A lassan huszonötéves Pro-Pain a kitartás és az állhatatosság szimbóluma, amit jól mutat a lemezborítón szereplő bulldog is. Bár alapító frontembere, Gary Meskil a fémaprítást még a nyolcvanas évek elején-közepén kezdte a legendás Crumbsuckers soraiban és mára ő maradt egyedül állandó tagként a bandában, a csapat már a tizenötödik albumánál jár (a lemez az SPV/Steamhammer gondozásában jelent meg június végén) és tulajdonképpen egyenletes színvonalon adja ki hardcore/thrash metal crossover muzsikáját a kilencvenes évektől kezdődően. Azon kevés banda közé tartoznak ők (Madball, Agnostic Front, Sick Of It All, Suicidal Tendencies), akik még a klasszikus időkben alakultak és máig aktívak maradtak.

Harmadik albumához érkezett a svéd Ghost, mely szinte egy személyben felelős az okkult-rock hullám kialakulásáért. A Spinefarm Records kiadásában augusztus 21-én megjelenő "Meliora" az új énekes, Papa Emeritus III bemutatkozása is egyben. A csapat az elmúlt években az egyetlen igazán nagyot ütő marketing-kampányt valósította meg a metal/rock színtéren, ennek folyományaként sokan egyszerű reklám-kreálmányként írták le őket, sikk lett utálni is a zenekart. Pedig az együttes zenéje erre nem szolgált rá, az új korongon pedig messze az eddigi legjobb teljesítményüket nyújtják.

Kevés ostobább címke létezik a rockszíntéren, mint az okkult rocké. Külön alstílusként definiálódik már egy ideje (kb. 5-6 éve), de igazából nem más ez, mint a kiadók, promóciós ügynökségek szokásos kreatív ötletrohama. Ha megnézzük az ide sorolt bandákat, a kapcsolódó blogokat, tulajdonképpen kiderül, hogy nagy általánosságban azok a csapatok tartoznak az okkult rock gyűjtőfogalom alá, melyek zenéjüket alapvetően az 1970-es évek hard rock esztétikája alapján írják és megjelenésükben, szövegvilágukban (sokszor erőltetett módon) a sátánizmussal, a sötét oldal preferálásával rokoníthatóak. A svéd Year Of The Goat, melynek második albumát július legvégén adta ki a Napalm Records, csont nélkül beleillik ebbe a dobozba, de szerencsénkre minőségi produkcióval álltak elő, habár nagyon is ismerős mindez már máshonnan.

Létezik-e szakmai, rajongói megbocsátás egy korábban elkövetett hibáért (másoknak talán bűnért) a metal színtéren? Tudva azt, hogy a metal közösség (beleértve a zenehallgatókat, zenészeket, újságírókat, stb.) talán az egyik legkonzervatívabb az egész zeneipart tekintve, továbbá ismerve az ilyenkor szokásos Canossa-járást (gyors stílusbeli fordulat a zenekar részéről, mindent tagadó nyilatkozatok, "kivették a kezünkből az irányítást a kiadós arcok" jellegű interjúk, a korábban bőszen lenyírt hajzuhatagok - netán szakállak-borosták - eszelős tempóban történő visszanövesztése, a már évek óta kihízott bőrdzsekik előkeresése a sufniból és büszke, bár kényelmetlen villogtatása a koncerteken, stb.), a válasz általában negatív. Nos, a Paradise Lost ősbűne, a "Host" album megjelentetése 16(!) évvel ezelőtt történt, de szinte mindenki még mindig ez alapján viszonyul a csapat újabb kori teljesítményéhez. Hát akkor tegyük ezt mi is a júniusban a Century Media kiadó által megjelentett "The Plague Within" album kapcsán.

Jó pár év kihagyás után jelent meg a lassan tizenötéves Horda zenekar új hangzóanyaga egy négyszámos EP formájában. Tulajdonképpen minden megváltozott a Horda háza táján: teljes sorcsere a tagságban, magyarról angolra váltott szövegek és a muzsika is alaposan átlényegült valami olyasmivé, amit egyrészt nehéz kategorizálni, másrészt amit nem igazán hallottunk még eddig magyar zenekartól, talán az Omega Diatribe próbálkozik ilyesmivel ("Abstract Ritual" lemezkritika itt), de ők teljesen más felfogásban és megközelítéssel dolgoznak.

Az igazi death metal supergroup, a Firespawn közzétette első dalát videoklip formájában a közelgő debütalbumáró Lucifer Has Spoken címmel.

Érdekes ellentmondás, hogy bár a rock/metal műfaj népszerűsége folyamatosan szorul vissza (elég megnézni a koncertlátogatási, illetve a lassan kimúló lemezipari eladási adatokat, valamint elgondolkozni azon, hogy a fiatalabb generáció döntő többsége hallott-e egyáltalán bármilyen gitárzenét valaha is), a színtéren feltűnő bandák, és így az albummegjelenések száma is exponenciálisan emelkedik. A kitörés az új csapatok számára a mindent betöltő médiazajban szinte lehetetlen: még a nagy promóciós támogatással induló kiemelt korongok is nyom és bármiféle emlék nélkül tűnnek el a süllyesztőben alig pár hét után. Mégis érdemes szemezgetni a kisebb bandák kiadványaiból, mert sokszor a friss, érdekes megközelítés, az egyedi hang tőlük érkezik, mint most a svéd Egonaut esetében is.

Az amerikai, frontcsajos heavy metalban utazó Huntress a Napalm Records gondozásában szeptember 25-én fogja megjelentetni új albumát "Static" címmel. Első közzétett daluk (Flesh) szöveges videóját máris közzétették.

A finn Rifftera hamarosan megjelenteti debütalbumát az Inverse Records gondozásában "Pitch Black" címmel, melyről az első dal máris meghallgatható. A nótában Björn Strid (Soilwork) is vendégszerepel, de enélkül is gyilkos a nóta.

A brit okkult-rockot játszó The Heretic Order debütalbuma a Massacre Records gondozásában jelenik meg szeptember 25-én. A klasszikus nyolcvanas évekbeli metal hatásokkal bíró csapat közzétette második dalát is Dark Light címmel.