Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy komoly kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy írjak-e erről a lemezről. Aki nem érti, hogy miért, annak felvázolom. A Host lényegében két ember, a Paradise Lost gitárosának (Greg Mackintosh) és énekesének (Nick Holmes) az agyszüleménye. Az egésznek nem…

Ha van valami, amit eddigi közel 30 évem alatt megtanultam, hogy beleáshatod magad bármennyire is a saját szubkultúrádba, mindig lesznek oldalai, rétegei, melyek elmennek melletted. Ez nem azért van, mert nem voltál elég alapos, vagy nem érdekelt volna eléggé az adott témakör, csak egyszerűen az…

Soha nem voltam különösebben elkötelezett híve a metalcore-nak. Számomra ez mindig is az a műfaj volt, melynek ugyan megvannak a saját titánjai, de számomra soha nem tudta elsöprően igazolni a körülötte felgyülemlett felhajtást. Őszintén szólva képtelen voltam felfogni, hogy a pubertás elhagyása…

Sok egyéb mellett azért is jó zenei újságírónak lenni, mert lényegében soha nem kell kutatni az új bandákat. Kézhez kapsz egy nagyobb adag promóanyagot, és teljesen biztos, hogy lesz benne legalább egy olyan, amiről egyébként halvány lila segédfogalmad sincs, hogy mi is igazából. Ez a tipikus…

Őszintén szólva ritkán foglalkozom hazai csapatokkal. Ennek nem az az oka, hogy hidegen hagyna a honi metalszíntér vagy rossznak tartanám vagy éppen nemes egyszerűséggel szegregálni akarnám a hazai csapatokat, mondván, idehaza van Road meg Depresszió meg Leander, meg egy rakás apró banda, melyek…

Először is had kezdjem azzal, hogy elnézést kérek. Ritkán csúszik meg ennyire kritika, de valahogy ez most nagyon a körülmények áldozata lett, viszont idén még mindenféleképpen írni akartam erről a lemezről, úgyhogy most itt a nagy alkalom. 

A Slipknot részletes bemutatásától most eltekintenék. Egyrészt mert ezt 2019-ben a "We Are Not Your Kind" lemeznél megtettem (a cikket ITT olvashatod), másrészt szerintem még azok is hallottak róluk, akiknek a metalhoz csak érintőlegesen vagy semennyire sincs közük. Egy nagy csapat ijesztő…

Nem hittem volna, hogy egyszer az életemben eljön ez a vízválasztó pillanat. Emlékszem anno zsenge tinikoromban hallottam először (az akkor még) Eskimo Callboy néven futó formációról. Konkrétan a Jagger Swagger című dal okán. Nem mondanám, hogy imádtam, amit hallottam, a metalcore, főleg ebben a…

Őszintén szólva, már nagyon régóta szerettem volna írni a Bloodbath-ről. Már az előző albumról, a 2018-as "The Arrow Of Satan Is Drawn"-ról is készültem kritikával, viszont az különböző okokból mégsem valósult meg. Pedig egyébként maga a lemez remek lett, és még ugyanabban az évben volt szerencsém…

Szerintem nincs olyan zenerajongó (műfajtól függetlenül), aki ne kapná fel a fejét egy-egy szupergroup megjelenésére. Fémzenén belül ez az elmúlt néhány évtizedben majdhogynem bevett formagyakorlat lett, elég csak olyen csapatokra gondolni, mint legutóbb a The Halo Effect, a Muderdolls, a Bloodbath,…