Sokszor olvastam már azt, hogy manapság semmi értelme nagylemezeket kiadni, az EP-formátum bőven elég. Többnyire ezek a nyilatkozatok tulajdonképpen egyes zenekarok átmeneti elkeseredettségét voltak hivatottak szimbolizálni, hála Istennek a jelenség nem vált globális méretű trenddé, továbbra is a nagylemezek diadalmaskodnak, még a gyenge lemezeladási mutatók ellenére is.
Érdekes története van a San Diego városából startoló Stone Temple Pilots zenekarnak. A Seattle-hangzás egyik meghatározó csapata 1985-ben alakult, Scott Weiland énekessel a fedélzeten, és a DeLeo testvérekkel (Dean és Robert) a húroknál, míg a dobosuk Eric Kretz volt. Ekkor még Mighty Joe Young néven működtek, és egyáltalán nem volt jellemző rájuk semmi olyan vonás, mely miatt a grunge előfutárainak nevezhetnénk őket. Évekig csak keresgélték saját stílusukat, olyannyira, hogy az első demó is csak 1990-re készült el. Itt érdemes egy pillanatra megállni, és belegondolni: öt éve együtt egy zenekar, és csak ezután veszik fel az első hivatalos próbafelvételeiket!
A 2007-ben megalakult norvég Kvelertak 2010-es, azonos című lemezével úgy robbant be a nemzetközi underground színtérre, illetve vált hazájában szinte fősodorbeli rocksztárrá, hogy szerintem a tagok alig kaptak menet közben levegőt. Ez a korong egy megállás nélküli bulialbum volt, tele őrültebbnél őrültebb tételekkel: a black metalból, hardcore punkból és a hetvenes-nyolcvanas évek klasszikus rockzenéjéből összegyúrt elegy pedig robbanásveszélyesnek bizonyult.
Mivel alapjában véve zenerajongó vagyok, nem pedig kritikus, így esetenként sajnos eléggé nehezen születik meg egy-egy adott pontszám, illetve egyes hibák néha rejtve maradnak a szemeim, illetve a füleim előtt.
Furcsa jószág a rockszíntéren a görög Void Droid zenekar. Gyerekek szoktak néha rajzolni ilyen teremtményeket: a teste orrszarvú, zsiráflábakon áll, rózsaszín szárnyai vannak, és két szép majomfejjel néz a világba. Az ilyesmi lehet akár vicces is, ha szándékosan túlrajzolják. Ez esetben karikatúra-jellegű alkotásról beszélhetünk. Ha a képet a művész aprólékosan kidolgozza, abból lehet a modern szürrealista irányzat ékköve is. Két tanóra közti szünetben elkövetett hasonló jellegű padfirkák már nem aratnak akkora sikert.
Az „apokryphon” szó szerinti fordítása: sötét, eldugott. Az apokrifokra utal: ezek olyan szakrális írások, melyek a nyilvánosság elől rejtettek voltak vagy egyenesen megosztónak számítottak, emiatt nem kerültek be a ma ismert Bibliába. Nem, ez a definíció nem a középiskolás hittan-füzetemből került most elő, hanem a svájci Apokryphon névre hallgató black metal projekt promóciós anyagából.
A KIES új nagylemezzel jelentkezik "Nincs az a sor, amibe szívesen beállnék" címmel. A lendület és a dupla vokálos Kieses ízvilág a régi, de szélesebb spektrumban mozog, punk és metal elemekkel megspékelve. A lemezen található Az egyetlen című számukkal pedig múlt szombaton továbbjutottak A DAL elődöntőjébe (a csapat 2016-os albumáról ITT írtunk kritikát).
A dánszentmiklósi death/thrash csapat, a Needless új klipet készített a Prophet Of Ivory című nótára, mely a kiválóan sikerült tavalyi "Heresy" debütalbumukon szerepel. A dalhoz a felvételek a január 11-ei Stagediving Fesztiválos koncerten kerültek rögzítésre a Dürer Kertben (a korongról írt kritikánk pedig ITT olvasható).
A teuton thrash metal horda, a Kreator "London Apocalypticon - Live at the Roundhouse" címmel a Nuclear Blast kiadó gondozásában február 14-én hozta ki új koncertfelvételét. Erről most az Enemy Of God című nóta élő verzióját nézhetitek meg, mely a 2017-es cseh Masters Of Rock fellépésen került rögzítésre.
Valentin-nap alkalmából a Sabatonnal közös turnéjukat éppen befejező svéd pop metal banda, az Amaranthe egy meglepetésdallal állt elő: Angela Gossow (ex-Arch Enemy) vendégszereplésével készítették el a Do Or Die című tétel látványos videoklipjét, mely a hajtás után meg is tekinthető.
