Már a második új dalával jelentkezett a Tankcsapda a tavalyi "Liliput Hollywood" korong után (melyről a kritikánk ITT olvasható). Most a Plasztik József című tételt tették közzé a koronavírus-járványra vonatkozó korlátozások feloldása alkalmával kijött Szüless meg újra után. 

Első osztályú lemezborító, minőségi szerzemények sora, kiváló hangszerelés - ezek a legfőbb jellemzői a 2015-ben megalakult spanyol melodikus blackened death metal formáció, a Thyrant második nagylemezének. A stílusbesorolás egyeseknek talán félrevezető lehet, ugyanis leginkább az énektémák köthetőek úgymond a death metalhoz, a többi összetevő sokkal inkább a doom metal tárházából kerül ki.

Az 1995-ben alakult jakartai (Indonézia) Kekal nem egy könnyen bekategorizálható (és nem egy könnyen emészthető) formáció. Az ilyen jellegű zenékre egész egyszerűen csak az experimentális rock vagy metal jelzőt szoktam ráaggatni, egyrészt azért, mert ez nagyjából fedi a valóságot, másrészt pedig feleslegesnek tartom leírni az összetevőket, főleg ha azok egy rakás stílust magukban foglalnak.

A magam részéről nagyon kedvelem a közmondás átalakításokat, összevonásokat, kitekert szólásokat, de azt is el tudom fogadni, ha valakinek ezektől falnak ugrási késztetései támadnak, ezért előre jelzem, most egy ilyen fog következni. A rugalmasságáról is híres, valóban sokrétű magyar nyelv tálcán kínálja ezeket, csak annyi a dolgunk, hogy leemeljünk onnan egy-egy ízes falatot ismerőseink és embertársaink nagy-nagy örömére. Tehát: az éremnek két oldala van, mégis megbotlik. Ez jutott eszembe erről a már nem is annyira fiatal, de kétségtelenül pályája elején lévő zenekarról, és annak nagylemezéről. Mert a zeneszámok közben eszembe ötlött gondolatok, s érzetek kétpólusúak, ami végeredményben a ló botlásához, mégpedig egy ügyes, tehetséges ló botlásához vezetett.

A saját szerkesztői kedvenc TOP20-as listám összeállításakor (mely ITT olvasható) szembesültem azzal a kérdéssel, hogy mennyire befolyásolja egy adott lemez értékét a későbbi újrahallgatások száma. Magyarán: előfordulhat-e az, hogy egy igen magas színvonalú albumot később alig-alig vagy éppen soha az életben nem veszek elő többé. 

Az ausztrál metalbandák több stílusban is egyre inkább jönnek fel: míg korábban alig-alig jutott eszünkbe az AC/DC és a Rose Tattoo nevén kívül más, ha a kontinensnyi országról volt szó, ma már a deathcore, a thrash, illetve a post-black színtéren is számos odavalósi zenekar alkot, ráadásul egyre magasabb színvonalon. Most a progresszív metal/rock banda, a Caligula's Horse lemeze került elém, mely május 22-én jelent meg az InsideOut kiadó gondozásában "Rise Radiant" címmel.

2020. augusztus 28-án érkezik az AFM Records gondozásában az ausztrál dallamos hard rock banda, a Vanishing Point új albuma "Dead Elysium" címmel. A Salvus című daluk szöveges videója mellé most a korábban már közzétett címadó tételt is mellékeljük.

A bő harmincéves pályafutással rendelkező svéd blackened death metal brigád, a Necrophobic legváltozatosabb és legkomplexebb lemezét tervezi kiadni október 9-én "Dawn Of The Damned" címmel a Century Media égisze alatt. A Mirror Black című első előzetes dal pedig klipet is kapott: a csapat szerint a kárhozottak lelke a sötétségen és a tűzön keresztül zuhan bele a halál feketeségébe, de a túloldalon már új hajnal kel, vagy valami ilyesmi, mi sem értettük egészen pontosan.

A finn black/folk metal hetesfogat, a Finntroll a Century Media gondozásában jelenteti meg szeptember 18-án hetedik stúdióalbumát "Vredesvävd” címmel hét hosszú év után. Most az Ormfolk című pörgős, tempós első kislemeznóta hallgatható meg a hajtás után.

Rendszerint a szokásos kérdőjel ül ki az arcomra, amikor egy zenekar bizonyos esetekben már-már kimeríti a plagizálás fogalmát vagy legalábbis megközelíti azt. Az elmúlt időszakban például több alkalommal is egyértelmű Black Sabbath-témák hangról-hangra történő lemásolása vagy annak átfogalmazása (úgy, hogy az eredeti ritmusképlet áthallása valamelyest azért megmaradjon, felismerhető legyen) lett rögzítve és jelent meg különböző lemezeken.