Képzeljük el azt, hogy a '80-as éveknek sosem lett vége: mintha csak valamiféle kozmikus zárvány vagy anomália miatt az élet úgy folyt volna tovább, mint egy hézagmentes, változó, azonban annak a legendás évtizednek a törvényszerűségei által determinált valóság. 1989 után nem 1990, hanem az 1989(1)-es év következett volna, majd 1989(2) és így tovább, a végtelenségig.
A fiatal hazai metalbandák egyik legszorgalmasabbika a Nest Of Plagues: rendszeresen jönnek ki az újabb dalaik, a koncertezésben sem aprózzák el a dolgokat, harmadik soralbumuk pedig alig két év után érkezik szeptember 6-án "Hellsolation" címmel (előző lemezük kritikája ITT olvasható).
Utolsó állomásához érkezik az idei Fülesbagoly Tehetségkutató-sorozat. A hagyományokhoz híven a záróeseménynek Martonvásár ad otthont, ahol fesztiválfellépéseket, stúdiózást, lemezkiadást és Elefánt előtti koncertezést is nyerhetnek a zenekarok. A döntő szeptember 15-én lesz, és még lehet nevezni az együtteseknek.
Szeptember 5-én jelenik meg az idén alakulásának 25. évfordulóját ünneplő Watch My Dying új albuma, az "Egyenes kerülő". A zenekar a májusban nyilvánosságra hozott Napköszörű után második felvezető dalként a Fedetlen lépés című szerzeményhez készített videót, ezúttal is a No Total Films csapatával, de teljesen más koncepcióval, mint legutóbb.
Tóth Balázs, az egykori Casketgarden gitárosa "n = Folly" címmel új dalt és videót tett közzé, melyben a japán Deathmetalvoicer néven alkotó énekes vendégszerepel (a formáció első EP-jéről ITT írtunk kritikát).
Megjelenésük óta követem a svájci Zeal & Ardor munkásságát, élőben is többször volt már hozzájuk szerencsém, így nem meglepő, hogy az augusztus 23-án debütáló negyedik lemezüket is nagy érdeklődéssel vártam. Eddig egyik korong sem okozott csalódást, miért pont a „Greif” okozna?
Az amerikai Gatecreeper neve nem volt teljesen ismeretlen számomra, amikor megkaptam a májusban megjelent albumuk promóanyagát. Itt-ott már feltűnt a nevük előttem, általában mint turnék előzenekara, meg egy-egy fesztivál programjának része. Viszont ezidáig soha egyetlen egy dalt sem hallottam tőlük.
Nagyon régóta az egyik titkos favoritom a norvég progresszív extrém metal csapat, az In Vain. Legnagyobb sajnálatomra megvan az az elszomorító szokásuk, hogy átlagban ötévente adnak csak ki albumokat, illetve a turnézással is nagyon spórolósan bánnak, így tényleg csak az elkötelezett keveseké a zenéjük, pedig amit ezek a derék skandinávok produkálnak lemezfronton, az tényleg egészen elképesztő.
12 év. Ennyi ideje vártunk a Wintersun időközben kultikussá vált "Time I" lemezének a folytatására. De mit is jelent ez a 12 esztendő? Ezidő alatt egy gyerek megszületik, letudja a komplett óvodát, és már iskolaszinten is meglehetősen előrehaladott állapotba kerül. Én ezidő alatt leérettségiztem, és már lassan egy évtizede dolgozom főállásban. Optimális esetben ennyi idő alatt a nulláról felépül egy párkapcsolat, házasság köttetik, esetleg már egy gyerek is képbe kerül.
Tizedik nagylemezét jelentette meg a napokban az egyesült államokbeli technikás death metal brigád, a Karl Sanders énekes-gitáros vezette Nile. A banda minőségi és egyben elképesztő technikai tudással elővezetett halálmetalja '93 óta dübörög és cseszi szét a dobhártyánkat, de el tudjuk viselni: egy átmeneti halláskárosodás simán belefér, ha azt a Nile okozza.
