A második stúdiólemezét megjelentető Diabology egy dolgot biztosan nagyon tud: megragadni az ember figyelmét. Négyszemű, kétkezű, kidolgozott mellizmú kígyó, vulkán, fekete nap, és ez még csak a borító volt?! Ilyen gyorsan ritkán indítok el lemezt, mint a 2022 októberében debütáló “Father Of…

Bár kis hazánkban nagy hagyománya van a tribute-bandáknak, az ő koncertjeikről nem szoktunk beszámolót írni. Viszont a Radó Édennel kiegészült Anett&Livi Acoustic olyan érdekes koncepcióval állt színpadra, melyről muszáj beszélni. A három hölgy ugyanis arra adta a fejét, hogy System Of A Down…

Vannak emberek, akikre azt szoktuk mondani: előnyükre öregednek. Ugyanez az állítás néha együtteseknél is megállja a helyét. Itt van például a Wake és legújabb lemezük, a júliusban megjelent “Thought Form Descend”. A kanadai csapat klasszikus grindcore-ral kezdte karrierjét még 2009-ben, és egészen…

Kocsmatúra sorozatunk első felében a BlastBeat Barba kalauzoltuk duplázóra szomjas olvasóinkat (ez ITT olvasható), de mit tegyünk akkor, ha a telematricázott asztaloknál, a patakokban folyó Kőbányainál, és az asztalon üvöltve táncoló asztaltársaknál egy fokkal emelkedettebb környezetre vágyik az…

Fekete-fehér albumborító, feszület, koponyák, krokodilok, indokolatlan mennyiségű párosujjú patás csontváz: bár a tekintélyes múltra visszatekintő Belphegor death metalként aposztrofálja magát, első ránézésre az ember sokkal inkább sorolná őket a black metal kategóriába. Ezt a gyanút erősíti bennünk…

Ausztrália mindig is közel állt a szívemhez. Az ellentétek titokzatos földje: nyáron rossz idő van, karácsonykor strandolni lehet. Olyan aranyos szőrmókok lakják, mint a quokka vagy a koala, de olyan pokoli teremtményekkel is találkozhatunk, mint a tajpán kígyó vagy a kockamedúza. Ennek a…

Milyen jó lenne olyan helyen koccintani a hétvégén, ahol a Rádió 1 slágerei helyett metal szól… Ahol az italakciók helyett zenekaros poszterek lógnak a falakról… Ahol az asztalokra nem rágót, hanem rockbandák matricáit ragasztják fel… De mégis hol talál manapság az ember ilyen klubot? Budapest…

Amikor hétfő este negyed tízkor bekuckóztam a szobámba a Black Void új albumával, és először rápillantottam a promóanyagukra, nem tagadom, igencsak forgattam a szemem. Fekete-fehér, metszet stílusú borító, nihilista dalcímek - még egy közhelyes black metal album, gondoltam magamban, pont erre lesz…

Sosem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy sem a zene kategorizálását: kényelmetlen az egyre szabadabban szét- vagy egymásba folyó stílusokat beszuszakolni egy-egy skatulyába, de tény, hogy nagyon sokat segít, ha az ember új hallgatnivaló után kutat. Emiatt afelé hajlok, hogy a zenei műfajok pontos…

Sokat gondolkozom azon, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy egy dalból sláger legyen. Persze van, amikor az együttes akkora zeneipari űrt tölt be, hogy a siker garantált (lásd Rammstein, System Of A Down, sorolhatnám), de mi a helyzet a sima rockzenével?