
Elkapott a nosztalgia, amikor hozzáfogtam a hatodik Ihsahn soralbummal való ismerkedéshez. Számomra az 1990-es évek második fele jórészt a black metalról szólt zenei értelemben, és bár az Emperor valahogy sosem tudott olyan közel kerülni hozzám, mint az Enslaved, a Borknagar, az Immortal vagy a norvég szcéna többi szereplője, azért őket is sokat hallgattam. Az anyabanda feloszlása után az első két-három szólóalbumát még nyomon követtem, aztán az egyre inkább öncélúak tűnő, önmegvalósító-művészi kísérletezős irányba forduló pálya kezdett hidegen hagyni. Ezért is voltam kíváncsi az "Arktis" albumra, mely április 8-án jelent meg a Spinefarm Records gondozásában: hol tart ma, 2016-ban a metal színtér egyik legegyedibb alkotója, aki híres arról, hogy nem tűri a stílusgettó korlátait.