Rozsdagyár

TOP10 - A legjobb metal konceptalbumok

2020. február 08. - Kovenant

kollazs_3.jpg

Vannak olyan zenekarok és dalszerzők, akik kevésnek érzik az önálló szerzemények által alkotott albumokat és a lemezek révén egy egybefüggő, teljes történetet szeretnének elmesélni. Ez lehet egy komplett sztori, ahol a nóták kötött sorrendben mondják el a fejleményeket és ismertetik meg velünk a szereplőket, akár egy filmben vagy regényben, de ritkább esetben a korongot egy tematikai keretbe is helyezhetik, melyben egy jelenség (környezetszennyezés, digitális-technológiai utópia vagy egy-egy jelentős történelmi esemény) köti össze az egyes dalokat.

Maga a konceptalbum műfaja még a hatvanas években, a rockzene kifejlődésének csodálatos évtizedében született és a metal, mely aranykorát a '80-as években élte, szívesen vette át ezt az eszközt, hogy fajsúlyosabb, komolyabb mondanivalójú anyagokkal állhasson elő. Mivel a metal előszeretettel ír a sci-fi/horror/fantasy zsánerekbe tartozó világokról, az ilyen lemezek is ezeket a toposzokat járják körül.

A konceptalbum azonban veszélyes terep: gyakran a zenei tartalom másodlagossá és a történet eszközévé válik még a legjobb esetben is és afféle filmes háttérzene kerekedik ki a dologból, rosszabb esetben pedig fantáziátlan szövegfelmondás, barokkos parasztvakítás a végeredmény. Sok zenésznek beletörik a bicskája a feladatba, de sajnos erre legtöbbször menet közben derül fény, amikor már költségesebb lenne újrakezdeni az egész produkciót, mind nagy nehezen befejezni a magnum opust. 

Összeállításunkban olyan lemezeket válogattunk össze, melyek a metal nagykönyvének legdíszesebb lapjain sorakoznak: az már csak hab a tortán, hogy az itt szereplő korongok sztorija is érdekes és érdemes a szövegkönyvvel a kezünkben hallgatni azokat. Az előadók jó része is a műfaj legnagyobb nevei közé tartozik, stílus tekintetében pedig felölelik a fémzene szinte teljes palettáját.

10. W.A.S.P. - The Crimson Idol (1992)

wasp_1.jpg

Blackie Lawless csapata, az amerikai W.A.S.P. a '80-as évek glam metal hullámának hátán felkapaszkodva ért el fősodorbeli sikert, köszönhetően az MTV-ben vetésforgószerűen játszott klipjeiknek is. Az évtized közepén még a Parents Music Resource Centre nevű gyermekvédelmi egyesülettel is összetűzésbe kerültek, jórészt az Animal (Fuck Like A Beast), Sex Drive és L.O.V.E. Machine című dalaiknak köszönhetően. A zenekar stílusosan vágott vissza: 1987-es koncertlemezükön a Harder, Faster című számukkal üzentek a szervezetnek.

Chris Holmes gitáros 1989-es kilépését követően a zenekar hamarosan feloszlott és Blackie Lawless szólópályára lépett, majd nekikezdett a "The Crimson Idol" album megírásának. A kiadói és közönségelvárások előtt meghajolva végül mégis a W.A.S.P. zenekarnév alatt jelentette meg a korongot, mely bármennyire jól is sikerült, a grunge berobbanásával Amerikában már esélye sem volt a kereskedelmi áttörésre, azonban Európában jobban szerepelt a listákon. 

Az album története egy fiú sztorija, aki bátyja halálát követően elhagyja szüleit, akik sosem tudták elfogadni és szeretni és rálép a rocksztárság rögös ösvényére. Drogok, alkohol és minden földi csúfság várja és rádöbben, hogy a siker nem minden, igazából szeretetre van szüksége: megpróbál kibékülni szüleivel, azonban azok mereven elutasítóak. Így nem kissé melodrámába illő módon rocksztár főhősünk nagykoncertje közben a színpadon felakasztja magát gitárjának húrjaira, melyből előtte persze hurkot kötött. A fentiekből is látszik, hogy a kiváló frontemberi, énekesi és zenészi kvalitás nem szül minden esetben Dosztojevszkijeket (a csapat legutóbbi lemezéről ITT írtunk kritikát). 

