Számomra a világ egyik legkirályabb bandájának, a német Acceptnek a pályafutása az 1986-os "Russian Roulette" című albumukkal lezárult. Az azzal együtt hétlemezes karrier egy speciális időszakban, speciális körülmények között jött létre, megismételhetetlen módon és minőségben. A '80-as évek a…

Érdekes, hogy az elmúlt évtizedben a már unalomig hangoztatott "rock is dead" kifejezés ellenére is sorra térnek vissza az akár több évtizede parkolópályára tett formációk, legyen az egy gigantikus rockdinoszaurusz vagy egy földalatti death metal horda. Az utóbbi szférát nyilván nem az anyagi…

Számomra a metalszíntér legígéretesebb szegmense jelenleg kétségkívül a black metal: az egyik abszolút rétegzeneként számon tartott stílusirányzat sokszínűsége elképesztő méreteket ölt manapság. A metal alstílusai közül hirtelen egyet sem tudnék most megnevezni a black metalon kívül, amely ennyire…

Újabb fejesugrás a metal underground mélyrétegeibe: most az amerikai Dipygus második soralbuma jött velem szembe, mely "Bushmeat" címmel január 25-én jelent meg a Memento Mori kiadó gondozásában. A lemezborítót látva szerintem minden Rozsdagyár-olvasó be tudja lőni a banda stílusát: death metal ez,…

Mindig könnyebb a dolga a követőknek, mint annak, aki kitapossa számukra az utat. De vannak azért árnyoldalai is az egésznek: például a kópia jelzővel való dobálózás.

A brazil Nervosa azon kevés csapatok között van, melyeket már kezdetektől fogva nyomon követek. A kezdetben thrash csajtrió egy olyan üde színfolt volt számomra, mint tacskó metalos koromban a szintén brazil thrash Sepultura. Ezek a dél-amerikaiak tudnak valamit. 

A Dead Daisies legújabb lemezének recenziójában felmerült, hogy a hard rock lángja mára már éppen csak pislákol (mármint ami a műfaj népszerűségét illeti, jó lemezek ma is születnek azért), én hasonlóképp érzek a thrash metallal kapcsolatban: vége már a stílusirányzatot övező egykori sikerszériának,…

Mindig is léteztek olyan műfaji házasítások, melyek számomra idegennek hatottak. Csak hogy ne menjek túl messzire, ilyen például az indusztriális black metal, melyet elsőre meglehetősen nehezen sikerült elfogadnom. Jelen cikkünk tárgya egy svéd csapat, név szerint a 2008-ban alapult Paranorm. Bárhol…

A spanyol Devotion neve számomra teljesen ismeretlen volt ezidáig. Nem egy kifejezetten öreg bandáról van szó, ugyanis az ötösfogat csupán 2013 óta létezik, és idáig összesen két stúdióalbumot és egy kislemezt jegyez diszkográfiájuk. Amennyire utána tudtam szagolni, főleg korábbi Obscure, Der Führer…

Bevallom, ódzkodom a stíluskeverésektől: ritkán szokott jól elsülni a dolog, erre kedvenc példám a szimfonikus metal. Általában nettó giccsparádé kerekedik ki az ilyen Frankenstein-szörnyekből, de érdekes módon az extrém műfajok egybeolvadásából valóban kellemes dolgok jöhetnek létre. Erre a…