A modern rockot játszó német Eat The Gun augusztus 28-án jelentette meg új albumát az SPV/Steamhammer kiadó gondozásában "Howlinwood" címmel, melyről a címadó nóta videója máris megtekinthető.

Az ausztrál thrash csapat, a Harlott a Metal Blade gondozásában jelenteti meg szeptember 18-án második albumát "Proliferation" címmel. A második dalt is bemutatjuk most Cross Contamination címmel.

Szeptember 25-én jelenik meg a Massacre Records gondozásában a brit The Heretic Order bemutatkozó albuma "All Hail The Order" címmel. Az okkult-sátánista metalban utazó négyes első hivatalos videója alább megtekinthető.

Az amerikai halálbrigád, a Malevolent Creation új albuma is hamarosan érkezik a Century Media kiadó gondozásában "Dead Man's Path" címmel és máris itt az első dal, a Blood Of The Fallen szöveges videója.

Régi frontharcosok csapata az amerikai Devil City Angels, melynek bemutatkozó albumát a Century Media jelenteti meg szeptember 11-én. Egy új dalt máris közzétettek All My People címmel, mely a korábban megjelentetett klipjükkel együtt alább megtekinthető.

Harmadik kiadványához érkezett az izraeli thrash csapat, a Hammercult: az SPV/Steamhammer augusztus 28-án jelentette meg a "Built For War" című albumukat. Bár az izraeli metal színtér hatalmasat fejlődött az elmúlt pár évben, elég csak, ha a Distorted, a Subterranean Masquerade, az Orphaned Land vagy a Melechesh nevét említjük itt meg, mégis egyenesen meghökkentő, hogy mekkorát lépett előre a Yakir Shochat énekes és Guy Ben David gitáros vezette brigád. Fiatal bandáról van szó: a mindent elsöprő bizonyítási vágy egy iszonyatosan harapós, sodró lendületű és igen agresszív korongot eredményezett, mely egyszerűen letépi a hallgató fejét és kimossa belőle a mindennapok bosszantó problémáit.

A két album között eltelt leghosszabb pihenőidő után tért vissza a brit Iron Maiden új lemezével. A "The Book Of Souls" egyből dupla album lett, bő másfél órás játékidővel, tele tíz perc körüli vagy afeletti számokkal, sőt, e korong tartalmazza minden idők leghosszabb Iron Maiden tételét is a tizennyolc perces záró "Empire Of The Clouds" képében. Van tehát mit hallgatni, emészteni. A korong kiadását beárnyékolta Bruce Dickinsonnak az év első felében sikeresen lefolytatott küzdelme a rákkal, emiatt a már tavaly elkészült korong kiadása is érthető okokból csúszott, de szerencsére ezen már túl van a frontember és a banda is, lépjünk mi is túl ezen. Milyen is hát a "The Book Of Souls"? Nagyon sok mindent fel lehet most, pár friss hallgatás után hozni, de kezdjük azzal, hogy az album hosszú. Bővebben: nagyon hosszú. A lemezkritika is az lesz.

A metal/rock színtéren a legnehezebb dolga azoknak az előadóknak van, akik zenéjüket, mondanivalójukat kifejezetten egy adott, nagyon pontosan körülhatárolható korosztálynak célozzák be (jelen esetben döntően a 12-18 évesekről beszélünk), továbbá a stílus, amit képviselnek, trenddé és divattá válik. Ha sikeresek, a berobbanást követő körülbelül öt évben együtt élnek és mozognak rajongótáborukkal, generációs sztárrá válnak igen hamar. De aztán, ahogy az évek telnek, egyrészt a hallgatóság lassan kiöregszik, csakúgy, mint maga a csapat, másrészt pedig a korábban a csapból is folyó zenei trend pár év alatt elveszti frissességét és szavatosságát, magyarán kimegy a divatból. Ilyenkor valamit ki kell találni. Az év elején Marilyn Manson új albuma (lemezkritika itt) váltott szenzációsan: az öregedő és leszállóágban levő korábbi shock-rocker úgy tudott valami mást mutatni magából, a benne rejlő sötétségből, hogy közben érdekes módon mégis megmaradt önmaga. És bár az augusztus 14-én az RCA Records gondozásában megjelent ötödik albumán a Bullet For My Valentine szinte parodisztikus módon, hiperbolikusan felnagyítva adja önmagát, váltani nem hogy nem sikerült, de a szándék pont ezzel ellentétes lehetett.

Öt év szünet után jelentkezett új albummal az amerikai metal csapat, a Disturbed. A Warner Records gondozásában augusztus 21-én megjelent albumot két kiváló kislemeznóta vezette elő, melyek alapján igen nagy várakozásokkal ültem le meghallgatni a korongot: változott-e a David Draiman vezette csapat zenéje, és ha igen, milyen irányban, volt-e bármilyen hatása a hiátus alatt megvalósított számos mellékprojektnek és stúdiós munkának. Ahogy a lemez végére értem (a delux verzió három bónusznótájával együtt ez bőven több mint egy óra), nem esett nehezemre megtalálni a választ: NEM és SEMENNYIT.

Az ismert film- és sorozatdalokat, meg úgy egyébként mindent dallamos deathgrind/grindcore stílusban előszeretettel feldolgozó The Wedding At The Slaughterhouse a nyáron elkészült, hatalmas sikert aratott EP-je után kiadta újabb kislemezét és a hozzá készült, CGI-effektekben igen gazdag, mégis egyben hagyományőrzőnek mondható klipet.