Nincs kizárva, hogy az évtized lemeze született meg bő egy hónapja Görögországban. Jól emlékszem a pillanatra, amikor találkoztam vele, hiszen már a borító megfogott. Volt benne valami misztikus, valami különleges, megmagyarázhatatlan vonzás. Semmit nem hallottam a zenekarról korábban, és még fel…

Az ausztrál Airbourne (Joel O'Keeffe - gitár/ének, Ryan O'Keeffe - dobok, Matt "Harry" Harrison - gitár, Justin Street - basszusgitár) leginkább arról híresült el, hogy ők egy amolyan AC/DC-kópia zenekar vagy mi. Kaptak már hideget-meleget, de az vitathatatlan, hogy minőségi, színvonalas muzsikát…

Amikor Fela Kuti nigériai szabadságharcos/zenész/költő a hatvanas évek végén világra segítette az afrobeat zenét, s ezzel valóságos műfajteremtő lett, egész biztosan nem gondolta volna, hogy a kétezres években éppen Chilében lesznek olyanok, akik zenei örökségét továbbviszik.

Kíméletlenül letaglóz a görög Nightstalker legújabb lemezének nyitószáma, az első percekben csak kapkodja a fejét az ember, milyen jól szólnak, és micsoda meglepetés, ez az érzés nem múlik el. Sőt! Végigvonul mind a nyolc számon, azaz mind a negyvenkét percen.

Sosem vonzott igazán az alternatív zenei vonal. Fogalmazzunk úgy, hogy az ilyen jellegű színezettel ellátott különböző stílusirányzatok még úgy-ahogy hallgattatják magukat nálam, de ennyi. Pont egy ilyen anyaggal van most dolgom, és hát még hasonló érzések sem kavarognak bennem: egyáltalán nem az én…

Liam Gallagher idei szólólemezét már jóval megjelenése előtt tolták rendesen a hazai oldalak, általában ezzel a beharangozó szöveggel: „Az összesen tizenegy fantasztikus felvételt tartalmazó album szeptember második felétől lesz elérhető.” Hát ez így is lett, de tisztességes elemzéssel azóta sem…

Amilyen a borító, olyan a zene. Minden elemzésnél többet mond, ha tüzetesen szemügyre veszed ezt az ősz zarándokot, s mindjárt felsejlik benned, hogy nem csak a lámpafény és csillagragyogás bódulatától indult be ilyen energiával, hogy felgyülemlett energiáit kiadós gyaloglás révén levezesse.

Ha én zenei producer lennék, és azzal keresne meg egy induló banda, hogy szeretne egy „beauty and the beast” énekduóra alapozott death metal formációt létrehozni, melyben a dörmögő-hörgő férfihangot egy magas, kimunkált női vokál egészíti ki, akkor valószínűleg visszakérdeznék: biztosan ezt…

Nemcsak kedvenc zenekaraim, illetve lemezeim vannak, hanem most már kedvenc lemezkiadóim is. Itt van például az InsideOut Music. Néha elég csak ránézni a kiadó nevére és máris összefut a nyál az ember szájában.

A 2017-ben a Blizard romjain megalakult soproni modern metal csapat, a PlasticOcean ősszel jelentette meg második soralbumát "Békétlen" címmel és a korong számos változást is jelez, melyek közül több kifejezetten jót tett a zenekarnak.