A metal a legfurcsább és leginkább hagyományőrző szeglete a könnyűzenének: talán a dzsessz ilyen még, de ennyi, nincs több. A metalban ugyanis simán lehet új (tehát nem régi nagyok által komponált és újrajátszott, hanem kortárs) zenét létrehozni harminc-negyven-ötven évvel ezelőtti együttesek stílusában. Ez máshol elképzelhetetlen, illetve csak és kizárólag poszt-modern módra, azaz a paródia vagy a retrospektív átértelmezés révén lehet ezt megtenni.

Idén először Magyarországra látogatott az amerikai heavy metal csapat, Five Finger Death Punch, melynek magyar származású ritmusgitárosa, Báthory Zoltán 25 év után tért haza. A zenekarral karöltve érkezett a Papp László Arénába a thrash metal egyik atyja, a Megadeth és a Zoltán által menedzselt Bad Wolves. Mind a három zenekart izgatottan várta a magyar közönség, szóval lássuk, megfeleltek-e az igen magas elvárásoknak.

Nem ma kezdte a szakmát a Coogans Bluff nevű német formáció, igaz, nem is 1968-ban, amikor a hasonló című film megjelent a mozikban (Clint Eastwooddal a főszerepben), hanem egészen pontosan 17 évvel ezelőtt, azaz 2003-ban, és ez már magában nem kis teljesítmény. Különösen az, ha figyelembe vesszük, hogy úgy tudtak életben maradni, hogy soha nem játszottak könnyen befogadható, népszerű muzsikát. Úgy fest a dolog, hogy jelenleg talán ők azok a kortárs zenekar, akik legközelebb jutottak a korai progresszív bandák, név szerint a Genesis, az IF, és a Traffic világához.

Mit csinálnak a macedónok a hegyekben? Az attól függ (gondolom én), mi van éppen kéznél: duda, furulya, vagy gitár? Maradjunk most a harmadik változatnál, mivel az Észak-Macedónia déli részén fekvő Bitola város zenészei erre a hangszerre építették fel zenekaruk megszólalását. A felállást a rend kedvéért gyorsan el is mondanám, hiszen kezdő zenekar első lemezéről van szó: Sakh - gitár, Goran Trujac - basszusgitár, Filip Jezdich - dobos, Aleksandar Nikodovski - billentyűk.

Tisztában vagyok vele, hogy hazánkban nem sokakhoz jutott el a floridai Amigo The Devil híre; egyrészt a Danny Kiranos által játszott, összességében dark country-nak tekinthető zene egyszerűen nem őshonos Európában, másrészt a projektpromóció látványos show-k és szuperturnék helyett sokkal inkább a színtiszta zenei élményre, és a bensőséges hangulatú előadásra helyezi a hangsúlyt, ezáltal nem túl nagy, ámde annál lelkesebb rajongótáborra szert téve szerte a világban. Jómagam is ezeknek az embereknek a szűk csoportját bővítem, és őszintén örülnék, ha még többekkel tudnám megismertetni ezt a varázslatos, sötét, gyönyörű, és megható élményt, ami az Amigo The Devil zenéje.

Március 20-án jelenik meg a spanyol death/grind formáció, a Ruinas bemutatkozó nagylemeze a Spikerot Records gondozásában, az "Ikonoklasta". Itt van egy kis ízelítő az albumról, a Fauces De Saturno című dal képében.

"Shape Without Form" címmel jelenik meg március 3-án a finn Inverse Records gondozásában a debreceni instrumentális progresszív rock csapat, a Ghost Toast negyedik soralbuma (előző lemezük kritikája ITT olvasható). Most az Y13 című dalukra készült animációs klip nézhető meg a hajtás után.

Március elsején jelenik meg a USEME harmadik lemeze, mely bár műfajilag sokszínűséget ígér, mégis ez lesz a zenekar eddigi legegységesebb és legkiforrottabb anyaga. Az album nyitódala, a klímaváltozás és az elmúlás témáját is érintő Mindenből a semmibe lesz. Az "Üveghegy" című album márciusi megjelenése után a csapat tíz állomásos lemezbemutató turnéra indul. A budapesti közönségnek április 17-én az Akvárium Klubban mutatják be a lemezt.

A debreceni Molto (egykori Szeg-, Necropsia-, Beholder-tagok új csapata) új lemeze „Kontroll” címmel 2020. március 1-jén debütál a digitális áruházak polcain. A kilenc friss szerzeményt tartalmazó anyagot a debreceni MMP Hangstúdióban rögzítették a srácok 2019 szeptembertől decemberig Méhes János, Szilágyi István és Czifra Sándor vezényletével.

A mai metalmezőnyt jellemző elképesztő túlkínálat egyetlen pozitív hozadéka, hogy az embert mindig és folyamatosan érik meglepetések: olyan zenekarokkal találkozik, melyek akár húsz-harminc éve is üzemelnek, de mindeddig elkerülték az ember figyelmét, pedig azt bőven kiérdemelnék. Pontosan ilyen banda az olasz Blasphemer is, mely a Candlelight Records gondozásában január 24-én jelentette meg harmadik soralbumát "The Sixth Hour" címmel: a korong tulajdonképpen visszatérésüket és megújulásukat is jelenti.