Ezúttal a grunge magyar hangja, a KabinLáz és a Trident zenekarok énekese, Papp Norbert vállalta, hogy alaposan kielemzi az általunk kiválasztott videoklipeket.
Silverchair - Israel's Son 1994
Tizenévesen sok Silverchairt hallgattam, szeretem a srác hangját, ahogy ezt a dalt is. Bár azt is megértem, ha valaki egy simára csiszolt Nirvana-kópiának tartja őket. Tény, hogy nem az eredetiségükről híresek, nekem valahogy mégis szimpatikusabbak a legtöbb tökegyforma post-grunge bandánál, talán mert már a '90-es évek első felében is alkottak vagy mert ausztrálok, nem tudom. A klip amúgy jól passzol a zenéhez, nem egy nagy szám, mégis benne van a korszakra jellemző hangulat. Működnek még amúgy? 8/10
Kyuss - Green Machine 1992
Jó, hát ez klasszikus, minden sivatagi/stoner csapat legautentikusabbika, a stílus alfája és omegája. Rengeteg követőjük akad még ma is szerte a nagyvilágban, idehaza a Polly Is Dead (gondoljunk csak a Kincs videóra), később meg a Shapat Terror járatta csúcsra a jól felismerhető stílusjegyeket. Mindazonáltal erre a vonalra is igaz, hogy az elsőknél senki nem lehet eredetibb, az eredetinél pedig semmi sem lehet jobb. Ez a dal pedig simán 10 pontos, mint ahogy a klip is. 10/10
Alice In Chains - Would? 1992
Ha a Kyussra azt mondtam, hogy rengeteg követőjük van, akkor ez az Alice In Chains-re még inkább igaz, szinte nincs is olyan előadó a rockzenén belül, akire ne lettek volna hatással. Szeretem az újkori lemezeiket is, William DuVall egy tündéri figura, Cantrell meg egy zseni, remélem, még jó ideig nem fogják abbahagyni – de Layne Staley… mégiscsak Layne Staley. 10/10
Metallica - The Memory Remains 1997
Lehet sok mindent mondani a Metallicára, de az vitathatatlan, hogy mindig minőséget produkálnak. Valószínűleg egyedül vagyok ezzel, de nekem a '90-es évekbeli, „bepuhult” korszakuk jobban bejön, mint a thrashes, klasszikus lemezeik. Gondolom, ettől most nem leszek valami népszerű az olvasóknál, de ez van, vállalom. Ez a klip annak idején nagy újításnak számított ötlet és technikai megvalósítás terén is, és még mai szemmel is látványos, teljesen rendben van. Marianne Faithfull telitalálat, mindig a hideg ráz, amikor megjelenik a dalban. A Jóisten tartsa meg még nagyon sokáig! 9/10
Korn - Blind 1994
Jaj, de jól esett ez most! Ez a videó is tökéletesen visszaadja a kor hangulatát, engem pedig kellemes nosztalgiával tölt el, jólesik visszanézni, miből nőtte ki magát pár évvel később a zselézett hajú nu-metal színtér. A keményvonalas trúmetálosok biztosan átkozzák is őket ezért! A Korntól inkább az "Untouchables" pörgött nálam sokat, de azért a régebbi dolgaikkal is képben voltam. Nem mellesleg, a legnagyobb sikereik idején voltam 13-14 éves, szóval mindig is kedves lesz nekem ez a korszak. Valamikor a 2000-es évek második felében aztán teljesen elvesztettem a fonalat velük kapcsolatban, de a régi kedvenceket mindig szívesen hallgatom tőlük. 8/10
Tiamat - Whatever That Hurts 1994
Nekik eddig csak a nevüket ismertem, a zenéjüket most hallom először. Jó kis doomos, vánszorgós muzsika, kellően komor hangulattal. A klip is tetszik, tele van elvont, művészi képekkel, nekem kicsit a Tool vizuális dolgait idézi. Bejön az ilyesmi. Egyedül az ének az, amitől nem vágtam magam földhöz így első blikkre, de egy dalból még nem is igazán tudom megítélni a dolgot. Köszönöm, mindenképpen utána fogok nézni az életműnek. 7/10
Bryan Adams - You Belong To Me 2015
Bryan Adamsről mindig a Kevin Costner-féle Robin Hood főcímdala ugrik be, de az is inkább már a Family Guy miatt. Ez a dal annál azért pörgősebb, habár ugyanolyan súlytalan rádiórock, vagy inkább hangszeres pop, mint amit már 40 éve játszik a fickó. A videó is olyan, mint a dal, minimál image klip, semmi extra. Azt mindenképpen becsülöm az emberben, hogy nem igazodik az aktuális trendekhez, mindig ugyanazt csinálja, amihez ért, ami jól áll neki. Meghallgattam, nem rossz, de öt perc múlva már nem fogok rá emlékezni. 6/10
Lenny Kravitz - Are You Gonna Go My Way 1993
Bryan Adams annyival mindenképpen jobb nálam Lenny Kravitznél, hogy ő legalább nem irritál, ez a piperkőc viszont annál inkább. Viszont azt elismerem, hogy nem véletlenül lett kortalan sláger ez a dal. Az a '70-es éveket idéző riff nagyon ott van, aki egyszer meghallja, nem felejti el. Maga az előadó, mint jelenség viszont rohadtul nem az én világom. Nem adnék rá ennyit, de a riff és a nosztalgiafaktor miatt 6/10
Santana - Maria Maria 1999
Jaj ne! Az ezredforduló környékén a csapból is ez folyt, most meg sem bírtam hallgatni. Tudom, hogy Santana meg síró gitár meg Woodstock meg minden, de akkor sem. Inkább meghallgatom még egyszer a Tiamatot, úgyis van mit bepótolnom. Ebben az esetben a pontozástól is eltekintenék.
Nirvana - In Bloom 1991
Jópofa, ahogy a '60-as évekbeli műsorvezető felkonferálja a zenekart, aztán megjelenik a lenyalt hajú Kurt esetlenül, nagyapám szemüvegében. Ötletes ez a klip, vicces a korabeli közönség is. Legalábbis gondolom, hogy korabeli felvételeket használtak a közönségnél, nem statisztákat. Nem tudom, mindenesetre működik. Aztán az egész szép lassan átmegy tipikus Nirvanás őrültködésbe női ruhákkal, hangszertöréssel, van itt minden, mint a búcsúban. A dal önmagában nem egy nagy eresztés, kicsit lagymatag, tudtak ők ennél sokkal jobbat is. A You Know You're Right például klasszisokkal jobb. 7/10
