A mai csámcsogni való egyenesen Londonból érkezett és hát nem a könnyen emészthető dolgok közé tartozik a srácok bemutatkozó lemeze, ámbár mégsem lehetetlen feladat és ha az ember megfejti, igazi kincset talál...

Április 4-én jelent meg az Ossian zenekar huszonegyedik, harmincéves jubileumi albuma "Fényárban és félhomályban" címmel a Hammer Records gondozásában. Tavaly a "Lélekerő" korong kapcsán (lemezkritika itt) leírtuk, hogy érezhetően új korszakba lépett a klasszikus magyar heavy metal egyetlen, máig töretlen népszerűséggel működő, professzionális bandája: az utolsó két korong egyértelmű minőségi ugrást jelentett, mind a zene, mind pedig a dalszövegek tekintetében. Most pedig itt a friss, ünnepi kiadvány, mely már az előrendelési időszak során bearanyozódott és bár úriember biztosra nem köt fogadást, megkockáztathatjuk, hogy a platinastátuszt is záros határidőn belül eléri.

Hamarosan érkezik a Steroid zenekar "Soha többé" című új albuma, melyről most a Küldjél a padlóra! című nóta kapott egy látványos klipet, melyet a hajtás után meg is nézhettek.

Négy hazai underground csapat állt össze és szervezte meg az Under The Ashes koncertsorozat első felvonását a Showbarlangban idén május 20-ra. A post-black metal vonalon mozgó Perihelion és Ygfan, illetve a black metalos Svoid és egy új csapat, az Enter The Void egyesítette erőit, hogy valami igazán egyénivel és izgalmassal lepje meg a nagyérdeműt.

A budapesti SamaS zenekar hamarosan nagylemezzel jelentkezik, melynek különlegessége, hogy tulajdonképpen dupla albumról van szó, hiszen készül külön angol és magyar nyelvű verzió is a dalokról. Étvágygerjesztőnek rögtön itt is egy új klip az Újra meg újra című nótára, melyben Veres Gábor (Watch My Dying) vendégszerepel.

Lefüleltük, megvizsgáltuk és döntöttünk. Márciusban az alábbi 17 lemezt hallgattuk meg és pontoztuk le, melyek közül a mindegyikhez lemezkritika is olvasható. Persze nem volt időnk minden korongra, de ebben a hónapban ezen zenéknek adtunk esélyt és legtöbbjüket nem is bántuk meg.

Volt már olyan érzésed, amikor egy könyvet, filmet, színházi előadást vagy bármilyen, művészi aspirációval fellépő produkciót láttál, hogy nem tudtad eldönteni: most valami egészen elképesztően egyedit, netán zseniálisat tapasztalsz meg éppen vagy a világ legamatőrebb és legkreténebb ökörségével találkoztál, melyet nézni/látni is merő kínszenvedés?

Minden idők egyik legzseniálisabb metal bandája, a holland The Gathering 2014 novemberében ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy nagyon különleges fellépéssel lepték meg rajongóikat, két koncertet is adtak egyazon napon a hollandiai Nijmegen városában található Doornroosje csarnokban.

A retro-metal hullámnak már külön spéci terminológiája is van: az NWOTHM (New Wave Of Traditional Heavy Metal), azaz a hagyományos heavy metal új hulláma néven illetik ezeket a csapatokat, a nyolcvanas évek eleji NWOBHM (a brit heavy metal új hulláma) mintájára. Olyan bandák sorolhatók ide, mint a Steelwing (friss albumuk kritikája itt), az Enforcer, a Skull Fist vagy a White Wizzard, illetve a kanadai trió, a Cauldron is, melynek negyedik albuma a High Roller Records gondozásában január 8-án jelent meg "In Ruin" címmel.

Be kell, hogy valljam, visszasírom azokat az időket, amikor még legfeljebb havi egy-két album jelent meg, ért el Magyarországra vagy egyszerűen csak én értesültem ennyiről. Amikor naponta (!) érkezik hat-nyolc promóanyag recenzió céljából, akkor kezdenek az egyszeri kritikaíró feje felett összecsapni a hullámok, aztán nem marad más az egészből, mint két-három percig belehallgatni a cuccosba, és törölni, kegyetlenül törölni. Nem tudom, melyik a rosszabb: ha olyan bandáról írunk, akik tucatprodukcióval állnak elő vagy lemaradni egy zseniális csapat anyagáról. Amikor aztán már az első hangnál felkapom a fejem és azonnal beszippant a dalok hangulata és hagyom a fenébe a munkát, hogy tökig tolt hangerőn bólogassak, akkor tudom, hogy beletrafáltam. A svéd Miasmal korongjával, a "Tides Of Omniscience" című monstrummal, melyet a Century Media jelentetett meg március 4-én, így jártam: messze az egyik legjobb album, mely az adott hónapban megjelent bármelyik lemezkiadónál bármelyik stílusban.