Az áprilisi HammerWorld magazin CD-mellékleteként jelent meg a 2001-ben megalakult, dallamos metalban utazó budapesti Salvus negyedik soralbuma "Irtás" címmel. A zenekar a Dal 2019 elnevezésű televíziós dalverseny TOP30-as válogatójába is bekerült Barát című szerzeményével és így talán szélesebb körben is ismertséget szereztek, habár ismerve a magyar rockzene jelenkori viszonyait, nem sok reményt fűzhetünk a fősodorbeli áttörésükre. De talán nem is ez a legfontosabb vagy éppenséggel a megcélzott eredmény.

Négy év után jelentkezett új dallal a Subscribe zenekar. A csapat még 2015-ben jelentette be feloszlását, de már akkor is érezhető volt, hogy inkább csak átmeneti pihenőről van szó. A banda május 11-én lép ismét színpadra a Budapest Parkban, ősszel új EP-t jelentetnek meg, de már készül az új stúdióalbum is.

A grunge hangjaként is nevezett Mark Lanegan új lemezével tér vissza Magyarországra. A karcos hangú zseni élete során szinte minden fontos kortárs rock előadóval zenélt már együtt, szólókarrierje során eddig 10 lemezt jelentetett meg, mára pedig bejelentette az októberben érkező "Somebody’s Knocking"-ot. A friss albumot zenekarával november 25-én mutatja be a Dürer Kertben.

Kilencedik soralbumát jelenteti meg "Humanicide" címmel a Nuclear Blast kiadó gondozásában a kaliforniai thrash metal legenda, a Death Angel május 31-én (előző lemezük kritikája ITT olvasható). Most a második kislemezdaluk, a The Pack szöveges videója tekinthető és hallgatható meg a hajtás után.

A kaliforniai experimentális, technikás death metal csapat, a Flub még 2013-ban alakult meg a Vale Of Pnath, a Rivers Of Nihil és az Alterbeast korábbi, illetve jelenlegi tagjaiból. A zenekar június 7-én jelenteti meg azonos című bemutatkozó albumát a The Artisan Era kiadó gondozásában. Most a Wild Smoke című atmoszferikus dal klipjével ismerkedhettek meg.

A 2015-ben megalakult olasz dark/gót metalos Animae SIlentes ősszel jelenteti meg új EP-jét, melyről most egy kellemesen borongós tételt tettek közzé Bring Me Back Tomorrow címmel. A dalban a finn TO/DIE/FOR gitárosa, Juppe Sutela is vendégszerepel egy szóló erejéig.

A budapesti Harloch zenekar március 1-én szerzői kiadásban jelentette meg "Tíz csapás" című második soralbumát: a csapat 2001-ben alakult meg, azaz az időközben eltelt majd' húsz év során a két stúdiólemez mellé még egy demó és egy EP került, ami - valljuk be - nem sok. Az alapító felállásból mára csak az Akhsesef kódnév alatt játszó gitáros maradt és a bandát amúgy is végigkísérte a szünet nélküli tagcserék és átalakulások sora. Mindebből világosan kitűnik, hogy ma black - de igazából bármiféle extrém - metalt játszani Magyarországon igencsak magányos dolog és leginkább szabadidős elfoglaltságként művelhető mindenféle kötöttség és indokolatlan ambíció nélkül.

Nem lehet mindig avantgárd post-black metalt vagy melodikus fúziós death-grind dzsesszt hallgatni, néha le kell itatni a bennünk lakozó zenei sznobot és be kell lökni egy hardcore pogóba. Erre a célra számtalan, nagyot mondani nem akaró, de műfaján belül kiváló üvöltözős-tombolós banda áll rendelkezésünkre. Ilyen például a dán NYT LIV, akik május harmadikán megjelenő új albumukkal kiváló talpalávalót szolgáltatnak a koncerteken elkoptatott bakancsoknak.

A Pink Floyd 1973. március 24-én megjelent korszakalkotó, legendás, progresszív rock mesterműve - a "The Dark Side Of The Moon" - hangmérnökeként, továbbá az 1975-ben megalapított The Alan Parsons Project másodvonalas prog-rock zenei társulat vezetőjeként világhírnevet szerzett Alan Parsons 2019. április 26-án a Frontiers Records égisze alatt dobta piacra a legújabb szólóalbumát, mely a "The Secret" címet viseli.

Vannak ilyen állandóan visszatérő és (úgy látszik) a metalbandák számára megunhatatlan toposzok: a lovecraftiánus zenekarokról külön cikket írtunk ITT, de hasonlóan él és virul a különböző skandináv/ógermán/viking mondákat megéneklő együttesek színtere is. Őszintén szólva én ezt egyszerűen szövegírói lustaságnak tartom: kényelmesen beleülni egy mások által már kitalált és kidolgozott világba, majd ugyanazt a témát újra és újra megírni számomra egy idő után unalmassá és önismétlővé válik.