9. Nocturnus - The Key (1990)

nocturnus.jpg

Az 1987-ben a Morbid Angelből kilépett Mike Browning dobos-énekes által megalapított Florida állambeli Nocturnus teljesen formabontó módon a death metal stílusban először énekelt sci-fi témájú dalokat, ráadásul a zenekar elsőként alkalmazta a szintetizátort atmoszferikus színezésekre. Első albumuk, az 1990-ben megjelent "The Key" témája is kellően elborult és ötvözi az űrutazásos tudományos-fantasztikus, illetve a műfajban szokásos okkult témákat. Egy kiborg a jövőből visszautazik az időben időszámításunk kezdetére, hogy a kereszténységnek még az írmagját is kipusztítsa, azaz megölje magát Jézus Krisztust. Ezt követően pedig egy modern birodalmat hoz létre felsőbbrendű technikai tudását kihasználva.   

A csapat 1993-ban feloszlott a szokásos tagcseréket és összeveszéseket követően, 2000-ben Browning nélkül alakultak újjá, hogy ismét szétszéledjenek, ám Mike Browning Nocturnus A.D. néven 2013-ben újjáélesztette a zenekart és tavaly egy remek albummal is előálltak (a lemezkritika ITT olvasható).

8. Opeth - My Arms, Your Hearse (1998)

opeth.jpg

Mikael Åkerfeldt énekes/gitáros vezette és 1989-ben megalakult svéd progresszív metal zenekar, az Opeth harmadik albuma, az 1998-ban megjelent "My Arms, Your Hearse" volt az első konceptanyaguk. A fősodorbeli siker még messze volt: akkoriban játszott stílusuk, a progresszív death metal tett róla, hogy a kiválasztott kevesek kedvencei maradjanak. A 2011-es "Heritage" hatalmas változást hozott a banda életében, mert ekkortól egyértelműen a '70-es évek progresszív rockját emelték át zenéjükbe, a frontember pedig végleg felhagyott a death metalra jellemző hörgéssel.

A "My Arms, Your Hearse" főhőse halála után szellemmé válik, nem tud következő életébe lépni, mert képtelen elszakadni korábbi szerelmétől. A dalok váltakozva mutatják be a férfi és a nő érzelmeit: fájdalmukat nem képesek feldolgozni és a bolyongó szellemé vált főhős még saját halálát is tagadja. A történet természetesen csak tragédiával végződhet (az Opeth legutolsó, 2019-es lemezéről ITT írtunk kritikát). 

7. Dream Theater - Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory (1999)

dream_theater.jpg

Az amerikai progresszív metal csapat, a Mike Portnoy dobos, John Petrucci gitáros és John Myung basszusgitáros által 1985-ben alapított Dream Theater második soralbumával, a már James LaBrie énekessel 1992-ben kiadott "Images And Words" koronggal robbant be a nemzetközi színtérre. Ezen az anyagon szerepelt a Metropolis - Part I: The Miracle And The Seeker című szerzemény, melyet John Petrucci viccből nevezett el első résznek.

Azonban a nóta önálló életre kelt, egyre népszerűbbé és a koncertek elmaradhatatlan részévé vált: a rajongók követelték az eredetileg soha nem tervezett második részt. A csapat neki is látott megírni, de a később a zenekar mélypontját jelentő, populárisabb "Falling Into Infinity" lemezre nem is került fel. Végül az elvetélt dalötletekből 1999-re elkészült a teljes "Metropolis, Part II" album, mely egyben az új billentyűs, Jordan Rudess bemutatkozását is jelentette.

