Megállíthatatlanul robog előre a paksi Gastroblues Fesztivál gépezete, a blues, a jazz, a rock és a gasztronómia kedvelői immáron 32. alkalommal élvezhették a ízek és a hangok gazdag tónusait. Új helyszínen, az ASE Csarnokban került megrendezésre a lassan krisztusi korba érő nemzetközi dzsembori, a kiváló akusztikával bíró tágas és megnyerő objektum újabb színekkel gazdagította a fesztivál palettáját.

Szinte minden évben van egy-egy visszatérő név, feltörekvő és legendás zenekarok váltják egymást a deszkákon, hazai és külföldi fellépők egyaránt. Mint általában, ezúttal is több helyszínen zajlottak a koncertek, jómagam a csarnok pénteki és szombati fellépőinek zömét füleltem le, ezekből jön most egy esszenciális beszámoló.

A pénteki nap húzónevének fellépése előtti órában érkeztem meg a fesztiválra, így még volt lehetőségem a francia gitáros-énekes hölgy, Laura Cox koncertje előtt egy kis szomjoltásra. Rövid szóváltás és sörözgetés után bepozicionáltam magam a színpad közelébe, hogy megbizonyosodjak arról, ez a Cox lány nem csak hogy jól fest a deszkákon Gibsonnal a kézben, hanem rendesen meg is tudja azt szólaltatni. A kvartett blues rockban utazik, melyben zömmel a rock felé billen a mérleg nyelve. Coxék jól megmozgatták a jelenlévőket energikus, groove-os, Hammonddal fűszerezett dalaikkal, igazán mély nyomokat azonban nem sikerült hagyniuk. Ez a produkció abszolút színpadra szabott, otthoni zenehallgatásra kevésbé opcionális, legalábbis számomra.

Utánuk az Omega Testamentum következett, akikkel szembeni szkepticizmusom hamar elillant, mikor birtokba vették a színpadot és a húrok közé csaptak. A hangzást számukra sikerült a legjobban belőni, olyan testesen szólaltak meg a hangszerek, hogy azt tanítani kellene. A zenekart a dobos Debreczeni Ferenc „Ciki” alapította azzal a szándékkal, hogy tovább őrizzék az Omega lángját. A nevük egyben arra is utal, hogy az utolsó Omega-album, a „Testamentum” dalai, illetve irányvonala képezi a fellépéseik gerincét.

Akár legyinthetnénk is, hogy oké, persze, ez csak egy gyenge utánzat, mi az eredetire esküszünk. Úgy érzem, akiben kétségek merültek fel a formáció létjogosultságát illetően, azokat ez a koncert maximálisan meggyőzte arról, hogy abszolút jogos a névhasználat és az Omega munkásságának gondos ápolása. A név kötelez, ebből kifolyólag rendesen ráfeküdtek a „Testamentum” album dalaira.

Mivel a pályafutása során az Omega a rockzene több különböző vállfajában is kipróbálta magát, ezért a komplett diszkográfiájuk összképe eléggé zavaros. Cikiék a rock/metal világával leginkább kompatibilis Omega-dalokkal töltötték meg a repertoárt, mellyel egy kissé kilógtak a fesztivál többi fellépői közül. A Mennyben az angyal például úgy megdörrent, hogy azt a súlyt még egy heavy metal banda is megirigyelné.

Az Omega Testamentum nagyszabású fellépését olyan dalok szegélyezték, mint a Föld árnyékos oldalán, a már említett Mennyben az angyal, a Varázslatos, fehér kő, a Babylon, az Arc, az Életfogytig rock & roll ésatöbbi. Fekete Tibor „Samu” letaglózó erejű basszusgitárja, Nagy Zsolt „Liszi” tekintélyesen megdörrenő szintije, Ciki korrekt dobmunkája, a hathúrost kezelő Erdős Róbert látványos húrtépése és az énekes Schrott Péter szárnyaló énekhangja mélyen belém égett, felejthetetlen este volt, köszönöm!

Másnap a Mini együttes programjának megtekintésével indítottam az estét. Már régóta bakancslistás nálam a Mini, most láttam őket első ízben, sajnálatos módon Török Ádám nélkül. Egy-két YouTube-os felvétel alapján az új felállás eléggé meggyőzőnek bizonyult ahhoz, hogy kihagyhatatlannak minősítsem a banda fellépését. Ádám fuvolajátékát a hegedűvirtuóz Kézdy Luca helyettesítette, akinél jobban talán már csak Ian Anderson tudta volna pótolni az egykori zenekavezetőt.

Az új énekest Török Viktornak hívják, akit a hangjából és a vezetéknevéből adódó hasonlóságok ellenére nem fűz rokoni szál a néhai Török Ádámhoz. A srác kiváló frontember és hangulatfelelős, hézagmentesen illeszkedett Németh Károly billentyűs, Balogh „Szivacs” Jenő dobos, Kézdy Luca hegedűvirtuóz és a beugró basszusgitáros (sajnos a nevére nem emlékszem, de a játékára annál inkább) közé.

Vissza a városba, Gőzhajó, Kell a barátság, Hívj fel! és még jó pár Mini-klasszikus hangzott el kora este a Gastroblues színpadán. Sajnos a meghirdetett vendég, Závodi Janó betegség miatt nem tudott részt venni a koncerten, jobbulást neki!

A Mini után a sziciliai Matteo Mancuso triója vette birtokba a színpadot. A 27 éves gitárvirtuóz leginkább arról vált ismertté, hogy a szólógitározást nem megszokott módon, ujjbeggyel műveli, ráadásul nem is akárhogy. A társai is nagyjából vele egykorúak és hasonlóan magas zenei képzettséggel rendelkeznek. Amikor megláttam a hathúros basszusgitárt a színpadon, sejtettem, hogy az valószínűleg nem csak alapozásra szolgál, hanem leginkább szólóhangszerként funkcionál majd. Ez pontosan így volt, a tulajdonosa rendesen megdolgozta a nyavajást.

A Mini együttes által kavart hullámokat egy kissé visszaverte ez a többnyire fúziós jazzként aposztrofálható muzsika. Nehezen befogadható, amit Mancusoék színpadra vittek, ellenben a szakavatott füleknek maga volt a zenei mennyország. A srácok hol totálisan megvadulva, hol pedig már-már andalító módon zenéltek, de mindvégig elképesztően magas színvonalon. Sajnálatos, hogy míg Azahriah százezrek előtt prüntyög a gitárján, addig egy ilyen páratlan tehetség, mint Mancuso, vadállat gitárjátéka mindössze pár száz embert csalogat el egy koncertre.

Jó sokat csúszott a Blues MD fellépése, le is eresztettem addigra. Sajnos a kezdés is eléggé fárasztóra sikerült, ami még inkább lelombozott. A nyitány egy sörszagú, meglehetősen unalmas kocsmablues képében érkezett, ráadásul olyan hosszúra nyúlt, hogy tényleg majdnem elaludtam közben. Szerencsére azonban ezt egy rendkívül energikus darab követte, amely rögtön észhez térített és melynek segítségével sikerült ráállnom a banda hullámhosszára. Akárcsak tavaly, most is nagyot szólt a Crosstown Traffic, volt Álmok Háza (godfater.), Whitesnake-átirat, LGT-szett Vitáris Ivánnal kiegészülve, valamint Ganxsta Zolee vendégeskedésével is egy blokk. Gotthard Misiék nagyot zenéltek, mint mindig. Jövőre akár a godfater.-t is meghívhatnák a szervezők, lenne rá igény.