Lefüleltük, megvizsgáltuk és döntöttünk. Májusban az alábbi 14 lemezt hallgattuk meg és pontoztuk le, melyek közül mindegyikhez lemezkritika is olvasható. Persze nem volt időnk minden korongra, de ebben a hónapban ezen zenéknek adtunk esélyt és legtöbbjüket nem is bántuk meg. További címeket találhattok a cikk végén.

A kanadai deathcore csapat, a Despised Icon a Nuclear Blast gondozásában július 22-én jelenteti meg új albumát "Beast" címmel. Most a The Aftermath című dalukra készítettek el egy hozzájuk és a stílushoz kellően illő klipet, mely rögtön meg is tekinthető.

Ma jelenik meg a texasi Scorpion Child új albuma "Acid Roulette" címmel a Nuclear Blast kiadó gondozásában. A hard/retro-rock banda a Reaper's Danse című dalukra el is készítette első klipjét, mely a hajtás után máris megtekinthető.

A Dürer Kert új termében, a Room 41-ben tartja országos turnéjának fináléját a modern heavy-ben utazó LAST FIRE. A június 18-i eseményen összesen hat zenekar fog fellépni, akik zenéjükben kicsit különböznek ugyan, de ennek a sokszínűségnek köszönhetően igazi fesztiválhangulatot fognak teremteni.

Ma jelenik meg a Nuclear Blast gondozásában a német speed/power legenda, a Rage új albuma "The Devil Strikes Again" címmel, mely már nem Victor Smolski csodagitárossal jön ki. A címadó szerzeményre készített videó a hajtás után megtekinthető.

A svéd csatametal csapat, a Sabaton új albuma a Nuclear Blast gondozásában érkezik augusztus 19-én "The Last Stand" címmel. A korongról az első kislemeznóta, a The Lost Battalion szöveges videója máris megérkezett és a hajtás után megtekinthető.

Elérkezett az, amit talán legmerészebb álmaiban sem gondolt korábban az Alcohol zenekar: hogy rádióban szólaljanak meg dalai. Mindeddig az online csatornákon jutottak el a nagyközönséghez, közülük elsőként a másfél milliós nézettséggel bíró Rockhimnusz viszont már beszivárgott az éterbe hazánk új rock-adója, a május közepén indult Rádió Rock révén!

Minden, amit ki lehetett találni, kitaláltatott, mindent, amit meg lehetett írni, megírtak már: gyakran hangzik ez el minden alkotóművészeti produkcióval kapcsolatban és valóban van olyan érzése az embernek, amikor találkozik valami újdonsággal, hogy hiszen ezt már látta, megtapasztalta valahol, valakitől korábban. Azonnal beugranak ilyenkor a hatások, előzmények, analógiák: sorolhatjuk az összetevőket, melyekből az adott mű építkezett vagy merített és máris oda a meglepetés varázsa. Nagyon ritka az ma már, ha valami teljesen egyedi, talán nem is lehetséges ez: több mint hétmilliárd embertársunk él a bolygón, egyre több ország és földrajzi terület kapcsolódik be az exponenciálisan burjánzó, globális méretű alkotásba és ez bizony már olyan adattömeget hoz létre, amely egyrészt követhetetlen mennyiségű, másrészt pedig óhatatlanul ismétlődéseket, másolatokat, redundanciát generál. Aztán hirtelen találkozunk valami szokatlannal mégis és ilyenkor csak bámulunk, mint borjú az új kapura.

A doom metal stílussal valahogy úgy vagyok, mint a zsánerirodalomban a fantasyval. Élt a XX. században egy bizonyos J.R.R. Tolkien, angol nyelvész, egyetemi professzor és író, aki tulajdonképpen önszorgalomból és mintegy hobbiból fel- és kitalálta az egész, ma fantasynak hívott műfajt: a térképrajzolástól, egész világok, mitológiák, népek, képzelt nyelvek megalkotásától kezdve egészen a mesékben előforduló archetípusokig. Olyan tökéletesen dolgozott, hogy tulajdonképpen azóta sem sikerült senkinek még csak meg sem közelítenie az ő művészi színvonalát, ellenkezőleg: az ő eszközeire és stílusára épített irományok tömkelege szépen lassan teljesen elponyvásodott és lefagyott, majd önismétlővé vált ez az egész irodalmi terület.