Az alapos tagcserén átesett és a Randy Black dobos, illetve Damir Eskic gitáros érkezésével újból kvartettként funkcionáló teuton thrashlegenda, a Schmier vezette Destruction a Nuclear Blast kiadó gondozásában "Born To Perish" címmel augusztus 9-én jelenteti meg tizenhetedik stúdióalbumát. Most a címadó dallal lehet megismerkedni a hajtás után.
A technikás-progresszív death metal az egyik leginkább túltelített, de egyben a legnehezebben játszható és megvalósítható színtere a kortárs metalnak. Legjobb pillanataiban varázslatos, szinte földöntúli atmoszférát képes teremteni, azonban a szcéna tele van sablonos, önimádó és gyakran a fajsúlyosabb zenekarok szimpla kópiájaként funkcionáló produkciókkal. A francia Fractal Universe 2013-ban alakult, második albumuk a Metal Blade kiadó gondozásában jelent meg április 19-én "Rhizomes Of Insanity" címmel és szerencsére a lemez nem egyszerű leckefelmondás.
Vannak kivételes tehetséggel megáldott gitárosok, akiket nem elégít ki egy adott stílusirányzatban működő főzenekarban betöltött pozíció: zenei sokrétűségük vagy éppen virtuozitásuk szólókarrier beindítására ösztönzi őket.
Underground heavy és power metal bandák közreműködésével megjelent az első Gamma Ray feldolgozáslemez a Burning Sun Records gondozásában.
Két, a hazai hardcore/punk rock undergroundjában aktív zenekar, az egri nemecsek és a budapesti Satelles azért fogtak össze egy új, megosztott kiadványon (spliten), hogy a digitális megjelenés bevételeivel, valamint egy limitált támogatói pólóval támogathassák a Bagázst, azt a nonprofit szervezetet, amely egyéni programokkal támogatja a bagi és dányi romatelepen élők tanulását, adósságrendezését, legális életvitelét, munkaerő-piaci elhelyezkedését.
Nemrégiben látott napvilágot és ért el (a szokásos módon) átütő sikert a német Rammstein azonos című új albuma (lemezkritikánk ITT olvasható). Most a harmadik kislemeznóta, az Ausländer
Kezdő metalos koromban, amikor elkezdtem kicsit távolabb látni, mint a Tankcsapda életmű, és megnyíltak előttem a fémzene különféle műfajai, először bizony összekevertem a thrash metalt a black metallal. De mint kiderült, szégyenre semmi ok, a kölni származású Ketzer pont ugyanezt csinálja legfrissebb albumán.
Az olasz Fleshgod Apocalypse (a továbbiakban: FA) megítélésében és helyén kezelésében szerintem mindennél komolyabb szerepet játszik az embernek a death metalhoz fűződő viszonya. Ez ugyan elsőre egy elég egyértelmű és felesleges kijelentésnek tűnhet, viszont itt hozzá kell tenni, hogy az olasz csapat munkássága tipikusan nem a könnyen fogyasztható fajta, még a műfaj szerelmeseinek sem. Jómagam a 2011-es "Agony" lemezük óta követem őket figyelemmel, és emlékszem, hogy az első benyomásom egy "ez most mi a jó isten" kicsengésű hümmögés volt.
