Vannak azok a cikkek, melyekre elég nehéz konkrét indokot találni, hogy megszülessenek. Jelen esetben is talán csak annyit lehetne felhozni ez ügyben, hogy a finn Nightwish bejelentette tizedik soralbumát, melyről nemrég ki is hozták az első dalt Perfume Of The Timeless címmel, úgyhogy eme jeles és…

Komoly gondban vagyok ezzel a cikkel, és ennek egyetlen oka van: rájöttem, hogy pokolian nehéz olyan lemezről/előadóról írni, melyet az ember szívből szeret, és egy rettenetesen meghatározó része az életének. Főleg, mert kihívás átadni azt az érzést, melyet egy-egy ilyen előadónak a lemezei idéznek…

Számomra teljesen ismeretlen volt ezidáig a francia Seth neve. Pedig egyébként egy elég vaskos múlttal rendelkező black metal hordáról van szó, akiknek raklapnyi kiadványuk született '95-ös megalakulásuk óta. Ebből - a jelenlegivel együtt - hét sorlemez, de válogatásalbumuk is van, sőt, egy…

Tartozom egy vallomással: csak a legritkább esetekben talál be nálam az észak-európai színtér. Ezalatt leginkább arra gondolok, hogy bár vannak zenekarok, melyekért megveszek (a teljesség igénye nélkül: Marduk, Dark Funeral, Borkanagar, 1349, Insomnium), de vannak olyan, egyébként kifejezetten…

Aki ismer, az tudja, hogy megszállottan rajongok a death metalért, majdnem minden árnyalatban. Viszont vannak olyan alzsánerei, melyek ilyen vagy olyan okokból nem csak egyszerűen kikerülnek, hanem egyenesen taszítanak. Ilyen például a grindcore, a porngrind, vagy éppen a brutális death metal, de ez…

Szívesen mondanám, hogy valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az angol My Dying Bride-ot, de sajnos ők manapság nem örvendenek akkora közismertségnek, mint a szintén angol Paradise Lost vagy a napjainkra sajnálatos módon a covid martalékaként végző Anathema. Tulajdonképpen itt is egy…

Bár abszolút képben vagyok a floridai Deicide megkerülhetetlen és korszakalkotó státuszával (úgy a death metalon belül, mint úgy általában a metal nagy egészét nézve), azt azért nem mondanám, hogy kettőnk kapcsolata zökkenőmentesen indult. Ennek már messze túl sok éve, de ami első körben nagyon…

A francia Benightedről utoljára a négy évvel ezelőtti "Obscene Repressed" albumnál írtam (ezt ITT el is tudod olvasni) , és ott nagyjából megosztottam a publikummal, hogy valójában hányadán állok ezzel a csapattal. Ebből kifolyólag kimondottan örömmel töltött el, amikor jöttek az első hírek az új…

Úgy vettem észre, hogy a pandémia óta mintha masszívabban megnőtt volna az érdeklődés a hazai koncertek iránt. Itt egyébként kimondottan az underground csapatokra gondolok, mert az továbbra sem okoz senkinek különösebb meglepetést, hogy egy Depresszió vagy egy Ossian húzósabb mennyiségű embert…

Hazudnék, ha ezt mondanám, hogy nem szoktam időről időre kísérletezősebb zenék felé kacsintgatni. Mostanában például egész sok dungeon synth-et hallgatok, de egyre többször csendül fel nálam a vaporwave stílus is (mint metalon és rockon kívül eső stílus). Pont emiatt bátran kijelenthetem, hogy én…