Mostanra már annyi mindent láttunk és hallottunk, hogy nagyon nehéz tényleges sötétséget, húsba vágó fájdalmat átadni a rock/metal zenével. Az érzékeinket letompították a duplázók és bezsibbasztották a torzítók; a szomorú témák könnyen válnak közhelyessé, a brutálisak pedig egyenesen röhejessé. Éppen ezért tartom lenyűgözőnek, ahogy az Amigo The Devil beszáll ebbe a death-es, blackes, doomos, mindenes káoszba, és egy szál bendzsóval olyan albumot csap le az asztalra, hogy szem nem marad szárazon.

A német Endseeker a harmadik soralbumához érkezett: a Metal Blade gondozásában április 16-án jelent meg a "Mount Carcass" album és mivel emlékeztem a nevükre és az előző lemezükről írt kritikám is felderengett valahonnan (mely ITT olvasható), kíváncsi voltam, hogy mennyit sikerült fejlődniük, illetve előrelépniük a saját hangzás kialakításában.

Első nagylemezén a hazai hardcore/metal csapat, a Havanna. Az egyelőre dobos nélkül, trióformában működő zenekar folyamatosan teszi közzé dalait.

Múlt héten jelentette meg tizenötödik stúdióalbumát a Metal Blade gondozásában az amerikai death metal intézmény, a Cannibal Corpse, melyen már Erik Rutan gitározik Pat O'Brien helyett (kritikánk ITT olvasható). Most a Necrogenic Resurrection című tételre készült egy erősen korhatáros klip, mely a hajtás után meg is tekinthető.

Tizenegy év után jelentkezett új albummal a 2002-ben megalakult Billog: a friss stúdióanyagot "A Bittersweet Symphony" címmel adták, mely fizikai formátumban nem lesz megvásárolható, de online módon már meg is hallgatható minden ismert platformon.

A hatvanas-hetvenes években kifejlesztett és tulajdonképpen a csúcsra is járatott progresszív rockot játszó formációk túlnyomó többsége (ha nem az összes) mára szép csendben alámerült az underground világába: magyarul olyannyira kiment a divatból ez a stílusirányzat, hogy a '70-es évek afféle szupersztár-státuszban tündöklő zenekaraira, mint például a Yes vagy az ELP, ma már - enyhe túlzással - a kutya sem kíváncsi.

Alig hittem a szememnek, amikor néhány napja összetalálkoztam ezzel a lemezanyaggal, mely a borítóján látható ízléses koponyával riogatja a jóérzésű közönséget. Elképzelhető lenne, hogy ez csakugyan ugyanaz a Necronomicon zenekar, amelyikkel utoljára a nyolcvanas évek végén találkoztam, mint tágra nyíló szemű, félhosszú haját növesztgető, tizenötnél is több thrash zenekart ismerő fiatalember vagy csupán névazonosság esete forog fenn?

A brit extrém metal csapat, a Human Hell hamarosan új EP-vel jelentkezik, melyről az Amalantrah című tétel az első ízelítő. "Az Amalantrah szó az okkultista és író Aleister Crowley által lefolytatott kísérletsorozatból ered. Az Amalantrah Művelet célja egy bizonyos éteri intelligencia fizikai megjelenési formába történő megidézése volt. Crowley elmondása szerint ehhez egy törést hozott létre a térben és időben. Mit is engedhettünk be ezzel pontosan?"

Elkészült az Exodikon első nagylemeze: a kilenctételes ”Árnyam útján" album zenészei a hazai extrém metalos közösségnek közel sem ismeretlen arcok, a Christian Epidemic- (és Cryptic Remains-) gitáros Borhidi Gábor Bálint és az Epidemicet szintén megjárt Pósfai József gitáros-énekes mellett Hekele Attila (Elanor, Isatha) dobos és Pósfai Ferenc (Cryptic Remains) gitáros alkotják a zenekart.

Mi is számít igazán? A régóta dédelgetett álmaink, célkitűzéseink megvalósítása vagy a kritikus hangok, melyek mindezt kitartó aknamunkával megpróbálják hiteltelenné, értéktelenné tenni? Nyilván az előbbi, de miről is van szó tulajdonképpen? Itt van ez a Greta Van Fleet nevű amcsi zenekar, akik kaptak már hideget, meleget, ám a legnagyobb támadási felületet tulajdonképpen az szolgáltatja velük kapcsolatban, hogy egy afféle Led Zeppelin-kópiacsapatként vannak elkönyvelve, amire, valljuk be őszintén - nem kicsit, nagyon - rá is szolgáltak.