A progresszív rock olyan, mint a kubai szivar, a whisky, a Ferrari vagy a Rolex óra. Kötelező élvezni minden egyes hangját, maximálisan átszellemülve süppedni a fantáziánk által kreált párhuzamos világba, melyet e csodálatos műfaj idéz meg számunkra. Egyes prog-rock művek szinte már súrolják a…

Régebben nem igazán volt jellemző rám, hogy frontcsajos bandákat hallgattam volna. Igaz, akkoriban kevesebb ilyen jellegű zenekar tevékenykedett a rockszíntéren, mára viszont már gombamód elszaporodott e formációk száma.

Ugribugri HC/metal. Az a fajta muzsika, melyet ha egy koncerten előad a zenekar, akkor ők is, valamint a közönség is többet tartózkodik a levegőben, mint a földön. Vagy éppen a hallgatóság akarja mindenáron megszabadítani magát saját fejétől, úgy belemerül a headbangelésbe. Ez már csak ilyen. Egy…

"Aki nem jön Gattóra, megmarad az aprója." Ez lehetett volna a koncert mottója, hisz mondhatni fillérekért nézhetett meg öt király bandát az, aki aznap este ellátogatott a pinceklubba.

Az Under The Graveyard után máris itt van az újabb kislemeznóta, a Straight To Hell Ozzy Osbourne hamarosan megjelenő új, "Ordinary Man" című albumáról. A reggeli kávé mellé egy kis hallgatnivaló, Slash közreműködésével.

1349. Norvégia. A Fekete halál nevű pestisjárvány eléri a skandináv országot és kíméletlen pusztítást eredményez. A banda innen kapta a nevét: az általuk képviselt true black metal muzsika szintén nem kegyelmez senkinek, a jéghideg feketefém az arcodra fagyasztja a mosolyt és porrá zúzza a…

Két olyan stílusirányzat keveredik az 1994-ben verbuválódott stockholmi Haystack (Uffe Cederlung - gitár/ének, Jonas Lundberg - dobok, Patrik Thorngren - basszusgitár) munkásságában, mely elméletben talán nehezen összeegyeztethető, a gyakorlat viszont egészen más képet fest: a banda mocskos…

A Black Sabbath egykori legendás dobosa folyamatosan csepegteti hol az egyik, hol pedig a másik bandájának friss szerzeményeit. Most a Bill Ward Band legújabb kislemezét, a Once This Was A Road című tételt hallgathatjátok meg, melynek érdekessége, hogy Ward itt nem a dobos, hanem az énekes posztját…

Néha elgondolkodom azon, hogy mi vezérli azt az iszonyatos mennyiségű zenekart, akik jelenleg az underground szcénán belül menetelnek előre megállíthatatlanul. Aztán rájövök, hogy nem más, mint ami engem is: a rockzene szeretete. Ez egy hihetetlenül erős és megingathatatlan vonzalom, melyet csakis…

Manapság nyakig ülünk a core-okban: grindcore, hardcore, metalcore, deathcore (most nem jut több az eszembe). A végén még az összes rockzenei stílusirányzat vegyül majd ezzel a bizonyos core-ral (ha így lesz, az már valóban kóros).