
Mit jelent ma, 2017-ben a black metal, főleg, akkor, ha norvég? Felejtsük most el egy pillanatra a post-black metal vonalat és hagyjuk figyelmen kívül azokat a csapatokat is, melyek hangról hangra, de legalábbis hangszerelésben, esztétikában és hozzáállásban is egy az egyben hozzák a kilencvenes évek első felének legendás bandáit, illetve egyszerűen nem akarják tudomásul venni, hogy eltelt majd' negyedszázad a színtér létrejötte és fénykora óta! Mi marad ezek után a szcénában? Hát bizony a régi nagyok, elég furcsa módon. Az Enslaved, a Darkthrone meg a Satyricon még mindig kiváló albumokat adnak ki úgy, hogy zeneileg igencsak máshol tartanak már, mint tették anno 1992 környékén.