A hetvenhét perces monstrum főszereplője Nicholas, egy érzelmi és lelki gondokkal küszködő férfi, aki hipnózissal egybekötött pszichoterápián vesz részt. A hipnózisban (vélt vagy valós) korábbi életének emlékei törnek elő és emlékezni kezd egy Victoria nevű lányra. Megtudja, hogy a nő gyilkosság áldozatává vált és valamiért úgy érzi, hogy ő a lány reinkarnációja. Ahhoz, hogy jelenlegi életét folytatni tudja, meg kell oldania a régi gyilkosság rejtélyét. 

A Dream Theater 2016-ban a konceptalbumok minőségi spektrumának másik végére is ellátogatott és a "The Astonishing" képében előállt saját diszkográfiájának legborzalmasabb produkciójával (kritika ITT), de szerencsére tavalyi lemezük helyrebillentette az egyensúlyt (kritika ITT).

6. Fear Factory - Demanufacture (1995)

fear_factory.jpg

Az 1989-ben Los Angeles városában megalakult metalbanda, a Dino Cazares gitáros és Burton C. Bell énekes se-veled, se-nélküled párharcával jellemezhető Fear Factory már második soralbumával, az 1995-ben kiadott "Demanufacture" koronggal forradalmasította a metal hangzását: death, groove, nu vagy indusztriális metal, mindegy is, hogy minek nevezzük. Az elkövetkező évtizedben bandák százai próbálták utánozni ezt a megszólalást, de Cazares pengeéles, szinte robotikus vagy mechanikus riffelését és Burton rendre a refrénekben elővezetett kísértetiesen borzongató dallamait természetesen sose sikerült lemásolni.

A lemez egyformán merít Orwell 1984 című klasszikus regényéből, a Terminator című filmből és az akkoriban beinduló digitális-technológiai forradalomból. A jövőben játszódó történetben a gépek és a robotok átvették az uralmat az emberi világ felett, természetesen háború dúl a két ellenérdekelt fél között, mindezt pedig a főhős szemszögén keresztül el meséli el nekünk a zenekar. A sztori ma már lehet, hogy csak mérsékelten érdekes, de a zene kárpótol mindenért.

5. Emperor - Prometheus: The Discipline Of Fire & Demise (2001)

emperor.jpg

Bár az Ihsahn és Samoth által 1991-ben létrehozott norvég black metal banda, az Emperor leghíresebb lemeze az 1997-es "Anthems To The Welkin At Dusk", mely kétségtelenül az egész stílus egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, a 2001-es és egyben utolsó anyaguk komplexitásában és progresszivitásában ezt is felülmúlta.

A görög mitológiában Prométheusz titánt Zeusz bízta meg azzal, hogy teremtsen lényeket, akik benépesítik a Földet. Testvére, Epimétheusz hozta létre az állatokat, Prométheusz az embereket, azonban olyan sokáig pepecselt a feladattal, hogy az összes jó tulajdonságot az állatok kapták. Prométheusz megsajnálta az embereket és nekik adta a tüzet, mely addig az istenek kizárólagos tulajdonát képezte. A történet meglehetősen bonyolult, szerepel benne Héphaisztosz, Pandora és szelencéje, no meg Héraklész is, de végül minden jóra fordul és Prométheusz visszatérhet az Olümposzra.

A lemez olyannyira jól sikerült, hogy az Emperor ezt követően fel is oszlott, mivel a tagok úgy érezték, hogy már semmivel nem tudnák felülmúlni teljesítményüket. 2016 óta ugyan fesztiválfellépéseket újra vállalnak, de Ihsahn régóta szólópályájára koncentrál (legutóbbi lemezéről ITT írtunk kritikát). 

