Kicsit gondban vagyok jelen cikkünk alanyával. Na, nem azért mert rossz lenne, erről szó sincs. Magáról a csapatról viszonylag kevés információt lehet találni. Igazából azokra az infókra tudok alapozni, melyek a sajtóanyag részét képezik. Viszont ebben túl sok eredettörténet nincs. Annyi kiderült,…

Őszintén szólva, komoly gondban voltam ezzel a mostani cikkel. Elsősorban azért, mert bármennyire is mélyre ástam a web bugyraiban, konkrétan semmit sem találtam erről a zenekarról. Mondjuk, ezzel a névvel, hogy Heavy Meta, sikerült is bekavarnom nem egy Google-keresésbe. Ezek viszont, rendre…

Beszéljünk egy kicsit a kapcsolatomról a deathcore műfajjal. Finoman szólva is feszült. Alapjában semmi bajom nem lenne vele, van is pár zenekar, melyeket kifejezetten szeretek, ilyen például a Thy Art Is Murder (bár ők már eléggé kinőtték ezt a homokozót), a Carnifex (ők szintén átestek egy…

Ritka az olyan zenekar, mint a svéd Hypocrisy. 1988-as (akkor még Seditious néven történő) megalakulásuk óta aránylag kevés tagcserén estek át, egyszer még fel is oszlottak '97-ben, masszív stílusbeli átalakulások is találhatóak a történetükben, és még egy másik közismert svéd csapat (Dark Funeral)…

Kevés olyan adaptív műfaj van a metalban, mint a doom. Ugyan mára kis túlzással bevett szokás lett a stílusok egymással történő, minél extrémebb vegyítése, de kevés olyan alcsoport van, melyet ennyire univerzálisan használnának, ahol csak lehet. A death metal is hasonló helyzetben van, viszont ott…

Megismerkedésem az amerikai Ice Nine Kills zenekarral nem mondható egy klasszikus szerelem első hallásra love metal történetnek. Felidézni sem tudnám, hogy pontosan melyik dalt hallottam tőlük először, de a hatásra tisztán emlékszem. Úgy másfél perc után nyilvánvalóvá vált, hogy egy alap metalcore…

Szánom-bánom, de az előző Hate-album valamiért 2020 év végéig teljesen kimaradt az életemből. Ez már csak azért is szegénységi bizonyítvány, mert a Rozsdagyár berkein belül a bemutatkozó cikkem az azt megelőző 2017-es "Tremendum" lemez volt, melyet imádtam, és ha ma kéne írnom róla, akkor jóval…

Gyanítom, idehaza nem sok ember kapja fel a fejét a svéd Aeon nevének hallatán. Pedig 2014-ben még jártak is nálunk, egész konkrétan a Cannibal Corpse vendégeiként és meglehetősen masszív koncertet adtak a megboldogult Club 202 színpadán.

Kezdhetném azzal a cikket, hogy mennyire menthetetlenül imádom a texasi (korábban Chicago-i) Ministry munkásságát, de ezt egy korábbi cikkben (ITT) olvashatod, úgyhogy ettől most eltekintenék, és egyből a tárgyra térek. Rengeteg albumot vártam és várok idén, de amikor tavaly a semmiből, a karantén…

Őszintén meg lennék lepve, ha magazinunk olvasói között egy komolyabb százalék zsigerből vágná, hogy mi is az az Ex Deo. Ez nem főleg annak köszönhető, hogy túlzottan underground lenne a kanadai csapat vagy főleg, hogy radar alatt működnének, hanem sokkal inkább annak, hogy míg ide haza elég komoly…