Az akusztikus zenét hajlamosak vagyunk a lágyabb kategóriába sorolni, pusztán azért, mert az elektromosságot nélkülöző hangszerek nem alkalmasak falakat döngető hangorkánok keltésére. Ez nyilvánvalóan tévedés, belátásához azonban szükség van fontos találkozásokra, maradandó élményt jelentő, véleményformáló lemezek befogadására. Egy ilyen lemez lehet a The Bridge City Sinners 2019 májusában megjelent albuma.
A jelenlegi metalszíntér produkciói akkurátusan felcímkézve, patikamérlegen kimérve, a csereszabatos stúdiós varázslásoknak és szoftvermágiának köszönhetően igencsak egyenhangzással kerülnek ki (ha nem is a boltok polcaira, de) a különböző netes streaming-szolgáltatók kínálatába. Itt persze nemcsak a megszólalásról, hanem magáról a zenei tartalomról is szó van: alig-alig találkozhatunk már olyan csapatokkal, melyek saját önálló karakterrel rendelkeznek és egy-egy lemezük meghallgatása felérne egy kalandtúrával az Altaj-hegységben.
A nemrégiben megjelent Laura Cox lemez kapcsán érdemes elmerengeni kicsit komolyabban a zenevilágról és úgy egyáltalán az ismertségről/elismertségről. Miért lesz valakiből rocksztár? Másból miért nem? Egyáltalán, mi a fontos valójában: zenélni vagy a zenén keresztül érvényesülni, esetleg mindkettő, vagy egyik sem? A megszokottnál kicsit szabadabb hangvételű lemezkritika következik, melyhez az apropót a november 8-án piacra került "Burning Bright" című lemez adja.
Két olyan stílusirányzat keveredik az 1994-ben verbuválódott stockholmi Haystack (Uffe Cederlung - gitár/ének, Jonas Lundberg - dobok, Patrik Thorngren - basszusgitár) munkásságában, mely elméletben talán nehezen összeegyeztethető, a gyakorlat viszont egészen más képet fest: a banda mocskos stoner/punk esszenciája bizony működőképes, bár a punk, mint olyan, leginkább az énektémákban, valamint az előadásmódban tükröződik vissza. Uffe Cederlung amúgy a legendás death metal banda, az Entombed tagja is egyben.
Ha beírod a keresőbe a DAD rövidítést, akkor azt látod, hogy az egy község Komárom-Esztergom megyében, az Oroszlányi járásban. Mármint Dad, természetesen. Esetleg a dán D.A.D, akikről legutolsó lemezük apropóján most kritikát fogalmazok meg, felléphetne itt egy titkos minitúra keretei között… Micsoda cím lenne: D.A.D in Dad! Ez talán még azt az ötletemet is felülmúlná, mely évekkel ezelőtt Zoránnal kapcsolatban jutott eszembe: miért nem csinál hatalmas bulit Ozorán, s adja ki „Zorán Ozorán” címmel? Vinnék, mint a cukrot, már csak a címe miatt is…
Nem tudnék hirtelen megnevezni még egy olyan bandát, amelyiknek annyira önazonos a kiállása, mint a Dopethrone. A banda sludge-doom, saját címkéjük szerint „slutch” metalban utazik – a slutch egy angol nyelvjárásban a híg sarat jelenti, de ha hihetünk az Urban Dictionarynek, az olyan hölgyeket is jelöli, akiknek züllöttsége csak a slut és a bitch szavak kombinálásával érzékeltethető.
A Fattyú az Avius által létrehozott, egyszemélyes pagan black metal, illetve dark ambient alapokon nyugvó projekt, mely 2017 telén kelt életre. Zenéjében a ’90-es évek kásás, karcos black metalja keveredik a rideg szimfóniákkal, valamint a Kárpát-medence és közvetlen környezetében élő népek folklórjával. A fekete fémen sejtelmesen felfénylik, hogy kik voltak rá nagy hatással. Időnként a nyers és sötét ambient zár minket sötét keblére, máskor pedig a kísérletezgető népi hangszerelés éri el a megfelelő hatást.
A Black Sabbath egykori legendás dobosa folyamatosan csepegteti hol az egyik, hol pedig a másik bandájának friss szerzeményeit. Most a Bill Ward Band legújabb kislemezét, a Once This Was A Road című tételt hallgathatjátok meg, melynek érdekessége, hogy Ward itt nem a dobos, hanem az énekes posztját tölti be.
A Tengerszem egy 2019-ben létrejött új formáció, mely 2020 elején jelentkezik majd első, tizenegy dalt tartalmazó lemezével. A projekt mögött Mazán Attila (ex-Gyöngyvér) és Danics Dóra, a 2013-as X-Faktor győztese áll. A debütalbumról most közzétették az A tragédia színháza című szerzeményüket, amolyan életjel gyanánt. Ha kedveled a magyar szövegű, női énekkel operáló rockzenét, akkor a hajtás után meg is hallgathatod a nótát.
A Dryblood zenekar két éve alakult, Pécsen. Két gimnazista srác, Kásádi Márk (szólógitár, ének, dalszerző) és Till Dávid (basszusgitár, dalszerző) önkifejezése ihlette, majd idővel bővült a csapat. A "Sanguine" című kislemez a nyár folyamán látta meg a napvilágot, fél évvel a zenekar jelenlegi formációjának kialakulása után.
