A Dionysus című számukra készítette el legújabb, igen látványosra sikerült klipjét az izlandi post-metal csapat, a Sólstafir, mely még a 2020-ban a Season Of Mist kiadó gondozásában megjelent "Endless Twilight Of Codependent Love" címmel jelent meg. 

Új dalt tett közzé Breaking Point címmel a Tommy Victor énekes-gitáros vezette amerikai indusztriális/groove/thrash metal csapat, a Prong (2016-os lemezük kritikája ITT olvasható). Reméljük, hamarosan érkezik az új album is, mert 2017 nagyon régen volt már.

Április 14-én érkezik a Napalm Records gondozásában a hazai The Hellfreaks vadonatúj albuma "Pitch Black Sunset" címmel, melyről most a Hit Me Where It Hurts című előzetes nóta klipje tekinthető meg a hajtás után (előző korongjuk kritikája ITT, míg a csapattal készült videointerjúnk ITT nézhető meg).

Egyfajta bárhangulat uralkodott december 28-án a moziból koncerthelyszínné avanzsált, bokszokkal és „poharas” székekkel berendezett egri Urániában, ahol az Egri Ifjúsági Zenei Program szervezésében létrejött rockkarácsony keretén belül négy zenekar is színpadra állt egymás után. A jelképes belépőjű program közönségében öttől hatvanöt éves korig minden korosztály képviseltette magát.

2021 februárjában jelentette be a holland zenekar, a Delain, hogy az addig ismert formájában megszűnik létezni - az alapító Martijn Westerholt és a többiek közötti ellentétek elérték a kibékíthetetlenség szintjét, amely abból fakadt, hogy a zenész saját projektjeként kívánta továbbvinni az együttest. Charlotte Wessels énekesnő és a többi tag a kilépés mellett döntött, majd másfél évig szinte semmit nem lehetett tudni a csapat jövőjét illetően.

Van az úgy, hogy az ember óhatatlanul beleun egy-egy korábbi kedvenc bandájának szakmányban érkező lemezeibe vagy éppen teljes zenei világába. Természetesen mindenkinek vannak olyan örök szerelmei, melyektől bármikor bármennyi dalt képes befogadni (nálam ez az AC/DC), de például hiába imádom az Iron Maident, bizony a legutóbbi három-négy lemezük hallatán nehezen tudtam csak magamban elnyomni az ásítozást. 

Amikor egy, a saját stílusában legendássá, megkérdőjelezhetetlen státuszúvá vált zenekar tizenikszedik lemezéről ír az ember kritikát, óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy mégis mi a fészkes fenével álljunk elő, hogy az ne váljon önismétléssé? A helyzetet mentheti, ha a produkció szélsőségesen jó vagy rossz, ám ha pusztán csak azt a stabil, magas minőséget reprodukálja a brigád, mely miatt rajongói imádják, átkozottul fogós feladat a recenzió elkészítése.

2022. október 14-én különleges albummal jelentkezett az olasz Lacuna Coil - 2002-es "Comalies" című sorlemezüket hozták át modernebb, korszerűbb hangzásba és adták ki "Comalies XX" cím alatt. 

Fizikai hanghordozó ide, streaming-szolgáltató oda, egy biztos: vannak olyan zenekarok, melyeket az általam preferált platformon keresztül ismertem és szerettem meg, lehet, hogy különben sosem botlok beléjük. Igaz, ha egy bandát ily módon ismerünk meg, az még nem jelent sokat, legalábbis a csapat pénztárcájának vastagságát illetően.

Izgalmas tripla koncerttel kecsegtetett az Akvárium programtáblája péntek estére. Fellépett ugyanis a modern pop-metalban utazó Evolette, a dallamos progresszív metalt játszó Tiansen és az X-Faktorból ismertté vált Beneath My Skin. Ha önmagában erre a trióra – vagy legalább a nevek egyikére – nem kapta volna fel a fejét az ember, akkor mindenképp érdeklődést keltett viszont az est koncepciója, ugyanis a főzenekarként szereplő Beneath My Skinnek ez nem csak hogy lemezbemutató, de sajnos búcsúbulija is volt.