4. Mastodon - Leviathan (2004)

mastodon_1.jpg

Az Atlanta városában működő, 2000-ben létrejött Mastodon a kritikusok (és szerencsére egyre inkább a metalrajongók) kedvenc zenekara. Stílusukat leginkább progresszív sludge metalként lehetne jellemezni, habár ahogy telik az idő, lemezeik egyre inkább a klasszikus rock jegyeit kezdik mutatni. A négytagú banda különlegessége, hogy közülük hárman (Brann Dailor dobos, Brent Hinds szólógitáros és Troy Sanders basszusgitáros) is kiváló hanggal rendelkeznek és felváltva állnak a mikrofon mögé.

Második soralbumuk, a 2004-es "Leviathan" a világirodalom klasszikusán és egyben legfurcsább regényén, a Herman Melville amerikai író által 1851-ben írt Moby Dicken alapul. Tulajdonképpen az ismert történetet és szereplőinek gondolatait, érzéseit meséli el bő háromnegyed órában. A Mastodon ennél a lemeznél kezdte bevezetni progresszívabb, atmoszferikusabb megoldásait, de azért a súlyt sem hanyagolták el az anyagról (a zenekar legutóbbi albumáról ITT írtunk kritikát).

3. Iron Maiden - Seventh Son Of A Seventh Son (1988)

iron_maiden_2.jpg

Azt, amit a brit Iron Maiden stúdiófronton véghezvitt a '80-as években, szinte képtelenség megismételni. Olyan albumok sorát tette le az asztalra a banda, mely a mai napig rajongók százezreinek a szívét és fülét hódítja meg folyamatosan. Bár az 1986-os "Somewhere In Time", mely elsőként vezette be a csapat történetében a gitárszintetizátorok használatát, talán halványabbra sikerült (de azért a Wasted Years, a Stranger In A Strange Land, a Sea Of Madness és a Heaven Can Wait örök klasszikusok), az 1988-as mesterművük letarolt mindent.

Steve Harris, a banda főnöke a hetedik lemezük előtt olvasta Orson Scott Card amerikai sci-fi/fantasy író A hetedik fiú című regényét, mely alapján azonnal beugrott neki a jó-rossz örök harca, melyben a főszerepet egy kiválasztott és látnoki képességekkel megáldott fiú játssza. A történethez a britek egy minden addigi anyaguknál komplexebb és progresszívabb zenei világot hoztak létre, nem elfelejtkezve azonban a zenekar védjegyeként szolgáló három-négyperces, azonnal ragadó slágerekről sem. A végeredmény pedig talán a legjobb korongjuk lett, mely egyben a metaltörténelem egyik legfényesebb teljesítménye is (a banda legutóbbi lemezéről ITT írtunk kritikát).  

2. King Diamond - Abigail (1987)

king_diamond.jpg

Az 1981 megalakult dán Mercyful Fate minden idők egyik legjobb heavy metal csapata volt: a Michael Denner - Hank Shermann gitárduó egy-egy lemezen, de akár egy dalukban annyi elképesztő színvonalú riffet tudott legyártani, melyre más bandák egész karriert építenének. Az egészen egyéni és ezért igencsak megosztó énekhanggal rendelkező King Diamond pedig sátánista megjelenésével és produkciójával sokkolta a nagyérdeműt.

Két fantasztikus nagylemez után Shermann és Diamond összekülönböztek a követendő zenei irányvonalon, így a csapat feloszlott. A frontember King Diamond néven 1985-ben hozta létre a Mercyful Fate két korábbi tagjával, Michael Dennerrel és Timi Hansen basszusgitárossal saját bandáját, mely az 1986-os "Fatal Portrait" debütalbumán már próbálkozott az egybefüggő történetmeséléssel, de a koncepció csak az 1987-es "Abigail" című mesterművükön került megvalósításra, melyhez aztán az énekes azóta is ragaszkodik.

A történet egy igazi horror- vagy kísértethistória, melynek hangulata egészen lenyűgöző, ahogy King Diamond énekesi teljesítménye is: előadásmódja szinte skizofrén módon ugrál a különböző karakterek között. Andy LaRocque svéd gitáros, Diamond állandó szerzőtársa pedig szenzációs dallamokat és riffeket varázsolt a lemezre. 

