Hát megérkezett a Queensryche albuma is (hivatalosan október 2-án jelenik meg a Century Media gondozásában), nem sokkal a Geoff Tate-féle Operation: Mindcrime egész jól sikerült bemutatkozását követően (lemezkritika itt). Akkor elég sok mindent írtunk a legendás banda dicstelen széteséséről, majd az azt követő eseményekről. Ez immár a második korong Todd La Torre énekessel és igazából ugyanazt az irányt viszik tovább, melyet a 2013-as "Queensryche" albummal elindítottak. Ez pedig nem más, mint tudatosan eltörölni az "Empire" albumot követő kísérletezős, a metal műfajától folyamatosan távolódó évtizedeknek még a nyomát is és valahol ott felvenni a fonalat, ahol az 1990-es csúcslemez után a dalszerzés terén azt elejtették.  

Az utóbbi négy-öt év leginkább körülajnározott rock/metal divatja a post-black metal felemelkedése volt. A post-x ilyen esetben mindig a x műfajból történő továbbfejlődést jelenti, jelen esetben tehát a black metal meghaladásával állunk szemben, annak zenei gyökereire építve. A színtéren működő csapatok szinte kizárólagosan Amerikából érkeznek: már külső megjelenésükben is radikálisan szakítva a skandináv black metal stílusjegyeivel. Hitlerjugend-frizura, kockás ingek, csőnadrág, csinosra fazonírozott Kossuth-szakáll: ha láttunk egy bandát, láttuk mindet. Hipszter black metal: így nevezi őket nem kevés iróniával a rocksajtó. Ennek a zenei mozgalomnak a fő zászlóvivője a szintén amerikai Deafheaven, mely október 2-án jelenteti meg harmadik soralbumát az ANTI- kiadónál.  

A kanadai Jeff Waters a metal színtér élő önellentmondása. Rendkívül tehetséges gitáros, zenészek százai hivatkoznak rá legfőbb hatásukként. Ha akarja, kiváló nótákat képes írni, dalszerzői képességeit mindenki elismeri. Egyszemélyes gépezetként gitározik, énekel, basszusozik, zenekart vezet, produceri és hangmérnöki poszton teljesít, tulajdonképpen ideje lenne már belevágnia az illusztrátori munkába is, hogy a lemezborítókat is megfesthesse. Leszegett fejjel, következetes konoksággal vezeti az újabb és újabb csatákba az Annihilator márkanevet immár több mint harminc éve, a legmérsékeltebben fogalmazva is igen hullámzó teljesítménnyel és mérsékelt kereskedelmi sikerrel. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején felsejlett akár a fősodorbeli siker is a műfaj általános népszerűségének tetőfokán, aztán a rock/metal összeomlásával már sosem tudott visszakapaszkodni korábbi pozíciójába. De ez rendben is van, nem ez a fő probléma a szeptember 18-án az UDR Records gondozásában megjelent "Suicide Society" lemezzel.

A dallamos death metal, mint stílus, pályája zenitjét a kétezres évek fordulóján/elején érte el, aztán jött a metalcore áradat, mely - bár zenei gyökerének tekintette - szépen el is mosta azt, szinte egybeolvasztva a két irányzatot. Az amerikai The Black Dahlia Murder a deathcore irányából érkezett, de hamar a svédek által kialakított melodeath felé fordult és a stílus egyik legkeményebben gürcölő, és legtermékenyebb, emellett legmegbízhatóbb bandájává vált. Óramű pontossággal, kétévente jelentetik meg aktuális albumaikat, egyre nagyobb nevekkel turnéznak, lassan egy magára valamit is adó fesztivál sem lehet meg felléptetésük nélkül. Szépen építkezve jutottak el ide és az új, a Metal Blade gondozásában szeptember 18-án megjelent "Abysmal" című korongjuk sem okoz majd csalódást, ez egészen biztos. 

Emlékszem, micsoda szenzáció volt a boldog kilencvenes évek vége felé a finn Children Of Bodom. Az első két albumukat rongyosra hallgattam, egy lemezboltos haverom írta ki CD-re, olcsón megszámította, teljesen korrekt üzlet volt: havonta nyolc-tíz lemezt szereztem be tőle így az eredetiben megvásároltak mellé, az éppen aktuális megjelenéseket meg néhány örökzöldet, ő is jól járt, én is. A srác hét-nyolc évvel idősebb volt nálam, mindig mondta akkoriban, hogy addig hallgassak zenét (ami számára kizárólag csak metalt jelentett), amíg nincs család meg gyerek. Székesfővárosunkba költözésemmel ismeretségünk megszakadt, de most, így majd' húsz év távlatából koravén bölcsnek, holisztikus filosznak tűnik fel előttem, aki már akkor látta azt, ami számomra még csak homályosan sejlett fel. De vissza a finnekhez: kilencedik soralbumuk ez és kellemes hallgatnivaló. Mivel teljesen lemaradtam az újabb évezredben kiadott lemezeikről, elég érdekes most észrevenni a változásokat: lassulás, középtempósodás, némi modernkedés, de azért az alap maradt a melodeath.

Már az előzetesen közzétett dalok és hírmorzsák alapján tudtam, hogy tetszeni fog a brit The Heretic Order bemutatkozó korongja, melyet a Massacre Records adott ki szeptember 25-én és így is lett. Pedig minden ellenük szólt: a zenekari tagok idióta felvett nevei, a borzasztó image a banda fotóin és a szokásos bugyuta hókusz-pókusz ezzel az ostoba sátánista maszlaggal. De a zene az nagyon is rendben van, a körítés meg különösebben sosem érdekelt, talán utoljára tízéves koromban csodálkoztam rá, hogy jééé, milyen menő ez az ördögös cucc. Nos, azóta sok idő eltelt, engem meg az ilyesfajta promóciós célú figyelemfelkeltés legfeljebb megmosolyogtat és próbálok nem figyelni rá. De a The Heretic Order zenéjének egyáltalán nincs szüksége erre, lépjünk is gyorsan tovább.

A brit sludge-doom kvartett, a Hang The Bastard újabb videót tett közzé Hornfel a "Sex In The Seventh Circle" című albumukról, mely a Century Media kiadásában jelent meg. 

A svéd death metal gépezet, a Firespawn november 13-án jelentkezik bemutatkozó lemezével a Century Media kiadó jóvoltából "Shadow Realms címmel. A csapat énekese az Entombed vokalistája, LG Petrov, míg társai a Necrophobic, a Dark Funeral, az Unleashed, a Six Feet Under és a Raised Fist soraiból érkeztek. Azért ez elég tekintélyes lista, reméljük, a korong is ilyen tiszteletet parancsoló lesz.

A svéd tradicionális heavy metal brigád, az Enforcer a Nuclear Blast kiadó gondozásában november 20-án jelenteti meg koncert DVD/CD kiadványát "Live By Fire" címmel. Az élő felvételket tartalmazó csomagról az első klip a Take Me Out Of This Nightmare című nótára készült, mely a hajtás után megtekinthető.

A mai metal színtér krémjét legalább vendégszereplés formájában magában foglaló Metal Allegiance egy hete adta ki bemutatkozó albumát a Nuclear Blast kiadó gondozásában (lemezkritika itt), most pedig a lemez deluxe verzióján szereplő DIO-nóta feldolgozására, a We Rock című klasszikusára forgattak egy klipet.