Biztos sokan ismeritek a Sonic Syndicatet. Ők nagyon jól indultak és úgy tűnt, egy újabb svéd gyöngyszemre leltünk, de aztán szépen lassan mindenki kilépett és ma már szinte egy alapítótag sincs a bandában. És hogy hova is vándoroltak? Hát egy részük ide, a The Unguidedbe...
A jövő év talán egyik legjobban várt lemeze a Winter Thrice, melyről megszületett az első klip és a mai naptól előrendelhető a Century Media gondozásában megjelenő 2016. 01. 22-én érkező korong.
Nem régiben beszámoltam már Rick Springfield-ről és a lemez első daláról. Most megérkezett a "Down" ami egy kevésbé pörgős, de szintén belevaló rock nóta a "Rocket Science" korongról.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sok-sok jobbnál jobb új zenét kívánok nektek az egész szerkesztőség nevében! ;)
Visszatekintve 2015-re, több, akár trendnek nevezhető fejleményt is feljegyezhetünk a nagy magyar rockkalendáriumba (ha van egyáltalán valaki, aki ezeket még számon tartja). Egyrészt igen sok, akár nagynevű magyar zenekar oszlott fel, gyakorlatilag volt olyan időszak, amikor hetente álltak földbe sokak által kedvelt és szeretett csapatok (Leander Rising, Replika, Subscribe, Isten Háta Mögött, stb.). A másik érdekesség, hogy egyre több magyar zenekar énekel az anyanyelvén: értelmes magyar dalszövegeket ír, hallhatóan legalább annyi erőfeszítést áldoz a szövegekre, mint a zenére. Hogy aztán ennek a ténynek önmagában örülni kell 2015-ben, az mindenesetre nem túl lelkesítő. A harmadik tényező pedig a magyar népzenei örökség egyre hangsúlyosabb beemelése a produkcióba: erről is sokat írtunk e lap hasábjain. A "legjobb" jelző használata természetesen rendkívül szubjektív véleményt tükröz, mégpedig kizárólag jelen sorok írójáét: azon albumokból összeállítva, melyekről a Rozsdagyár Rockmagazin recenziót jelentetett meg 2015-ben.
Mi mással is nyithatnánk ezt a ködös 23-a reggelt, mint egy jó kis szamaras dallal? Viccet félretéve akkora adag rock 'n' roll, hogy bűn lenne kihagyni! Ezzel teljes is az Re- Start legújabb 4 számos EP-je, ami kapcsán a srácokkal egy interjút is készítek. Januárban várható, úgyhogy jól figyeljetek, mert támadnak a disznók, szamarak, meg még ki tudja milyen állatok a budapesti 2 milliós állatkertből!
Az év utolsó, hazai zenekari produkciót bemutató recenziójának tárgya a Nadir november 13-án a GarageLive Records gondozásában megjelent ötödik albuma, a "Ventum Iam Ad Finem Est". Irgalmatlanul nehéz zene ez fél órába zsúfolva: nyolc nóta, melyek meghallgatása után nem nyúlunk automatikusan a lejátszó gombja felé, hogy újra végigpörgessük a lemezt. Ez ugyanúgy köszönhető a korong témájának, mint a rettenetesen nyomasztó, súlyos és szikár zenének: valósággal letaglóznak a dalok. Szinte éreztem, ahogy egyre mélyebbre süppedek bele a székbe: minden egyes tétel egyre jobban sulykolta a fejembe a pusztulás, a kilátástalanság, az emberiségbe vetett hit reménytelenségének képeit és atmoszféráját.
Számtalan rockzenével foglalkozó blogban, újságcikkben, hozzászólásban olvastam lesajnálónak szánt (és valljuk be, sajnos sokszor elszomorítóan igaz) kijelentéseket arról, hogy a hazai metal színtér rajongóinak döntő többsége még mindig a nyolcvanas években kialakult és azóta kőkeményre csontosodott zenét hallgatja, csak azt tartja valódi rockzenének és a mai zenei trendeket nem hogy nem követi, de leggyakrabban nem is ismeri. Ilyenkor tucatjával sorjáznak azok a főleg amerikai és brit bandanevek, melyek a legkülönbözőbb, az elmúlt egy évtizedben kialakult stílus úttörői: progresszív post-metal, djent, progresszív metalcore, post-hardcore, grindcore, deathgrind, stb. Napestig lehetne sorolni ezeket a címkéket: Magyarországon is - főleg a huszonvalahány éves rajongói körig bezárólag - van egy szűk szelete a zenehallgatóknak, akik naprakészek ezen a fronton, mosolyognak a régisulis csapatokon és csak a legeslegújabb irányzatokért lelkesednek.
A Sunseth Sphere zenekart Márton Péter és Bánfalvi György alapította meg 2000 - ben. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Landy László és Kyrah, akikkel pár hónap leforgása alatt megírták a 2001 - ben a holland Hammerheart Records által kiadott első albumukat, mely a Storm Before Silence címet kapta. 2003 - ig folyamatosan játszott a zenekar. Idő közben elkészült a második lemez demó verziója is, mely végül már nem lett rögzítve, kiadva. A csapat meghatározatlan időre pihenőre küldte magát.
Az év utolsó nagy dobása, sokak által várt megjelenése az amerikai Baroness negyedik soralbuma, mely december 18-án érkezett meg a csapat saját kiadójának, az Abraxan Hymns istállónak a gondozásában. Több oka is volt a felfokozott várakozásnak: a rockszakmában számos zenész (többek között egy bizonyos alig ismert, de annál lelkesebb ritmusgitáros, James Hetfield), valamint szakíró tartja számon kedvencei között a bandát, illetve a szokásos "a rockzene megmentői" címkét is gyakran akasztották már rájuk az évek során.
2015. december 17-én jelent meg a soproni Hungarica zenekar legújabb dala, digitális kislemez formátumban, a Hammer Music gondozásában. A hazai rockélet kiválóságainak vendégszereplésével készült London hiába vár című szerzeményhez, nagyszabású videoklip is készült Császár Tamás filmrendező segítségével, melyben hazánk, a Kárpát-medence szépségeit, hungarikumait mutatják be az előadók, zenész barátok és a magyar fiatalok, közvetítve az üzenetet: „Itthon vagyok otthon, ez a hazám!”
