Próbáltam, de nem sikerült a szcéna idei legmegosztóbb bandája mellett elmennem szó nélkül. A brit Sleep Token teljesen váratlanul robbant be a metal színterére „Take Me Back To Eden” című bő egyórás lemezével. A reakciók a legkülönbözőbbek voltak: kritikusok izzó gyűlölettel vagy fejvesztett…

A pszichedelikus acid rockban utazó olasz formáció, a Giöbia a legújabb nagylemezével jutott el hozzám első ízben. Nem friss csapatról van szó, ám az általuk képviselt zenei vonal már eleve gátat szab egy kiadósabb reflektorfénynek, szóval nem lepődtem meg túlságosan azon, hogy most hallom először a…

A legutolsó, 2021-ben megjelent "Vadak" album óta (kritikánk ITT olvasható, a 2020-ban a zenekarvezetővel készített videointerjúnk pedig ITT nézhető meg) sok minden történt a Thy Catafalque körül. A 2011 óta Kátai Tamás stúdiós szólóprojektjeként működő formáció a 2021-es Fekete Zaj Fesztiválon a…

Szerintem eddig jelen cikkünk alanya okozta számomra a legtöbb fejtörést, mióta lemezkritikák írásával foglalkozom. Egy darabig abban sem voltam biztos, hogy írjak-e erről a korongról. De kezdjük az elején. 

Ha van olyan formáció, amely úgyszólván megkerülhetetlenné vált a szimfonikus metal berkein belül a Nightwish, az Epica, a Therion vagy a korai Within Temptation mellett, az minden bizonnyal a Sirenia. A zenekart az a Morten Veland alapította, akinek nevéhez a Tristania 1996-os létrejötte is…

A Bongzilla az egyik legkiszámíthatóbb és egyben legmegbízhatóbb csapat a komplett stoner/doom színtéren. Az 1995-ben hangszert (és füvet) ragadó formáció sarokkövei a Black Sabbath és a kannabisz. Ez a két dolog foglalja keretbe a banda munkásságát. A hangzatos elemek persze önmagukban még nem…

A spanyol doom/post-metalos Ikarie két évvel a "Cuerpos En Sombra" debütáló album után most visszatért a trilógia középső darabjával, az "Arde"-val. Az első korong a fájdalomról szólt, az "Arde" az átalakuló dühről.

A Siege Of Power 2013-ban indult – First Class Elite néven – egy elvárások nélküli projektként. Röviddel egy megosztott album kiadása után hagyták meghalni, eltemették és majdnem elfelejtették, mígnem 2017-ben exhumálták a rothadó hullát. Ennek eredményeként már ezen a néven 2018-ban meg is…

Kíváncsi lennék, hányan hallgatnak újkori Yes-lemezeket. A brit progresszív rock 1968-ban megalakult egykori zászlóshajója ugyanis már évtizedekkel ezelőtt letért arról az útról, amely elhozta nekik a világsztár státuszt, nem mellesleg számos rocktörténelmi alapművet köpött ki magából.

A Racer X és a Mr. Big zenekarok gitárosaként megismert úriember, Paul Gilbert túl van már számos szólóalbum megjelentetésén (2019-es korongjának kritikáját ITT találod), azonban a legújabb ilyen jellegű megmozdulása igencsak rendhagyóvá sikeredett. A húrbűvölő Paul ezúttal Ronnie James Dio emléke…