Bár az ötlet és a dalok nagyobb múltra tekintenek vissza, az Exopop egy 2019-ben alapított zenekar, akik azonnal egy professzionális mértékben tökéletesre csiszolt kislemezzel jelentkeztek idén ősszel "Minden út végén" címmel, melyet azonnal egy videoklip is követett. A Hazai Reménységek 46. részében az öttagú fiatal csapattal beszélgettünk, mert bár nincs még egy éves sem a formáció, mégis rengeteg érdekességet tudtak velünk megosztani.

1996-ban alakult meg a püspökladányi/karcagi Dying Wish és a 2007 és 2011 közötti négy év pihenőt nem számítva folyamatosan dolgoznak, habár a tempó azért elég rapszodikus. Egy demó, három EP és most a negyedik soralbum: a közel negyedszázad során ez nem éppen sok, de szerencsére mostanában nagyobb sebességbe kapcsolt a zenekar. Az októberi HammerWorld magazin CD-mellékleteként látott napvilágot az "Üvöltő sötét" című friss nagylemezük, mely három évvel követi a 2016-os "Tükörország" korongot.

Abba már valószínűleg minden, a kétezres évek derekán szocializálódott metalarc beletörődött, hogy a System Of A Down várva várt új album soha nem fog megvalósulni. Sőt, amilyen tempóban a jegyek fogynak, még az a lehetőség is veszélybe került, hogy élőben lássuk őket jövőre, amikor huszonkét év után először újra Budapesten fognak fellépni. Ezeknek a rajongóknak nyújtson némi vigaszt, hogy az együttes szellemi örökösei léteznek, köztünk járnak, és ropogós, friss új albumokat dobálnak ki szerte a nagyvilágban. Mint például így tett az amerikai, debütáló lemezét idén szeptemberben kiadó Arsenic Tea Party is.

Mai nap egy rövid teaser videóval jelentkezett a budapesti rock trió, az Acid Victoria, akik az EDGE/Hammer Records gondozásában jelentetik meg első lemezüket, ami november 15-én lát napvilágot 12 teljes értékű dallal. Az első koncertre sem kell túl sokat várni, ugyanis már aznap színpadra viszik a teljes albumot és természetesen ott helyszínen kapható is lesz a korong (lemezbemutató). A csapat első kislemezéről, a "Massive Ejaculation"-ről ITT írtunk. A friss videó segítségével betekintést kapunk az albumon megjelenő dalokba és persze nem ők lettek volna ha teljesen komolyan veszik.

A Black Sabbath egykori legendás dobosának új bandája, a Day Of Errors (Bill Ward - dobok, Joe Amodea - gitár/ének, Jason Bragg - ének) a napokban egy új kislemezt jelentetett meg Dark címmel. A dal súlyos, sötét és komor hangulatú, totális doom szerzemény. 

A 2010-ben megalakult hamburgi Surface új lemezének felvezető intrója (E'Ste II'Thios Cho'Ros) olyan, akár egy filmzene-betétdal: a szenzációs nyitány rendesen felturbózza a hallgatót - az izgalom a tetőfokára hág. Ezek után már nagyon nem mindegy, hogyan is alakul a folytatás. Aki nem ismeri a bandát, az intró alapján azt is hihetné, hogy egy neoklasszikus heavy metal zenekarral van dolga. De amikor berobban a címadó River Of Souls, azonnal eloszlat mindennemű kételyt: rögtön tudatosul az emberben, hogy az irányvonal nem más, mint thrash/death, valamint modern metal.

Olaszországban sem minden fenékig tejföl - legalábbis ezt sugallja az ottani metalbandák lemezanyagaiból áradó komor, apokaliptikus hangulat. A 2013-ban megalakított Naga már a harmadik olasz származású zenekar, akikbe az elmúlt egy hét során belebotlottam lemezkritikaírás kapcsán. És fontos megjegyeznem, hogy mindegyik formáció különleges és egyedi stílusban alkot (ráadásul egyaránt a sötét oldalon állva): mindenképpen érdemes odafigyelni rájuk.

Az utóbbi évek legnagyobb rockzenei áttörését produkálta az ukrán Jinjer: önálló klubturnékat visznek szépen sorra Európában, tele van velük a szaksajtó, látszik, hogy nevük lett és saját jogukon váltak a kontinens egyik legnépszerűbb és legdivatosabb metalbandájává. Ilyenkor azonban belőlem mindig előbújik a kisördög és a kérdés számomra ebben az esetben is az, hogy a zenei tartalom arányban áll-e az adott zenekar körül kialakult felhajtással.

Az Encyclopaedia Metallum bejegyzése szerint az Entrails egy svéd death metal zenekar, témáik pedig a következőek: halál, gonosz, élőhalott. Az együttes október tizenegyedikén a Metal Blade Records gondozásában kiadott lemeze alapján elmondható, hogy ez a három szó nem csak egy B-kategóriás horrorfilmet, de a svéd banda ars poeticáját és dalszövegeit egyaránt tökéletesen összefoglalja.