Technikás dzsessz-fúziós avantgárd blackened death metal – ha nem lenne az ember előtt a bizonyíték, talán el sem hinné, hogy ez a műfaji besorolás ténylegesen ráillik egy zenekarra, és nem csak a túlkategorizáló metalsznobéria paródiája. Márpedig az Imperial Triumphant nagyon is létezik, sőt,…

Egy zenekar életében negyven év az negyven év: egyrészt elképesztő pályaív, rengeteg albummal és megszámlálhatatlan koncerttel, másrészt a rajongótábor felől érkező hatalmas elvárásokkal, igényekkel, azonnali, túltolt reakciókkal. A progresszív metal 1985-ben elindult intézménye, a Dream Theater már…

Hosszú menetelésének végére ért a deathcore egyik alapbandája, az amerikai Whitechapel: a kétezres évek második felének egyik legnépszerűbb hörgőbrigádja a kétezertizes évek közepétől szépen lassan kezdett eltávolodni anyastílusától, egyébként nem véletlenül. Akkor indult meg a színtér kiüresedése…

Általában azonnali ellenérzések keletkeznek bennem minden felkapott, trendi, agyonhájpolt zenekarral vagy előadóval szemben: van ebben jókora mennyiségű tapasztalat, no meg afféle dac is, hogy na, csak azért se. Természetesen ez utóbbi dolog nettó hülyeség, mert attól, hogy valami népszerű, elkapja…

Akkor is tűkön ülve vártam volna az éppen a világot meghódító Jinjer legújabb lemezét, ha nem potyogtattak volna el róla zseniálisabbnál zseniálisabb dalokat az elmúlt pár hónap során. Így már mielőtt a lemez megjelent volna, tudtam, hogy kritikát (vagy hát legyünk őszinték, dicshimnuszt) is…

A Hand Of Juno nem bízta a véletlenre a debütalbuma reklámozását és beharangozását. A tíz tételből álló lemez hat dalát már előre kihozták, szóval aki nyomon követte a csapat sorsát, az már tudja, mire számíthat, de érdekességekből így sincs hiány.

Emberfeletti felelősség hárul az egyszeri újságíróra, amikor úgy dönt, hogy egy Linkin Park kaliberű zenekar visszatérő lemezéről ír cikket. Egyfelől, a Linkin Parkot szerintem nincs olyan ember, akinek be kéne mutatni, tekintve, hogy már majdnem minden populárisabb stílusban kipróbálták magukat,…

Sok mindent láttunk és hallottunk már a rockzene idestova több mint hetven éve tartó folyamában, de olyat, mint amilyet a Spirit Adrift főnöke, Nate Garrett által megálmodott, majd kivitelezett Neon Nightmare nevű projektje debütalbumán, szerintem még nem.

A finn Swallow The Sun nagyon különleges helyet foglal el az életemben. Azon zenekarok között van, melyek úgy alapvetően még hidegen is hagytak volna, de számomra fontos emberek hathatós promózása hatására valahogy mégis rájuk mentem, lényegében elvárások nélkül, pusztán arra hagyatkozva, hogy…

Nem emlékszem, mikor örültem utoljára annyira annak, hogy szerkesztőként lehetőségem van megjelenés előtt végighallgatni egy anyagot, mint a dán Vola november elején debütáló albumával kapcsolatban. Ismerve ugyanis az eddig megjelent dalokat a korongról, nem biztos, hogy ép ésszel ki bírtam volna…