Mai nap a nemrég első nagylemezével jelentkezett The Foreheads zenekart mutatjuk be nektek. A csapat minőségi rockzenét játszik angol nyelvű dalszövegekkel. Léptek már fel a Robot és az A38 színpadán is, így várható volt, hogy előbb utább érkeznek a klippek és az új dalok. Nos ez idén tavasszal így is történt, amikor is megjelent április 26-án a "Flawed Queens", amit rákövetkező nap mutattak be a hajón. No de nézzük, hogy kik is ők valójában.

Éppen a mai napon, május 18-án érkezik a finn Amorphis friss albuma "Queen Of Time" címmel (lemezkritika ITT), melyről a legslágeresebb tétel, az Anneke van Giersbergen közreműködésével készült Amongst Stars klipjét nézhetitek most meg.

Az amerikai indusztriális rock/metal egyik alapbandája, a Trent Reznor vezette Nine Inch Nails június 22-én jelentkezik az utóbbi évek EP-trilógiájának befejező darabjával, melynek címe "Bad Witch". A 2016-os "Not The Actual Events", illetve a 2017-es "Add Violence" utódjáról most a God Break Down The Door című tételt hallgathatjátok meg.

Még 2016-ban jelent meg a budapesti Guruzsmás "Üst a gríz felett" című bemutatkozó anyaga (lemezkritika ITT), mely be is került az adott évi legjobb magyar albumokat szerepeltető listánkra. Most a csapat "Akik mindig elkésnek" címmel jelentetett meg egy EP-t, melyen a korábbi instrumentális vonalról továbblépve már Ambrózy György személyében énekessel is dolgoznak. A Struggle For Life című tétel pedig klipet is kapott, mely a hajtás után megtekinthető.

A Nagy András énekes/basszusgitáros vezette Sear Bliss idén nyáron jelenteti meg nyolcadik stúdióalbumát a holland Hammerheart Records gondozásában "Letters From The Edge" címmel. Hosszú idő után jelentkezik friss anyaggal a csapat, igaz, Nagy András egy kiváló projekttel állt elő Arkhē néven 2016-ban, melynek bemutatkozó korongjáról mi is írtunk lemezkritikát ITT. Most a Shroud című első kislemeznóta szöveges videóját nézhetitek meg a hajtás után.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan vezessem fel ezt a kritikát. Hogyan kezdjek bele, mi legyen a bemelegítés. Ezt a dilemmát főleg az okozta, hogy sok mindent lehet mondani a Tales Of Eveningre, de hogy kiszámítható lenne, azt biztosan nem. Néhány év leforgása alatt az egyik legfontosabb csapata lett a hazai metal színtérnek, olyannyira, hogy olyan csapatok előtt bizonyíthattak már, mint a Kárpátia, de említhetném a néhány évvel ezelőtti Pecsás Sabaton-bulit is. Summa summarum, a 2012 "Hajléktalan lélek" című debütalbum óta eltelt időszakban alaposan sikerült kinőniük az underground szcénát. Éppen emiatt lényegében tűkön ülve vártam az új korongot, mely május elején meg is jelent, én pedig éhes farkasként vettettem rá magam.

Kevés pejoratívabb jelző létezik az egyslágeres csodánál: mintha valamiféle szégyellnivaló lenne abban, ha az adott pop/rock előadó mindösszesen csak egy dalával ért el globális sikert és alapozta meg minden bizonnyal egy életre saját anyagi helyzetét. Pedig zenekarok tízezrei adnák oda kollektív jelleggel minden tagjuk (no meg a baráti körük) fél karját egy-egy olyan mindent vivő és a pillanatnyi világhírt meghozó dalért, mint amilyenek összeállításunkban szerepelnek.

Nagy Ferónak nem a márka, hanem a méret a lényeg, ha autókról van szó, ha tehetné Mick Jagger és Ozzy Osbourne mellé pattanna be egy verdába és az ő társaságukban csapatna le Komáromba, a 17. Nemzetközi Amerikai Autó Fesztiválra. Azt még nem tudjuk, hogy Mick és Ozzy ráér-e, de az biztos, hogy augusztus 11-én szombaton rock and rolltól lesz hangos a monostori erőd.

"Torment" című új lemezével látogat Budapestre a Six Feet Under (lemezkritika). Chris Barnes death metal zenekara egész komoly kísérettel érkezik, hiszen négy csapat is színpadra lép előttük a Dürer Kertben: május 30-án játszik az Infernal Tenebra, a Critical Mess, a Morose Vitality és a Dead Eyes Always Dreaming is.

Régisulis Amorphis-rajongó vagyok. A kezdetektől, azaz a kilencvenes évek elejétől-közepétől követtem a munkásságukat: az 1994-es "Tales From The Thousand Lakes" album óta pedig elkötelezett hívükké szegődtem. Meggyőződésem, hogy az első öt-hat korongjuk olyan zenei fejlődést és kísérletezést mutatott be, mely párját ritkítja a teljes metalmezőnyben. Ez a teljesítmény számomra a Pasi Koskinen énekes fémjelezte korszakhoz kötődött, de ez egyéni ízlés kérdése, mert ugyanolyan szívesen hallgatom Tomi Joutsen hangját is. A vele készült albumokból azonban mindig is hiányoltam a merészséget: ez nem az ő hibája, inkább a teljes zenekari koncepcióé.