Rozsdagyár

DARKTHRONE - Astral Fortress (2022)

2022. október 30. - Kovenant

cover_94.jpg

A norvég Darkthrone élő anakronizmus a mára már teljesen átalakult metalszíntéren: Fenriz és Nocturno Culto immár bő másfél évtizede ugyanis a félévszázados műfaj különböző korszakait idézi meg, szándékosan szembemenve mindazzal, ami kortárs vagy ami bármilyen módon is túlmutat a '80-as / '90-es évek metalesztétikáján.

Afféle ön- vagy zeneismereti szakkör ez: mintha a saját maguk által istenített korszakokon kívül semmi más nem érdekelné a skandinávokat és a duó monomániás kitartással hozza ki átlagosan kétévente újabb és újabb anyagait.

A Peaceville Records gondozásában október 28-án megjelent tizenkilencedik soralbumuk, az "Astral Fortress" sem kivétel ez alól: a kétezres évek első felének blackened crust punkja és D-beatje után érkezett a klasszikus heavy/speed metal, majd a visszafelé kóborlás logikus folytatásaként eljutottak a doom és a proto-metal környékére (előző három korongjuk kritikája ITT, ITT és ITT olvasható).

Nos, az új lemez is ezen a nyomvonalon halad: a dalok szinte sosem gyorsulnak be, ha igen, akkor is csak ütemváltásként húsz-harminc másodpercig, azaz végig málházós, alig-alig középtempós a ritmus és az egészet áthatja valami ősrégi korhadás- vagy kriptaszag. Szerencsére a hangzás valamivel jobb most, mint a 2021-es "Eternal Hails ..." esetében, de természetesen ne várjunk csodákat.

A rövid instrumentális zörejátkötéssel együtt héttételes, negyvenperces anyagot most egyértelműen körbelengi valamiféle szomorú, melankolikus atmoszféra: mintha csak egy, a lemezborítón ábrázolthoz hasonló sivár, üres, poszt-apokaliptikus jégvilágban sétálnánk vagy vánszorognánk mindenféle remény nélkül és csak az egykorvolt emberi civilizáció romjait látnánk felbukkanni időnként a láthatáron. 

Ezt a hangulatot tökéletesen hozza a nyitó Caravan Of Broken Ghost: kilátástalan, nyomorúságos téma uralja az egész dalt, melybe csak röpke pillanatokra kacsint be az agresszió. A lemez ékköve egyértelműen a bő tízperces The Sea Beneath The Seas Of The Sea: ez a szerzemény remekül töri meg a meglehetősen szikár dalsorozatot akusztikus dolgaival és epikus hangvételével. Hasonlóan jó még a záró Eon 2 is, melyben végre megérkezik a tempósabb, klasszikus metal is ikergitáros megoldásaival és remek dallamaival.

Sajnos azonban a többi három tétel és a teljesen felesleges, időrabló zajátkötés (Kolbotn, West Of The Vast Forests) - nincs mit szépíteni - meglehetősen unalmas és érdektelen. Amolyan robotpilóta üzemmódban készült Darkthrone-standardok ezek, melyek bármely korábbi három-négy lemezükre ráférnének. Olyan szinten semmilyenek, hogy igazából el is felejtjük őket, amint túljutottunk rajtuk.

Már az előző korong recenziójában megírtuk, hogy a norvégokra nagyon ráférne valamiféle szellemi vagy zenei vérfrissítés, mert valahogy egyre fakóbb és érdektelenebb a produkciójuk. Nocturno Culto Sarke-projektje számomra sokkal izgalmasabb és előremutatóbb még a maga korlátozott keretei között is, mint az elmúlt nyolc év Darkthrone-dolgai (a Sarke előző két albumának kritikája ITT és ITT olvasható).

A legendás duó egész egyszerűen mintha beleragadt volna ebbe a retró-nosztalgia dologba: pedig az emberiség mostanában sokkal vészjóslóbb és fenyegetőbb irányokba tart, mint anno a black metal korszakuk idején, ezért lenne miről írni a mai kor eszközeivel is.

Ráadásul a feketefém talán az egész metalszcéna legéletképesebb és legprogresszívabb ága, szóval lenne itt tere a kibontakozásnak, de a Darkthrone leszegett fejjel nem akar tudomást szerezni arról, ami nem érdekli: pontosabban csak az általa valódi metalnak tartott korszakkal foglalkozik elképesztő vasfegyelemmel. De a világ persze továbbhalad: hasonlóan a zenehallgatók figyelméhez és türelméhez.

7,5/10

darkthrone2022.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7217966030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nevem senki. 2022.10.30. 20:25:36

Szarok a trendre. Ami jó az jó, még ha nem is tökéletes.

zenevadasz · zenevadaszat.blog.hu 2023.01.31. 20:15:50

Ez a lemez nagyot ÜT :-) Egyetértünk @Nevem senki. kollegával, véleményem szerint a trendek menjenek a rádióba. Amúgy a DarkThrone mindig is egy nyers, velős zenét játszó formáció volt, sosem tértek el ettől, és pont letojtak mindent, mit vártak el tőlük.
Nekem pl. az előző lemez volt unalmasabb (viszont van AZ a hangulat, amikor pont az működik), az Astral Fortress pedig egy amolyan "Motörhead in Black Metal", és nincs azzal semmi baj, ha valaki nem "újul" meg. (Mondjuk ez valahol hülyeség, hogy nem újul meg, mert bőven vannak különbségek, más dalszerkezetek, megoldások. Oké, a hangzás és az alapok hasonlók, de egy Metallicát vagy Maident is lehetne ezért bírálni, de őket nem szokás.) Máskor meg az a baj, hogy megújult, ld. Satyricon, Dodheimsgard, ...and Oceans, Solefald stb., de lehetne még sorolni a végtelenségig.
süti beállítások módosítása