1. Queensryche - Operation: Mindcrime (1988)

queensryche_1.jpg

Az 1980-ban megalakult amerikai progresszív metal zenekar, a Queensryche harmadik soralbumával, az 1988-ban kiadott "Operation: Mindcrime" lemezzel olyan sikert ért el, melyet azóta sem sikerült megismételniük: egyedül az USA-ban hatmillió, míg világszerte bő húszmillió példányban kelt el az anyag. Geoff Tate énekes fantasztikus hangja és Chris DeGarmo gitáros-zeneszerző együttműködése minden idők egyik legjobb heavy metal albumát eredményezte, mely az első pillanattól az utolsóig a lejátszó mellé szögezi a hallgatót, gyakorlatilag csordultig tele van slágerekkel és a banda bő négy évig tudott koncertezni az anyaggal.

A történet Nikki, egy kábítószerfüggő sorsát követi nyomon, aki - miután teljesen kiábrándult a korrupt társadalomból és annak kiüresedett értékeiből - egy földalatti terrorista szervezetbe sodródik, melyet Dr. X, egy fanatikus és manipulatív demagóg vezet. Nikki a csoport bérgyilkosa lesz, akinek feladata a kijelölt politikusok kiiktatása. A fejlemények természetesen tragédiába torkollnak, de nem lőjük le előre a poént.

A Queensryche ma már csak két eredeti tagjával működik, Tate és DeGarmo sincs már soraikban és teljesítményük fényévekre van az aranyéráétól. Új énekesükkel, a Tate-klónként funkcionáló Todd La Torre-ral már harmadik lemezüket adták ki tavaly, melyről ITT írtunk kritikát. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8615464010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2020.02.09. 00:48:14

Most jövök a DT-ről, az egész albumot eljátszották, fantasztikus volt, leszámítva a kezdeti pocsék hangzást.

0dzsud0 2020.02.09. 09:05:31

OM. Első hely. Nem kérdés. Nade Savatage - Streets, ami azzal egyenértékű?

eßemfaßom meg áll 2020.02.09. 09:17:42

a Somewhere In Time-ot bármikor szívesen meghallgatom, a Seventh Son-al kínozni lehetne annyira unalmas.

amaurote · http://anarchia2020.blog.hu 2020.02.09. 10:58:31

a voivod szerintem előbb játszott scifi témákat

Gyingizik 2020.02.09. 13:30:33

Mai füllel ez a Quennsryche elég uncsi, ami jó volt a hangzásában azt a Dream Theater vitte tovább kiegészítve a Metallica brutalitásával.

eßemfaßom meg áll 2020.02.09. 18:01:03

@Gyingizik: Mai füllel még mindig a világ egyik legjobb albuma a Mindcrime

@amaurote: Ja csak a voivod nem death metal

Schwéger Árpád 2020.02.09. 19:09:40

Nagyrészt már csak "Divat Metal"!
Azt mondtuk régen: "A Rock Örök!"
De akkor még nem tudtuk, hogy kopik a Metal fénye is! Szóval Gyerekek: "A Rock Örök" után már kérdőjel van. Válaszul meg egy "Nem"!

Belekerült a gépezetbe a "Divat" kifejezés...

Divat lett szombaton, a Pláza zárását követően, átmenni egy Rock koncertre. Kicsit a hasonlat úgy néz ki, hogy a Nike cipő tapossa a Steel bakancsot...

eßemfaßom meg áll 2020.02.09. 20:40:22

@Schwéger Árpád: sok sör után nem kéne kommentelni mert ilyen csúnya vége lesz

Schwéger Árpád 2020.02.09. 22:32:17

@eßemfaßom meg áll:
Még annyit tennék hozzá, hogy bár ne úgy lenne, ahogy írtam...de sajnos tapasztalat!

Tudnék Neked itt sorolni, Hazai, és Külföldi Zenekart is, akik, "mondjuk" úgy, a dalszöveghez képest, mást mond el, mint amiről a Zene szól!
Talán, két koncert között csillám pónit is simogatnak.

