Az énekes-fuvolás Ian Anderson vezette brit progresszív rock formáció, a Jethro Tull már régóta túljutott pályafutása zenitjén: az 1967-ben megalakult csapat rendkívül kreatív életútja számos remekművel szolgál, egy ideje azonban már csak a megbízható szintet hozzák, különösebb izgalmak nélkül.

Nőhet-e manapság akkorára egy, a hatvanas-hetvenes évek rockzenekarainak szellemiségét hűen ápoló formáció, mint a '90-es években befutott amerikai The Black Crowes? Valószínűleg nem, viszont ebben jó ideje már nem az dominál, hogy színvonalas-e az adott produkció vagy sem.

Nem fogok hazudni, számomra a hardcore mindig is az a műfaj volt, melynek bár értem a létjogosultságát és a miértjét, mégsem értem, hogy hogyan sikerült túlélnie a '90-es éveket. De most tök őszintén, a HC mindig is arról szólt, hogy egy a punknál kiforrottabb, de sokkal zsigeribb, sokkal direktebb…

Nehéz manapság a stoner műfajon belül olyan produktummal előállni, amely nem csak a stílus szerelmeseinek lemezjátszóját veszi célba, hanem rátelepszik a különféle előtagokkal felcímkézett fémeket kedvelőkre is.

Kevés hazai rockbanda produkált az elmúlt években olyan zenei fejlődést, mint a Radnóti Zsuzsa vezette The Hellfreaks: már a 2020-as "God On The Run" lemezük is kiugró produkció lett (kritikánk ITT olvasható, míg a csapattal készült videointerjúnk ITT nézhető meg), amolyan modern, kifejezetten…

Április 14-én jelent meg a veterán amerikai thrash metal csapat, a Metallica új, immáron tizenegyedik stúdióalbuma "72 Seasons" címmel. Tulajdonképpen ennyi elég is lenne a kritikához: egy negyvenkétéves banda esetében már átkozottul nehéz valami újjal előhozakodni, hiszen a rajongók mindent…

Mi itt a Rozsdagyárban nem igazán lelkesedünk a feldolgozás- vagy angolosan tribute-zenekarokért. Nem is nagyon írunk ilyesmikről, kivéve, ha van valami olyan tényező, amely leválasztja az adott bandát ezekről a jelzőkről, és ezzel a produkció már nem egyértelműen ebbe a kategóriába sorolandó.

Az esős, borongós időszaknak, a hótakaróval borított tájnak az ezekkel együtt járó viszontagságok ellenére is megvan a maga szépsége, kiváló aláfestőzene lehet mindehhez a szomorkás dallamokkal átitatott doom metal például.

Még szerencse, hogy a rockzene sikerességének agóniája sem veszi el a kedvét a zenekaroknak, hisz annyi van már belőlük, hogy a színtér alapos tanulmányozása egész egyszerűen lehetetlen, itt már csak a promóció hatékonysága, a megérzéseink, illetve a véletlenek segítik a felszínre a…

Metalos körökben szeretünk feszülni, mint pók a lucernásban, hogy ki mennyire kemény zenét hallgat. Persze az, hogy mi számít keménynek, már egy nehezebb kérdés: lakossági műfajokból az ember ide sorolná mondjuk a black és a death metalt, de ahogy ezeket leírom, már látom is nyílni a brutális zenék…