Nagyon rossz idők járnak a nyomtatott sajtóra: a covid-mizéria, majd az azt követő energiaválság, orosz-ukrán háború, a magas infláció, a papírárak elszállása miatt sajnos egyre több magazin és újság húzza le a rolót a hazai piacon. Most újabb rossz hír érkezett: az 1986-ban Lénárd László és Cselőtei László által alapított, idén (a különböző néven megjelent verziókat is beleszámítva) 38 éves legendás rockzenei havilap, a Hammerworld egyelőre nem jelenik meg nyomtatásban és online orgánumként folytatja tevékenységét.

Október 4-én jelenik meg a hazai dallamos death metal csapat, a Nefalem albuma "A Realm Beyond" címmel, melyről most a They Bleed Black című tétel klipje nézhető meg a hajtás után. A dal kicsit más perspektívába helyezi a középkori angolszász földművesek reakcióját, mikor vikingek jelentek meg a partjaikon.

A Mikael Åkerfeldt vezette svéd progresszív metal csapat, az Opeth "The Last Will & Testament" címmel október 11-én jelenteti meg legújabb stúdióalbumát a Reigning Phoenix Music kiadó gondozásában, melyről most a §3 című epikus, progos tétel hallgatható meg a hajtás után (a zenekar előző albumairól ITT és ITT írtunk kritikát).

Friss dallal jelentkezett a Courtney LaPlante énekesnő és Mike Stringer gitáros-dalszerző vezette kanadai metalbanda, a Spiritbox. A Soft Spine című tétel igencsak karcosra sikeredett: hogy aztán ez egy új album előszele-e, az egyelőre nem ismert (a csapat 2021-es debütalbumáról ITT írtunk kritikát).

Hét évvel ezelőtt lett öngyilkos Chester Bennington, az amerikai nu metal csapat, a Linkin Park frontembere (erről ITT írtunk részletesen). A rajongókat felcsigázó több hetes várakozásnak vetett most véget a zenekar, amikor a YouTube-on és az Instagramon élőben bejelentkezve jelentette be, hogy friss albummal, női énekessel és új dobossal tér vissza (az együttes utolsó korongjáról ITT írtunk kritikát).

Szerintem a death metal dallamok és fogós ritmusképletek nélkül fabatkát sem ér. A legjobb, ha mindkettő szerves része az egyenletnek, de a ritmusok talán a legfontosabbak. Ha valami csak a darálásra és a szélsőségességre van felhúzva, az maximum riogatás.

Vannak olyan csapatok, akár nemzetközi, akár hazai szinten melyeknél egy-egy új kiadvány előtt elég csak beleszagolni a levegőbe, már kilométerekről érezni lehet, hogy nem tud olyan lapjárás kialakulni, hogy rossz, vagy akár csak átlagos, oké album jelenjen meg. Számomra a Watch My Dying pont tökéletes példa.

Vannak olyan stílusházasítások, melyeket egyszerűen képtelen vagyok megszeretni. Ezek zöme a különböző black metal fúziók. A black metalnak nagyon sajátos világa van, úgy zeneileg, mint hangulatilag. Teljesen mindegy, hogy melyik alstílus, de a fojtogató, nyomasztó, sötét összkép adott. Innentől kezdve, rengeteg próbálkozás után sem tudtam megkedvelni az olyan számomra kicsit torzult verziókat, mint a folk-black, vagy a black-heavy, illetve a black-thrasht.

A szimfonikus metal színtér egyik meghatározó alakja, a Delain jelentős átalakuláson ment keresztül 2022-ben. E változások után fél évvel látott napvilágot legutóbbi nagylemezük, a "Dark Waters" (kritikánk ITT olvasható), amely egyben a zenekar új énekesnőjének, Diana Leah-nak a debütálását is jelentette. 

Az igazán jó zene, véleményem szerint, elgondolkoztatja az embert. Minél érdekesebb dolgokon, annál jobb. A Mudfield zenekar idén márciusban kiadott lemeze pedig kifejezetten messzire vitte a gondolataimat: vajon lehet-e, akár sok-sok éves szakmai háttérrel, objektíven megítélni egy zenét? Úgyhogy a következő cikkünkben erre a kérdésre is szeretnék választ találni, nem csak arra, hogy jó album lett-e a „Fehér zászló”.