banda a maga nyolc-kilenc perces, illetve negyedórás szerzeményeivel, a dallamok és különösen Dorthia Cottrell hangja azonban olyan egyedi hangulatot varázsoltak elém, mely magába szippantott és végig fogva tartott a "Grief's Infernal Flower" hallgatása közben.

Az ausztrál deathcore csapat, a Thy Art Is Murder aktuális albuma, a "Holy War" a Nuclear Blast kiadó gondozásában jelent meg idén nyáron és most az egyik húzónótára készült egy, a szöveges videóknál több, de a hagyományosaknál némileg kevesebb klip, mely a hajtás után megtekinthető.

Mikor beszélhetünk arról, hogy egy zenekar - esetünkben a rock/metal színtéren alkotva - tökéletes albumot tett le az asztalra? Nos, két eset lehetséges: ha a csapat egy, már kiforrott és akár évtizedes hagyományokkal rendelkező alstílus eszközeit fejleszti tökélyre, mintegy szintet ugorva pályatársaihoz képest. Ilyen lehetett a Guns N' Roses "Appetite For Destruction" korongja: tulajdonképpen semmi forradalmit nem vittek végbe, egyszerűen csak azt a mocskos, dögös rock'n roll muzsikát senki más nem játszotta olyan húzósan, átütő erővel és hitelesen, mint ők. A másik eset, ha egy zenekar valami teljesen újat hoz létre: senkire sem hasonlít, eddig olyan nem létező zenei csapásokat vág, melyeket aztán természetszerűleg jár be a hamarosan felbukkanó követők serege. De lehet még egyáltalán valami teljesen újat létrehozni? Nem írtak már meg mindent valahol, valamikor korábban? A válasz erre az amerikai Intronaut ötödik albuma, a "The Direction Of Last Things", melyet a Century Media jelentet meg november 13-án.

Az északír thrash brigád, a Gama Bomb ötödik albuma október 30-án érkezik az AFM Records jóvoltából és a globális kultúrára mért eme nukleáris csapást elég nehéz lesz kihevernie annak, aki a robbanás epicentrumában tartózkodik. Persze ne a szovjetek 50 megatonnás Cár-bombájára gondoljunk, mely az emberiség által valaha kifejlesztett és felrobbantott legnagyobb hatóerejű termonukleáris fegyver volt, hanem inkább csak a Nagaszakira ledobott 21 kilotonnás robbanófejre. Ez természetesen korántsem a britek hibája, hanem a közkedvelt szóhasználattal élve a megváltozott hallgatói szokásokkal magyarázható. 

Pár héten belül már a harmadik olyan minőségi magyar rockalbumról írunk, melyet külföldi kiadó jelentetett meg. Ismerve a mai magyar rockzenei színtér állapotát, ez egyrészt teljesen érthető, örömteli és üdvözlendő, másrészt egy kicsit elkeserítő is. A debreceni Neokhrome zenekarból alakult, Vasvári Gyula énekes-gitáros által vezetett Perihelion egy francia underground istálló, az Apathia Records gondozásában adta ki "Zeng" című bemutatkozó lemezét október 18-án. Jogos a debütalbum kifejezés, mert bár a csapatnak ez a negyedik közösen készített korongja, a "Zeng" szinte mindenben a teljes megújulást jelképezi: zenekarnévben, zenei stílusban, a dalszerzés színvonalában, a tiszta ének, valamint a magyar dalszövegek tekintetében is. Mind-mind csupa pozitív változás: mindez pedig az év egyik legjobb hazai korongját eredményezte.