Czakó Dániel multihangszerest a hazai metal underground rajongói számos formációból ismerhetik: mi is rendszeresen foglalkoztunk anyagaival, többek között a Svoid (kritika ITT), a Pagan Megalith (ITT), a Voltak (ITT) lemezeit veséztük ki, de mivel Dániel dobosként az alter-rock Manökken Proletarz soraiban is megfordult, erről is beszámoltunk ITT.
A Gravel Shores művésznéven is alkotó zenész korábban a black metal egyik hazai zászlóvivője volt, 2020 óta azonban főprofilként a Junkies basszusgitárosaként is szerepel, ám ez a két vonal most szokatlan és meglepő módon találkozott. A Paragon Zero nevű dark metal formációban Czakó Dániel volt a dobos, míg P. nevű társa gitározott és ő felelt a dalszövegekért is. P. technikusként szintén csatlakozott a Junkies munkájához, ám 2021-ben tragikusan fiatalon elhunyt.
Czakó Dániel a P. által hátrahagyott kiadatlan dalszövegeket áttekintve úgy döntött, hogy ezeket komplett albummá érleli: meg is írta a zenei tartalmat, az énekért és a gitárért pedig ő maga felelt a felvételek során. A Junkies legénysége természetes választásnak tűnt, így meg is született a Stoneblood black metal formáció a Keresztes Viktor (dob), Barbaró Attila (basszusgitár), Gravel Shores (ének/gitár) és Szekeres András (tiszta ének/akusztikus gitár) felállással. Debütalbumuk végül december 16-án jelent meg "Shrines Of Morbid Indignity" címmel a Metal.hu gondozásában.
A lemez külön érdekessége a fentiek mellett, hogy Czakó Dániel saját elmondása szerint 2017 óta már nem érezte azt, hogy a black metal tartogat még számára kreatív energiákat, így nem is alkotott a stílusban, ám most, öt év után a Stoneblood mégis alkalmat teremtett számára arra, hogy a '90-es évek dallamos black metaljának szellemében írjon meg egy teljes lemezt.
A Junkies és a black metal szerepeltetése egy mondatban furcsa lehet sokak számára, azonban senkit se tévesszen meg ez a szokatlan konstelláció: a "Shrines Of Morbid Indignity" egy ízig-vérig feketefém anyag, valahol az Immortal, a Dimmu Borgir és a hasonszőrű norvég brigádok vonalán. Czakó Dániel vokálja tökéletesen illeszkedik a stílushoz jellegzetes károgásával, a dallamok révén pedig a korong azok számára is befogadható és kellemes meglepetés lehet, akik magáért az alapstílusért nem igazán rajonganak.
A tizenhárom tételes lemez egy rövid intrót és egy billentyűs lecsengést, afféle outrót tartalmaz a végén, így tizenegy teljes szerzemény sorakozik itt. A nyitó Scars Bleeding Fire a tempósabb, agresszívabb darabok közé tartozik, itt beugorhat az első két albumos Kovenant-éra is, főleg Dániel narrációja révén. Az elsőként közzétett Everlasting Breath, illetve a Second Moon egyértelműen a korong legerősebb darabjai, az előbbi a színtérhez mérten szinte slágeres melódiáival, az utóbbi pedig kegyetlenül eltalált atmoszférájával, no meg középtempós húzásával emelkedik ki a többi nóta közül.
Habár a dalok nagy része középtempós, azért a megfelelő kompozíciós pillanatokban csak bedurran a blastbeat (például a kifejezetten gonosz Inner Devil című nótában), azonban a "Shrines Of Morbid Indignity" valódi erejét a dallamok és az atmoszféra adja, szóval aki zsigeri, korai Darkthrone-féle pusztulat black metalra számít, az csalódni fog.
A hangzásért, a maszterelésért és a kiadvány grafikai előkészítéséért Kosovics István, a Spiritside alkotói közösségének tagja felelt, így az album megszólalása is remek. Analógos, tiszta, kiegyensúlyozott, de mentes minden modern stúdiós sterilitástól vagy varázslástól.
Bevallom, óriási meglepetés volt a Stoneblood lemeze: az pedig, hogy a Junkies odaállt a számukra teljesen stílusidegennek számító projekt mellé, nagyon is megsüvegelendő. Remélem, Czakó Dániel ismét kedvet kap a jövőben a black metalhoz, mert ez a korong is bizonyítja, hogy lenne mondanivalója e téren is.
9/10
