A hazai punk/metal formáció, a The Hellfreaks leszerződött a Napalm Records kiadóhoz, amit egy új dal, az Old Tomorrows klipjével ünnepeltek meg (a banda tavalyi albumáról a kritika ITT olvasható, míg a velük készült videointerjúnk ITT nézhető meg).

Az extrém groove metalban utazó Omega Diatribe a nagy sikerű Parallel című klipje után ezúttal a tavaly megjelent "Metanoia" címet viselő negyedik lemezük indító dalához, a You Can't Save Me című tételhez forgatott új mozgófilmet, melyet alább láthattok (a korong kritikája ITT olvasható, a csapattal készült videointerjúnk pedig ITT nézhető meg).

Rockfesztivál-látogatóként idén a fejembe vettem, hogy legalább egyszer nekem is el kell jutnom a sástói Fekete Zaj fesztiválra. Kissé csalódottan tapasztaltam, hogy az összes fesztivál-barátom lemondta a Zajon való részvételét, akikre pedig igencsak számítottam. Nyilvánvalóan a jelenlegi oltási szabályok miatt történt mindez. Ilyen-olyan okok miatt végül kihagytam a szerdai napot és csak csütörtökön indultam útnak. Gurulós bőrönddel mögöttem, várakozásokkal előttem, picit megszeppenve vágtam bele a kalandba.

A promószövegek egyik rendkívül hatásos elemévé vált az utóbbi időben az old school, azaz a régisulis megjelölés. Ha ezt olvassuk, akkor sokunkban fellobban a nosztalgia lángja, valakiben pedig egyfajta megnyugvásként csapódik le mindez, mondván, végre nem valami modern szar, hanem a régi recept mentén összegyúrt cuccos.

Szeretem a bemutatkozó lemezeket, hogy honnan indul egy csapat és majdan milyen utat jár be. Vannak, akik kisebb-nagyobb mértékben eltávolodtak a gyökerektől és olyanok is, akik egy centit sem mozdulnának a kijelölt útról. Az első lemez mégiscsak különleges, nem véletlen az sem, hogy sokan a csapat nevét adják a debütnek, ezzel is definiálják önmagukat. Pontosan ezt is teszi az amerikai Moon Machine trió.

A zenei albumok rangsorolása, az előadók egymással való összevetése még egy adott műfajon belül sem helyes: az egyes zeneművek hallgatása közben jelentkező érzet, és az ebből megszülető állapot az egyetlen fokmérője a zenemű értékének, mely érték személyenként különböző, hallgatási alkalmanként változó lehet. Mégis, létezik egy dupla album a rocktörténelemben, mely talán minden más előadó műveinél különlegesebb értékeket hordoz magában. Ez pedig az Aphrodite’s Child ”666” című alkotása.

Őszintén szólva a finn Bonehunter nagyjából annyira volt ismerős számomra, mint a gyémántcsiszolás igencsak nemes szakmája. Borító alapján valami vagy nagyon thrash, vagy nagyon oldschool death anyag ugrott be elsőre. Belehallgattam a zenébe, és pislogtam, mint hal a szatyorban.

Tavaly március óta ez a Rozsdagyár harmadik koncertbeszámolója: a korábban egyik legerősebbnek számító rovatunk tetszhalott (vagy inkább hullamerev) állapotban vészelte át az elmúlt másfél évet és bizony ember legyen a talpán, aki ki merné jelenteni itt nálunk, hogy mostantól aztán ezerrel előre, és kétnaponta érkeznek cikkeink az újabb és újabb bulikról.

Idén már 13. alkalommal kerül megrendezésre a TÁBOR Fesztivál (a volt Zorall Sörolimpia). A rendezvénynek az alsóörsi Pelso Camping ad otthont. Az elmúlt évek során a zenekari táborból szép lassan országos szinten meghatározó rockfesztivál lett. 2019-ben a hetijegyek elfogytak, ráadásul a péntek és szombati napokon is sikerült behúzni a teltházat.  

Negyedik születésnapját ünnepli a LongStoryShort! az Arena Gardenben. A LongStoryShort! augusztus 19-én pótolja eddig kétszer elmaradt születésnapját, a zenekar négyéves fennállása alatt pedig bőven akad ünnepelni való: sikeres klipek, sokat dicsért bemutatkozó album és szereplés A Dal 2021-ben.