Schwéger Árpád 2020.02.10. 03:18:14

Tisztelt Rozsdagyár!
A kommentjeimnek miért csak az egyrésze olvasható???

eßemfaßom meg áll 2020.02.10. 07:33:49

@Schwéger Árpád: Hát ha sör nélkül is ilyen összevisszabaromságokat írsz az a nagyobb baj, a sör legalább jó magyarázat.

Schwéger Árpád 2020.02.10. 07:43:51

@eßemfaßom meg áll:
Javaslom, hogy menj el egy koncertre, és nézz körül, még sör mentesen!
De ne csak a Zenekaros pólót lásd meg! Az Mindenkinek lehet!
Nézz mögé is picit!
Mit látsz?????
Komolyan, nem tapasztalom amiket írtam???

0dzsud0 2020.02.10. 09:32:14

@eßemfaßom meg áll: Nálam a Seventh Son a Number Of The Best-tel egy kategória, toronymagasan a Maiden csúcsmunkái (szerintem). Az Infinite Dreams vagy a The Clairvoyant iszonyat kiforrott dalok, a Can I Play With Madness meg a zenekar legprofibb slágere a 2 Minutes To Midnight mellett. De minden klappol. A borító gyönyörű, a bibliai utalások ügyesek, a dalok több, mint fele egyértelműen koncertkompatibilis, nem töltelékdal (nem úgy mint a Somewhere esetében, ahol csak a valóban zseniális Wasted Years tudott hosszú időn keresztül állandó turnédalként fennmaradni), és a valaha készült egyik legjobb konceptalbum.

0dzsud0 2020.02.10. 09:36:29

@eßemfaßom meg áll: "Mai füllel még mindig a világ egyik legjobb albuma a Mindcrime"

Egyetértek. Az az album hibátlan. Geoff Tate-nél ma már sokkalta jobb Todd La Torre, de amiatt, hogy előbbi jogosult a teljes O:M-et egyben eljátszani, megérte '15 őszén a hajón őket is megnézni.

eßemfaßom meg áll 2020.02.10. 09:44:59

@0dzsud0: ezen nem fogunk összeveszni, ízlések és stb, én a can i playtől pl rosszul vagyok szerintem annyira borzalmas, a 8th-ról a az only the good die young amit élvezettel meg tudok hallgatni, a somewherről meg kb mindegyik tetszik ( a címadó pont nem)

eßemfaßom meg áll 2020.02.10. 10:09:25

@Schwéger Árpád: Szóval reggel (remélem még)józanon is csak így megy. Ez nem túl jó jel.

20+ éves lemezek hu aztaaaaaaa. A metallica feketelemez is lassan 30 éves lesz és az maga a divatmetál. Kicsit le vagy időben maradva, a Manovar 1984-ben már eldalolta, hogy a halál fekete nyilát küldi mindenki szívébe aki hamis metált játszik AAAAHHH.

Komolyan nem értem mi a bajod, szerinted csak köbányai proligyerek hallgathat műbördzsekiben blacksabbat felvarróval ékesítve torzítottgitáros zenét ami persze csak korai osszián lehet és arról kell szóljon, hogy a rokkatonáivagyunk jeah?

Schwéger Árpád 2020.02.10. 10:37:18

@eßemfaßom meg áll:
Metallica? Nem hallgatom.
Egy időben, nagyon rádió barát Zenekar volt. Ma már nem tudom, de korábban még a Blitzkrieg is a rádiók kedvence volt. Ami nagyon nem jó, mert az egyik kedvencem volt!
De elment a kedvem is a Zenekartól, amikor nem egyszer akaratlanul, rádióban hallottam.

