A budapesti Muddy Roots neve lehet, hogy ismeretlenül cseng, hiszen egy vadonatúj, idén létrejött csapatról van szó, azonban ez csak félig igaz, mert a Burning Full Throttle utódzenekaráról van szó. A BFT január legelején jelentette be feloszlását, Molnár Ferenc (gitár) és Mundi Csaba (ének, basszusgitár, szájharmonika) azonban továbbra is közösen zenélnek a Killer Miller fantázianéven szereplő dobosukkal és a stílus sem sokat változott, habár azért korántsem egy egyszerű névcseréről van szó.

Mondanám, hogy a magyar rajongók 2015 óta várják, hogy a Ghost végre újra Magyarországon lépjen fel, de megkockáztatom, a mostani rajongók nagy része akkor még nem ismerte őket. Én legalábbis ebbe a csoportba tartozom, és amilyen robbanásszerűen nőtte ki magát a Ghost az elmúlt négy évben, biztos vagyok benne, hogy az új rajongók arányaiban többen vannak, mint azok, akik már a négy évvel ezelőtti, akkor még a Barba Negrában tartott koncerten is kívülről fújták a dalokat.

Azzal kezdem, amivel zárni szoktam: ez a lemez tízből tíz pont, kész. Nem is érdemes tovább olvasni, gyorsan rá kell kattanni, amíg friss! Minek a sok duma? Akinek van füle, hallhatja, mi történik itt, akinek meg nincs, gondolom, nem olvas lemezkritikákat. Legyen vigasza ebben a téli időben, hogy legalább nem fáznak a hallójáratai. Bár én azt hiszem, fülek nélkül is hall valamit az ember, csak hát ez nem ugyanaz, ezért sajnálom, így ismeretlenül is. Istennek hála, nekem megvan mindkettő, így van mit a lemezanyag irányába fordítanom.

Március 25-én 2020 egyik legkomolyabb turnéja, a Faces Of Death érkezik meg Budapestre. Az ötzenekaros sorozat a legdurvább death metal és deathcore bandákat vonultatja fel egy este, Európán és az Egyesült Királyságon belül összesen 23 állomáson. Itt lesz a Decapitated, a Beyond Creation, a Viscera, a Lorna Shore és visszatér az Ingested is (Facebook-esemény).

Old school black metal Skandináviából. Ugye mily meglepő párosítás? Az északi fekete fém oly természetes jelenség ott, mint mondjuk hazánkban a bor. Viszont mindkét esetben fontos, hogy az a bizonyos termék minőségi legyen, különben csak rossz színben tünteti fel az előállító országot.

Mostanában egyre többször gondolkodom el azon, hogy mitől lesz sikeres és ismert egy adott zenekar, míg a másik nem: mennyi része van ebben a szerencsének, a jókor jó helyen tényezőnek, illetve magának a zenei tartalomnak. 

A progresszív rock bandák nagy többsége már egy jól kitaposott ösvényen halad: vagy megcélozzák a Canterbury színtér ősi együtteseinek, a Soft Machine, Caravan, Gong zenekaroknak világát, vagy simán és egyszerűen a Pink Floyd után mennek, mondjuk a "The Dark Side Of The Moon" nyomán, vagy esetleg a szintetizátoros-billentyűs Yes, ELP vonalat erősítik. Olyan már kevesebb akad, akik lemezeiken belekóstolnak ebbe is, abba is. Egy ilyen rendhagyó eset a brazil kisvárosból származó Atomic Time.

Életemben kétszer hoztam nagyon buta és meggondolatlan döntést. Egyszer, amikor óvodás koromban technokol ragasztót nyomtam egy friss sebembe a középső ujjamon. Másodszor pedig amikor a Rings Of Saturn legújabb lemezét lefekvéshez készülődve, kezdődő mandulagyulladással próbáltam meg először végighallgatni. Mert nem tesszük ki durva és kíméletlen hatásoknak az amúgy is legyengült szervezetünket, ugye. Pontosan ez az analógia vonatkozik az október huszonötödikén, a Nuclear Blast Records gondozásában kiadott „Gidim” című lemez meghallgatására.

A Báthory Zoltán vezette amerikai heavy metal csapat, a Five Finger Death Punch jövő év elején jelenteti meg új stúdióalbumát, melyről az első előzetes kislemezdal, az Inside Out máris meghallgatható a hajtás után. 2020. február 20-án pedig a Budapest Arénában lépnek fel a Megadeth és a Bad Wolves társaságában (előző lemezük kritikája ITT olvasható).