Eltelt ez az év is: idén is szorgalmasan írtuk a sorra megjelenő magyar rock/metal albumok kritikáit és bár kétségtelen tény, hogy a színtér hazai népszerűsége visszaszorulóban van, mégis sok kiváló anyag látott napvilágot 2018-ban is. Listánk az évekkel ezelőtti nyolcas mezőnyről szépen lassan tizenkettesre bővült: az idei válogatás lett talán az eddigi legszínesebb és legváltozatosabb, így a műfaj minden szelete képviselteti magát összeállításunkban, melybe azonban csak olyan albumok kerültek be, melyekről a Rozsdagyár idén recenziót közölt.
12. hely: BLOOD UP - Ébredj
A budapesti nu /groove / modern metal csapat, a Blood Up májusban jelentette meg bemutatkozó albumát, melyben a váltott nő/férfi ének külön ízt hoz be az egyébként igencsak pusztító riffek mellé. Nincs túlgondolva semmi: középtempós zúzás, nyolc dal harmincöt percben. A Blood Up "Ébredj" albuma egy szókimondó, őszinte korong lett, mely tartalmaz lágyabb és szögletes metalos témákat egyaránt. Amellett, hogy egy jól megírt nyolcdalos lemezről van szó, mindenkinek javasolt, aki szereti az érthető magyar szöveggel ellátott metalt és azoknak pedig különösen ajánlott, akik a szöveg mögötti tartalomra is kíváncsiak, ugyanis van itt bőven miről beszélni és mibe belegondolni (a lemezkritika ITT olvasható).
11. hely: DHARMA - Substance
Modern, tempós, szinte slágeresen befogadható metalt játszik a budapesti Dharma: 2012-ben lett az együttes énekesnője az egyedi hangú Ritzel Ani, akivel új szintre emelkedett a csapat, ennek pedig egyik legegyértelműbb bizonyítéka az idei "Substance" című korongjuk. Nagyon egységes az album, könnyen megjegyezhetőek a motívumok, gyakorlatilag már az első hallgatás után beütnek és az utolsó dal után az ember hezitálás nélkül már nyomja is az újrajátszás gombot (a lemezkritika ITT olvasható).
10. hely: TEARS OF KALI - Dive Into Ascension
2017-ben alakult meg a budapesti Tears Of Kali és szinte azonnal ki is hozta debütalbumát "Dive Into Ascension" címmel. A lemez tökéletesen illeszkedik a mai modern metaltrendekhez: poliritmikus, tördelt, djentes gitárriffek, az elektronika kiemelt használata, valamint az elszállós-lebegős, popos refrének uralják a dalokat, melyeket Ladányi Patrícia hoz zseniálisan. A korong nem mentes a gyermekbetegségektől, de a megszólalás a stílushoz illeszkedően profi és meggyőző, tipikusnak is mondható a hasonszőrű külföldi bandák (Periphery, Monuments, Tesseract, stb.) ismeretében (a lemezkritika ITT olvasható).
9. hely: OZONE MAMA - Cosmos Calling
A klasszikus hard rock legkiválóbb magyar képviselői, az Ozone Mama az év elején jött ki harmadik soralbumával, mely amerikai kiadónál, amerikai hangmérnökök segítségével jelent meg. A kétszeres Fonogram-díjas csapat "Cosmos Calling" című korongja elszállósabb, stoner rockosabb lett, mint elődei, de megtalálhatjuk a southern rock elemeit is. Az albumról szinte lecsorog a kaliforniai lazaság, no meg a '60-as-'70-es évek atmoszférája. Sajnos üröm az örömben, hogy a lemez megjelenését követően, nyár közepén Székely Marci énekes kilépett a zenekarból, de a csapat rendületlenül folytatja tovább a koncertezést (a lemezkritika ITT olvasható).
8. hely: OMEGA DIATRIBE - Trinity
A budapesti modern groove metalos Omega Diatribe harmadik soralbuma előtt változás történt a csapat felállásában: Komáromi Gergely helyére Lucsányi Milán énekes érkezett. A korábban szinte befogadhatatlanul tüskés és barátságtalan zene is hatalmasat változott: logikusan felépített, iszonyatosan fogós, groove-os riffekkel kihegyezett, közérthetőbben megfogalmazott és meghangszerelt szerzeményekkel van most dolgunk. Ráadásul megérkeztek a nótákba a rendkívül fifikásan, patikamérlegen kicentizett gyakorisággal előforduló dallamok is, melyeket az előző anyagon például hiába is kerestünk: az Omega Diatribe zenéje közérthetőbbé, egyszerűbbé, befogadhatóbbá vált és pontosan így lett ütősebb, hatásosabb (a lemezkritika ITT olvasható).
7. hely: YGFAN - Hamvakból
A 2012-ben megalakult budapesti Ygfan második soralbuma "Hamvakból" címmel jelent meg és ahhoz a vonalhoz tartozik, melyből véleményünk szerint a legegyénibb és legizgalmasabb magyar rockprodukciók születnek. Ha a brigád zenéjét szeretnénk jellemezni, akkor a nyers, károgós black metal mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek gótikus rockját, a pulzáló, szinte slágeres post-metal témákat, illetve a tiszta énekkel kísért részekben a magyar népzene áttételes hatását hozhatnánk fel, melyeket akusztikus betétekkel, atmoszferikus elszállásokkal idéznek meg. A depressziós dark/gót rock gyakran észrevétlenül megy át a doom belassult őrlésébe: mindezen stílusösszetevők ellenére az Ygfan zenéje rendkívül egységes hangulatú és éppolyan sűrű szövésű, mint amire a nevük utal (a lemezkritika ITT olvasható).