Nem a kőbányai hallgathat csak persze!
De akin van egy bármilyen Zenekari póló, annak legyen legalább kevés fogalma arról, hogy kik Ők?! Mert vannak, akiknek fogalma sincs!
Soha nem találkoztál ilyen példával???
Vagy a legutóbbi példa...
Középsuli van a közelében, és Eminem pulcsis, baseball sapkás hallgatott Nemzeti Hang-ot.

eßemfaßom meg áll 2020.02.10. 10:56:46

@Schwéger Árpád: Azt gondolom, hogy aki azért nem hallgat valamit ami a kedvence mert rádióban is hallotta az hülye. Minr ahogy az se normális aki azon rágódik, hogy más milyen ruhábanmilyen zenét hallgat.

Ez persze megmagyarázza az ámokfutásod.

Schwéger Árpád 2020.02.10. 11:13:07

@eßemfaßom meg áll:
Rádió ne játsszon már Metal zenét! Meg a közönsége, nyilván nem a rádióban fogja hallgatni, az egyéb "zenék" között!

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2020.02.10. 15:46:31

A Fear Factory-től szerintem sokkal érettebb anyag az Obsolate, arra azt mondják, hogy filmzene film nélkül.

A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél · http://www.planetside.blog.hu 2020.02.10. 15:47:17

A Fear Factory-től szerintem sokkal érettebb anyag az Obsolete, arra azt mondják, hogy filmzene film nélkül.

NoNight · http://anothernonight.blog.hu/ 2020.02.10. 18:42:12

@0dzsud0: És ha már Savatage és koncept, akkor Dead Winter Dead vagy Wake Of Magellan is.

Egyébként meg Top10 ebből... kevés is, meg túl szubjektív. Állítólag a Scorpions-tól a Humanity Hour I. is az... ami a legjobb XXI. századi lemezük. A Judas Priest Nostradamus-a is mestermű... de pont a szóban forgó csillagjósról rengetegen raktak már össze jó tematikus lemezeket, köztük a Haggard (mindjárt kettőt is) meg a Helloween.

És persze a műfaj egyik legjobbja, az Ayreon miért nem lett még csak meg sem említve?!...

pepin_nymburk 2020.02.10. 21:56:02

A Mindcrime nagy kedvencem, és egyetértek Maiden vonallal is, a Seventh Son remek lemez, imádtam... ami utána jött No prayer nálam elrúgta a pöttyöst, otthagytam a Maident

Slepy 2020.02.10. 23:11:13

A Rhapsody-tól a Dawn of Victory vagy a Power of the Dragonflame albumoknak bizony lenne helye itt.

Schwéger Árpád 2020.02.11. 07:21:19

@eßemfaßom meg áll:

Igazából lenne még Neked mit írnom, de annyira felesleges. Nyilvánvalóan nem érted amit eddig írtam. Ebből az következik, hogy a tippemnél is fiatalabb vagy.

eßemfaßom meg áll 2020.02.11. 07:44:53

@Schwéger Árpád: Ha az anyósom rokkerállat lenne, simán azt hinném, hogy ő irta ezt a hozzászólást.

Ezt veheted a lehülyézésnél komolyabb sértésnek.

ps.: lottót mostanában ne vegyél, a tippelés NAGYON szarul megy.

eßemfaßom meg áll 2020.02.11. 08:51:24

@Schwéger Árpád: Én azt javaslom, hogy fejleszd az értelmi képességed. Te most egy becsavarlazítózott 15éves köművestanonc szintjén vagy, innen azért lehet fentebb lépni. Majd ha eljutottál oda, hogy rájössz, nem a te ízlésed az ami a világot meghatározza (és képes leszel mondatonként 3 szmájlinál kevsebbet használni), folytassuk ezt a beszélgetést.

ps.: eredetileg azt akartam írni, hogy ha ismernéd az anyósomat akkor vérig sértődnél, de közben rájöttem, hogy aki azon a szinten van annak az nem sértés hanem az a normális.

Turambar 2020.02.16. 13:13:14

@eßemfaßom meg áll: Fölösleges ezen vitatkozni. Sztem amúgy a debüt albumtól a Seventh son-ig egyenértékű büdös nagy klasszikus mindegyik.
süti beállítások módosítása