A budapesti alternatív metalos Stabbed új tétellel jelentkezett Exit Wound címmel: a dalról a dalszerző-gitáros Kecskés Attila és a dalszövegíró-dobos Potkovácz Márk beszélt.

Ez a lemez sem tegnap jelent meg, még csak nem is tegnapelőtt, hanem 2019. február 22-én, mégis elővenném most egy kicsit, mert sok szempontból nagyon érdekesnek tartom. Igazság szerint már azt sem értem, miért hallgatom, szóval vívódásaim, legbelső töprengéseim tárom a nagyvilág elé, választ keresve olyan rendkívül egyszerű kérdésekre, most akkor mi a jó és mi nem? Honnan számít valami eredetinek, mikortól nevezhető olcsó utánzatnak és egyáltalán miért van mások stílusában írt daloknak értelme?

Már megint egy hörgős doom/death formáció, zagyva és enyhén szólva röhejes „egyéni” koncepcióval, feltehetően a világot megváltó eszmeiséggel, milliószor elkoptatott „mázsás” riffekkel, szigorú külsővel, és persze sátáni szimbólumokkal felszerelkezve, mert mi más kellene az emberiségnek, mint az extrém metal? Csapj a húrok közé öcsém, te meg üsd a dobot, mintha élveznéd, és akkor majd mi leszünk a királyok! - körülbelül ennyiben merülhetett ki a francia fiatalok hozzáállása, ami nem is eredményezhetett mást, mint unalomba fulladó, lapos, feledhető lemezanyagot…

Minden metalrajongó emlékszik arra, hogyan ismerkedett meg a stílussal és szerette meg egy életre. Furcsa dolog ez, de érzésem szerint aki egyszer a rabja lett a rockzenének, az élete végéig kitart mellette. Természetesen ez nem (feltétlenül) jelent kizárólagosságot: jómagam is számtalan olyan előadót és zenekart szeretek és hallgatok már évtizedek óta, melyeket nehezen lehetne beszuszakolni a rock definíciója alá (Kraftwerk, Suzanne Vega, Leonard Cohen meg még kismillió másik), de a metal speciális helyet foglal el nálam immár harminchat éve.

Friss hírt és egy, az eddigiektől eltérő videót kaptunk a hazai underground egyik igen régi - idén már 34 éves - képviselőjétől, azaz a Beyond zenekartól. 

Új dallal és klippel jelentkezett Nincs végzet címmel a püspökladányi Kabinláz. A grunge-szerű énekkel megtámogatott riff-központú modern metal csapat, mely a jövő februárban érkező ötszámos EP előfutára.

Ha egy teljesen kívülálló számára szeretném megmutatni, hogy milyen is ma, 2019 legvégén a kortárs (extrém) metal, hol tart a stílus, illetve mi a gond vele, akkor minden bizonnyal a grindcore vonalról indult amerikai Cattle Decapitation legújabb albumát venném elő, mely a Metal Blade gondozásában november 29-én lát napvilágot "Death Atlas" címmel.

Nem rossz az, amikor a YouTube már ismeri az ember ízlését, s ennek megfelelően dobálja a finomabbnál-finomabb falatokat, csak rá kell bökni egy szimpatikus lemezborítóra, és máris boldog vigyor üli meg arcunkat, már megint milyen jó kis banda van a láthatáron! Ez a helyzet az izraeli Storchi zenekarral is, akik fuvolás progresszív metalban utaznak, s ezzel a különleges csemegék rajongóinak bizonyára nagy örömet okoznak.

A progresszív rock olyan, mint a kubai szivar, a whisky, a Ferrari vagy a Rolex óra. Kötelező élvezni minden egyes hangját, maximálisan átszellemülve süppedni a fantáziánk által kreált párhuzamos világba, melyet e csodálatos műfaj idéz meg számunkra. Egyes prog-rock művek szinte már súrolják a komolyzenei címkét (simán rájuk lehetne aggatni egyébként).