6. hely: NOVA PROSPECT - Jövő kilátással
Több hasonszőrű magyar brigádhoz hasonlóan a kecskeméti Nova Prospect is rendkívül fontos feladatot vállalt fel, habár minden bizonnyal nem tudatosan: valljuk be, a magyar metalszíntér teljesen visszaszorult, a stílus természetes közegét (azaz a tizen-huszonéves korosztályt) jórészt elidegenítette magától. Nagyon sok oka van ennek, melyek döntő részéről a szcéna egész egyszerűen nem tehet (lásd például a zenefogyasztási szokások és az egész zeneipar radikális átalakulását), de a legfontosabb probléma talán a magyarul éneklő, dallamos, befogadható, együtt éneklős refrénekkel operáló és legfőképpen a nemzetközi rocktrendekkel szinkronban levő bandák hiánya. Ezt az űrt tökéletesen tölti be a zenekar, a "Jövő kilátással" pedig a csapat eddigi legjobb albuma (a lemezkritika ITT olvasható).
5. hely: CROWHILL TALES - If I Were A Crow
A kisvárdai atmoszferikus doom/death/thrash csapat, a Crowhill Tales tizenhárom év után jelentette meg debütalbumát idén szeptemberben, de megérte a hosszú várakozás és a többszöri újraindulás. Kiváló bemutatkozás, brutálisan erős és egységes atmoszférával: igazi underground gyöngyszem ez, egy bő évtizedes küzdelem eredménye. Reméljük, a Crowhill Tales jelenlegi felállása tartós marad, mostantól rendszeresen érkeznek a stúdióanyagok, a zenekarnak pedig mindenképpen a külföldi kiadók felé tapogatózást javasoljuk, mert itthon ennek a stílusnak rendkívül szűk a tábora, legyen bármennyire színvonalas is a produkciójuk (a lemezkritika ITT olvasható).
4. hely: WALL OF SLEEP - The Road Through The Never
A hazai doom metal színtér legnevesebb bandájának, a Moodnak a feloszlását követően a gitáros-zenekarvezető Füleki Sándor megalapította a kezdetben hasonló vonalon mozgó Wall Of Sleep csapatot. A banda zenei világa az idők során megváltozott: ma már inkább mondható veretes hard rock zenekarnak, melyben egyenlő arányban vannak jelen a klasszikus hetvenes évek, a southern rock és a grunge ízei is. Bátky Zoltán személyében tavaly új énekes csatlakozott hozzájuk és vele készült el a "The Road Through The Never" album, mely kétség nélkül az idei év egyik legerősebb produkciója (a lemezkritika ITT olvasható).
3. hely: DYSTOPIA - Building Bridges
Ha a két legfontosabb jellemzőjét szeretnénk megragadni a 2003-ban megalakult szegedi banda zenéjének, akkor egyértelműen a kiváló, kifejezetten a fülben ragadó énekdallamok és refrének, illetve a rendkívül hangulatos, remekül felépített és a dalokhoz érdemben hozzátevő gitárszólók ugorhatnak be elsőre. Egyszóval a Dystopia modern, hallgatóbarát metalt játszik, de kifejezetten kerülve a mostanában oly divatos pop/metal crossover megoldásokat. Itt nincs csili-vili, a '80-as évek Casio-világát megidéző idétlen szintiprüttyögés vagy az ABBA, no meg Karel Gott munkásságának parafrázisaként ható ízlésficamok (a lemezkritika ITT olvasható).
2. hely: SEAR BLISS - Letters From The Edge
A Nagy András vezette szombathelyi Sear Bliss hat év után jelentkezett új albummal. A magyar csapat a norvég black metal hullámmal közel egy időben indult, ráadásul teljesen egyéni hangzással és megközelítéssel. A rézfúvós hangszerek (egész pontosan a trombita és a harsona) használatával és zenéjükbe egyedi módon történő beépítésével a fekete fém számos későbbi fejlődési irányát előlegezték meg. Az új korong azonban figyelembe veszi a stíluson belüli fejlődési irányokat is és egészen friss megközelítéssel rukkol elő (a lemezkritika ITT olvasható).
1. hely: THY CATAFALQUE - Geometria
A bő egy évtizede Skóciában élő Kátai Tamás projektjeként működő Thy Catafalque népszerűsége immár kontinenseken átívelően fogja össze a zenekar rajongóit, de meggyőződésünk, hogy nekünk, magyaroknak szólnak ezek a dalok, ezek a lemezek. Igazából teljesen egyedi dolog ez: Kátai Tamás albumai oly mértékben elkülönülten, egy másik minőségi síkon állnak, hogy a kortárs magyar könnyűzenében csak két-három hasonszőrű produkciót említhetünk vele egy lapon (például Perihelion, Ørdøg, Ygfan). Jól van ez így. Becsüljük meg, hallgassuk és ez a minőség legyen a sorvezetőnk (a lemezkritika ITT olvasható).
