A Sallai Péter vezette budapesti Bornholm november 5-én jelenteti meg a Napalm Records gondozásában ötödik soralbumát "Apotheosis" címmel: ahogy már megszokhattuk, a zenekar újra kiadót váltott, ráadásul most kifejezetten minőségi csere történt, hiszen az osztrák istálló az utóbbi években a nemzetközi élmezőnybe küzdötte fel magát és ma már egyike a legnagyobbaknak.
Megismerkedésem az amerikai Ice Nine Kills zenekarral nem mondható egy klasszikus szerelem első hallásra love metal történetnek. Felidézni sem tudnám, hogy pontosan melyik dalt hallottam tőlük először, de a hatásra tisztán emlékszem. Úgy másfél perc után nyilvánvalóvá vált, hogy egy alap metalcore bandáról van szó, de főleg abból a rétegből, melytől aránylag hamar fog el a hányinger. Értsd: alapvetően súlyos riffek, pengeéles szólók, breakdown túladagolás, masszív hörgések, és egy mindent leuraló pophangulat, úgy a vokálok terén, mint a zene konstrukciójában. Bocsánat a műfaj minden elkötelezett rajongójától, de ízléstelenségek és pofonok.
Az 1987-ben megalakult legendás hardcore alakulat, a budapesti AMD igazából csak 1995-ben keltette fel az érdeklődésemet a "Túlélők" című lemezzel. A kezdeti irányvonal túlságosan punkos volt számomra, az akkoriban megjelent anyagaik hangzása pedig kimondottan borzalmas minőséget képviselt.
A budapesti régisulis death metalban utazó Deprived Of Salvation új dalt és klipet tett közzé Disintegrate címmel. A HM-2 pedál által vezérelt hangzás maradt, az új albumról még nincs információ (a csapat tavalyi debütalbumáról ITT írtunk kritikát).
Kevés olyan orbitális és totális mellényúlást produkált a rock- és metalszíntér egész történelme során, mint a progresszív metal vezérlő tábornokainak, az amerikai Dream Theater nevű legendának a 2016-os "The Astonishing" című rettenete (lemezkritikánk ITT olvasható). A DT-tábor érezhette a bajt és rá három évre óriási hátraarccal kiadták "Distance Over Time" címmel a sokkal rövidebb, kompaktabb és a klasszikus prog-metal hangzásukat korrekten hozó anyagukat (kritikánk ITT olvasható).
Számomra a doom metal a fakó, borongós ősz legtökéletesebb kísérőzenéje. A stílusirányzat egyik veterán zászlóshajója, a svéd Count Raven 1993-ban megjelent "High On Infinity" című lemezén helyet foglaló dal, az In Honour videoklipje rengeteget forgott nálam még tinédzserkorban, melyet stílusosan leginkább ősszel néztem/hallgattam. Ezek az emlékek mélyen beleívódnak az emberbe, és mivel kellemesek, szépek, ezért egyfajta etalonként szolgálnak.
"Circus Of Doom" címmel 2022. január 22-én kerül boltokba a finn heavy metalban ténykedő Battle Beast új nagylemeze, amelyet a 2019-es "No More Hollywood Endings" (kritika ITT) folytatásaként definiált a csapat.
Az északír post-punk csapat, a New Pagans idén év elején jelentette meg debütalbumát "The Seed, The Vessel, The Roots And All" címmel, mely után brit turnéra indult. Most azonban új dalt és klipet tettek közzé Find Fault With Me címmel. A szám arról szól, hogy a járványhelyzet után-közben érdemes barátainkat és szeretteinket leellenőrizni, hogy mindenki rendben van-e és akinek kell, annak felajánljuk a segítségünket.
A 2003-as debütalbumával óriásit robbantó, de azóta leginkább takaréklángon égő brit hard rock csapat, a The Darkness november 19-én hozza ki legújabb albumát "Motorheart" címmel, melyről most az It's Love, Jim című dalra készült és nem kevés Dabid Lynch-féle Radírfej-hatást felvonultató klippel lehet ismerkedni.
Az amerikai progresszív metal brigád, a Mastodon nem aprózza el: a Reprise Records gondozásában október 29-én "Hushed And Grim" címmel dupla albummal jelentkezik, mely a 2017-es "Emperor Of Sand" folytatása lesz (erről és a 2014-es anyagukról ITT és ITT írtunk kritikát). Most a visszafogottabb, de azért a végére rendesen megdörrenő Sickle And Peace című nóta hallgatható meg a hajtás után.
